Bél-sar-uszur
Bél-sar-uszur (Bêl-šar-uṣur, magyarul „Bél, védd meg a királyt”, héber בֵּלְשַׁאצֵּר Bēlšăʾccăr, meghalt i. e. 539 körül) másképpen Belsazár vagy Belsaccar. (Nem tévesztendő össze Baltazárral, mely Dániel babiloni neve. Egyes Bibliafordításokban a Balthazár.) Babilon társrégense. Akkor ölték meg, amikor a perzsák elfoglalták a várost.
| Bél-sar-uszur | |
 | |
| Bél-sar-uszur Rembrandt festményén | |
| Babilonia régense | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 552 – Kr. e. 541 | |
| Elődje | Nabú-naid |
| Utódja | - |
| Életrajzi adatok | |
| Született | i. e. 580[1] |
| Elhunyt | Kr. e. 539. október 12. Babilónia |
| Édesapja | Nabú-naid |
| Édesanyja | Nitokrisz |
| Testvére(i) |
|
| Gyermekei | Vashti |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bél-sar-uszur témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Bél-sar-uszurt 1854-ig csak a bibliai Dániel könyvéből (5., 7. és 8. fejezetéből), illetve Xenophón Küropaideia (Kürosz nevelkedése) című művéből ismerték. 1854-ben azonban felfedezték nevét a babiloni ékírásos feliratok között is.
A Biblia II. Nabú-kudurri-uszur fiának tartotta, a babiloni feliratok azonban Nabú-naid király és Nitokrisz legidősebb gyermekeként említi; Nitokrisz valószínűsíthetően II. Nabú-kudurri-uszur egyik lánya volt.
Amikor Nabú-naid 550-ben száműzetésbe vonult Bél-sar-uszurra hagyta a trónt és seregének egy részét. Társrégenssége alatt ő irányította a kormányzatot és saját valamint apja birtokait. Uralma alatt is folytatódott a küzdelem a hatalomért és a befolyásért a királyság és a papság között. A papság Babilon város istenét Mardukot helyezte előtérbe, míg a király Szín holdisten kultuszát támogatta. Apjához hasonlóan Bél-sar-uszur is megpróbálta a Marduk-papságot a királyság ellenőrzése alá vonni és a templomi jövedelmekkel az állami bevételeket növelni.
Mene, mene, tekel, ufarszin szerkesztés
A Biblia és Xenophón beszámolója szerint Bél-sar-uszur egy utolsó nagy lakomát tartott, amikor egy kezet pillantott meg, amely a következő arámi szavakat írta a falra: „Mene, mene, tekel, ufarszin”.
| „ | És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.
– Dániel könyve, 5:25-28. |
” |
Dániel úgy értelmezte a feliratot, mint Isten által Bél-sar-uszurra mért büntetést, s megjövendölte Babilon küszöbön álló bukását.
Bél-sar-uszur azután halt meg, hogy Gobrüasz perzsa hadvezér i. e. 539-ben ellenállás nélkül bevette Babilónt, és valószínűleg azelőtt, hogy II. Kürosz perzsa király 17 nappal később bevonult a városba.
A felirat jelentése szerkesztés
A James Strong-féle héber szótár szerint:
mene: súlymértékegység, általában 50, esetleg 60 sékel súlyú; illetve a "számolni" passzív alakja
tekel: valamekora súlyt nyomni (valamilyen súlyúnak lenni); súlymértékegységként: sékel
peresz ("ufarszin"): kettétörni, szétosztani
Emléke szerkesztés
- Alakját Rembrandt is megfestette, 1635-ben
- Händel 1745-ben, William Walton 1931-ben zeneművet komponált lakomájáról
- Byron és Heinrich Heine is versbe foglalata alakját
- Johnny Cash 1957-ben Belshazzar címmel dalt írt a bibliai történetről
- Emily Dickinson 1487-es számú, 1879-ben írt verse is az ő alakját eleveníti fel
- Lásd Karinthy Frigyes Méné, tekel... című versét
Források szerkesztés
- Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001
- Biblia
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
