Bónis Éva

(1919–1999) archeológus

Bónis Éva (Budapest, 1919. január 20.Budapest, 1999. február 12.) régész, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora.

Bónis Éva
Született1919. január 20.
Budapest
Elhunyt1999. február 12. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásarégész,
egyetemi tanár
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1942–, doktorátus)
KitüntetéseiMóra Ferenc-emlékérem (1976)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Édesapja Bónis Pál. Apai nagyanyja Edvi Illés Auguszta, Edvi Illés Károly büntetőjogász akadémikus húga. 1944-ben kötött házasságot. Fia Baranyai Zsolt (1948–1978) matematikus.

1937-ben a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban érettségizett. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1942-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. A történettudományok kandidátusa fokozatot 1968-ban nyerte el, kandidátusi értekezésének címe: A gellérthegy – tabáni késővaskori telep, mely 1969-ben németül is megjelent. A Magyar Tudományos Akadémián a történettudományok doktora 1988-ban, a pannóniai agyagművesség termelési központjairól írt doktori értekezésével.

Munkássága szerkesztés

Bónis Éva a Fővárosi Múzeumok Régészeti Intézetében kezd dolgozni (1940–1951). A Magyar Nemzeti Múzeumba 1951-ben kerül, ahol először tudományos munkatárs, majd az Adattár osztályvezetője (1955–1956). 1956-1962 között tudományos főmunkatárs, 1962-1987 között a Római Gyűjtemény vezetője.

1962-től az ELTE Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszékén oktat, 1981-től annak címzetes egyetemi docense, később címzetes egyetemi tanár.

Magyar és külföldi tudományos társaságok tagja: 1973-tól az MTA Régészeti Bizottság Ókori Albizottságnak, 1966-tól a Német, 1975-től a bécsi Régészeti Intézetnek. A Római Kerámiakutatók Nemzetközi Egyesületének (Rei Cretariae Romanae Fautores) tagja 1957-től.

Az Archaeologiai Értesítő szerkesztője és a szerkesztőbizottság tagja (1949–1992).

Elismerései szerkesztés

Művei szerkesztés

  • A császárkori edényművesség termékei Pannoniában. A Terra Sigillátákon kívül. Egyetemi doktori értekezés is. Budapest, 1942.
  • Üvegtechnikát utánzó poharak Aquincumban. Budapest Régiségei, 1943.
  • Későrómai üvegleletek Aquincumban. Budapest Régiségei, 1945.
  • A Bécsi úti kora római temető agyagedényei. Antiquitas Hungarica, 1947.
  • Das frühröhmische Lager und die Wohnsiedlung von Adony. Társszerző Barkóczi László. Acta Archaeologica, 1954.
  • Archäologische Funde in Ungarn. Die Kelten. Budapest, 1956.
  • Császárkori halomsíros temetkezés Iváncon. Folia Archaeologica, 1958.
  • Magyarország népeinek története a honfoglalás koráig. Vezető a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításához. Társszerző. Budapest, 1962 (németül is megjelent).
  • A gellérthegy – tabáni késővaskori telep. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1964. németül: 1969.
  • A brigetiói sávos kerámia. Folia Archaeologica, 1970.
  • Recent Results of Celtic Investigations in Hungary. Acta Archaeologica, 1972.
  • A brigetiói katonaváros fazekastelepei. Folia Archaeologica, 1975.
  • Pannoniai edényégető kemencék. In: Iparrégészet Magyarországon. Veszprém, 1980.
  • The Archaeology of Roman Pannonia. Budapest, 1980.
  • A pannoniai agyagművesség termelési központjai. MTA Doktori értekezés. Budapest, 1987.
  • Fazekastelep az aquincumi polgárváros déli falánál, a Schütz-vendéglő mellett. Budapest Régiségei, 1993.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés