Békaszittyós

A békaszittyós (Cypero-Juncetum bufonii (Felföldy 1942) Soó & Csűrös 1949) Borhidi Attila szerint az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályába sorolt törpekákagyepek (Nanocyperion) társulástani csoportjában a látonyás csetkáka-társulások (Elatini-Eleocharitenion ovatae (Pietsch & Müller-Stoll 1968) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) alcsoportjának (más szerzők szerint csoportjának) egyik társulása.

Békaszittyós Goleniów közelében (ÉNY-Lengyelország)

Alacsony füzény (Lythrum hyssopifolium)

Barna palka (Cyperus fuscus)

Halvány gyopár (Pseudognaphalium luteo-album).

Elterjedése, kialakulása

Azonális, természetes pionír jellegű társulás, amely kevéssé kötött, tápanyagszegény talajokon, a leggyakrabban homokon alakul ki. Talajában legfeljebb alárendelt mennyiségű karbonát lehet. Állományai természetes környezeti fluktuációk részeként és antropogén pusztítás után egyaránt kialakulhatnak.

Magyarországon általános; különösen gyakori az alföldi folyók ár- és hullámtereken, sőt, magukban a medrekben is.

Szerkezete, fajösszetétele

Megjelenése és fajkombinációja — a folyómedri állományaié — igen hasonlít az iszapgyopárosokéhoz (Dichostylido–Gnaphalietum uliginosi), viszont lényegesen különböznek a két társulás dominanciaviszonyai. A békaszittyós domináns fajai:

• a varangyszittyó (Juncus bufonius) és
• a barna palka (Cyperus fuscus).

A társulást első leírói kultúrhatás alatt álló nedves, tavasszal vízzel borított, agyagos-sáros tarlókon vizsgálták. Az ilyen típusú termőhelyeken domináns fajai:

• a varangyszittyó (Juncus bufonius) és
• az alacsony füzény (Lythrum hyssopifolium).

További állandó fajai:

• kakaslábfű (Echinochloa crus-galli),
• baracklevelű keserűfű (Persicaria maculata)
• fehér pimpó (Chenopodium album),
• henye pimpó (Potentilla supina),
• mezei tikszem (Anagallis arvensis),
• csinos ezerjófű (Centaurium pulchellum),
• cseplesz tátika (Kickxia elatine),
• iszaplakó veronika (Veronica anagalloides),
• nagy útifű (Plantago major).

Az ilyen helyeken is jellemző faj a barna palka, valamint a halvány gyopár (Pseudognaphalium luteo-album).

Források

• Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai