Békési Emil

Békési Emil, családi nevén Concilia Emil (Ecseg, 1847. május 3. – Nagyszombat, 1916. szeptember 28.) római katolikus pap, nagyszombati kanonok, érseki helynökségi titkár, szentszéki bíró, irodalomtörténész.

Békési Emil
Született	Concilia Emil 1847. május 3. Ecseg
Elhunyt	1916. szeptember 28. (69 évesen) Nagyszombat
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap kanonok irodalomtörténész prépost
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Iskoláit Gyöngyösön, Esztergomban és Nagyszombatban végezte; 1863-ban az esztergomi papnövendékek közé lépett. A teológiát a bécsi egyetemen hallgatta; 1870. augusztus 2-án misés pappá szentelték. 1872-ig káplán volt Nagy-Maroson, Esztergomban és Nógrád-Vadkerten. 1877-ig mint beteg nyugalomban élt Losoncon; 1879-ig nevelő volt özvegy Semsey Albertné László fiánál; 1883-ig szentszéki jegyző Nagyszombatban; később érseki helynökségi titkár ugyanott; egyúttal 1887-től szentszéki fiscus, 1890-től pedig szentszéki bíró is. 1897-ben nagyszombati kanonoki címet kapott, 1904-ben a nagyszombati káptalan prépostja, 1905-ben bizerei címzetes apát lett. Halála előtt, 1915-ben a Szent István Akadémia III. szakosztájának tagjává választották.

Művei

Az 1870-es évektől kezdve igen alaposan foglalkozott a középkori magyar irodalommal. Az esztergomi Uj Magyar Sionnak, Abafi Lajos Figyelőjének értékes munkatársa volt; a Katolikus Szemlében 1896-tól kezdve sorra megírta a hazai írók életrajzait az Árpádok és a vegyesházakból származó királyok korában.

Irodalmi működését pontosan 1869-ben kezdte meg a Katholikus Néplapban és Jézus szent Szive Hirnökében bécsi levelekkel és költeményekkel. 1872-től az Új Magyar Sionba írt cikkeket; előbb költeményeket és könyvismertetéseket, majd értekezéseket, elsősorban a régi magyar irodalom körébe vágó tárgyakról. Említésre méltók: 1874: A Pray codex hazája (Irodalmi felfedezés címmel); 1880: Adalék a legrégibb magyar szentirás-fordítás korának meghatározásához; 1876: Mária siralmak; 1879: Egy tekintet középkori vallási költészetünkre; 1882: Árpádházi boldog Margit canonizatiójának ügye a XVIII. században; 1884: Náray György élete. A könyvismertetések közül: 1880: Szilády, Temesvári Pelbárt élete; továbbá a Nyelvemléktár és Régi Magyar Költők Tára több kötetének ismertetése. Dolgozott még az Abafi Lajos Figyelőjébe. (1877: A legrégibb történeti ének kora; Adalék ősirásunk divtához Magyarországban; A Halotti beszéd kora és hazája; 1878: Ki irta a Mondolatot sat.), az egri Irodalmi Szemlébe (1877: Jámbor szándékok; 1883: Gyűjtsünk a jövőnek és könyvismertetések); a Zenészeti Lapokba (1876: Nemzeti hangszerünk); Losonczi Lapokba (nógrádi költők életrajzait és könyvismertetéseket); Történelmi Tárba (1881–82: Adatok magyar tudósok és irók életéhez; A nagyszombati kalmár-czéh szabályai és régibb számadási könyvei); a Nagyszombati Hetilapba (Tárczák Nagyszombat történetéről, vezérczikkek sat.); Magyar Könyv-Szemlébe (1883: Adalék könyvkereskedésünk XVIII. századbeli történetéhez; 1885: Losoncz könyvtárainak ismertetése); Nagyszombat Vidéki Tanító Egyesület Emlékkönyve. (1886: Jegyzetek népoktatásunk történetéhez); a nagyszombati Kalauzba (1887: Nehány vonás egy XVI. sz. kath. népiskola képéből; 1888: A nagyszombati magyar népiskola történetének vázlata; 1890: Paedag. irodalmunk legrégibb emlékei; 1891: Vergerius P. T. és paedagogiai műve; 1886–91: Népiskolai okirattár; továbbá könyvismertetéseket és vegyeseket); A Katholikus Egyházi Közlönyvbe (1890: Valter, sz. Gellért életirója.)

Források

• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.   [1]
• Pintér Jenő: A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, I–VIII. kötet, Budapest, 1930–1941, VII. kötet: A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában, 1932, 237. o.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.