Bölcs Náthán

Bölcs Náthán (németül: Nathan der Weise) a címe és címszereplője Gotthold Ephraim Lessing ötfelvonásos drámai költeményének, amely 1779-ben jelent meg és első ízben 1783. április 14-én mutattak be Berlinben. A mű központi témája a vallási tolerancia, amely legszembetűnőbben a harmadik felvonásban elhangzó parabolában mutatkozik meg. Ez a parabola már Giovanni Boccaccio Dekameron-jában is megtalálható. A három megkülönböztethetetlen gyűrűről szóló történet legkorábbi ismert előfordulása 1100-ra tehető, valószínűleg az ibériai-félszigeten élő szefárd zsidóktól származik. Szerb Antal szerint „ez a drámai költemény a Felvilágosodás szellemének, a vallási türelemnek, fajták közötti megértésnek, magasabb emberiességnek költői kifejezése.”

Bölcs Náthán (Nathan der weise)
Az első kiadás címlapja
Adatok
Szerző	Gotthold Ephraim Lessing
Műfaj	dráma
Eredeti nyelv	német
Fordító	Zichy Antal; Lator László
Szereplők	Szaladin, szultán Szittah, nővére Náthán, jeruzsálemi gazdag zsidó Recha, fogadott leánya Daja, keresztény nő Náthán házában, Recha társalkodónője Egy ifjú templárius Egy dervis A jeruzsálemi patriarcha Egy szerzetes barát Egy emir a szultán többféle mamelukjaival
Cselekmény helyszíne	Jeruzsálem
Cselekmény ideje	1192
Premier dátuma	1783. április 14.
Premier helye	Berlin, Döbbelinsches Theater
Kapcsolódó művek	Giovanni Boccaccio: Dekameron, Első nap, harmadik novella
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölcs Náthán témájú médiaállományokat.

A Bölcs Náthán Lessing utolsó műve. A hátterében az a vita áll, amelyet Lessing a hamburgi vezető lelkésszel, Johann Melchior Goezével folytatott és amely odáig fajult, hogy a szerzőt részleges publikációs tilalom fenyegette. A vita következtében Lessing a deizmussal kapcsolatos nézeteit ebben a drámában fejezte ki. A téma mindazonáltal már korábban, dokumentálhatóan legalább 1750 óta foglalkoztatta.

Bölcs Náthán alakjában Lessing barátjának, Moses Mendelssohnnak, a zsidó felvilágosodás megalapozójának állított irodalmi emléket, „de ha korában a zsidók nyomják el a keresztényeket, bizonyára egy bölcs keresztény lesz a darab hőse; mert nem a zsidót, hanem az embert védi, akit embertársai embernél kevesebbnek tekintenek.”

Magyarországon először 1879-ben a Miskolci Színházban, majd 1888-ban a Nemzeti Színházban vitték színre a darabot. Könyvként 1879-ben adták ki magyar nyelven először a Franklin-társulat gondozásában, Zichy Antal fordításában, később Lator László fordította magyarra a művet.

Formai jegyek

A mű felépítése megfelel a klasszikus görög dráma szabályainak. Ehhez a következő elemek tartoznak:

• anagnorisis (a hősök felismerése)
• enjambement (az egyik verssorban kezdődő mondat tovább folytatódik a következő sorban)
• stichomythia (két szereplő verssoronként váltakozó párbeszéde)
• szónoki kérdések
• minimális cselekmény
• kevés rendezői utasítás

Lessing blank verse formában írta a drámai költeményt; ő honosította meg ezt az angol eredetű versformát a német irodalomban. A mű öt felvonásra, azon belül jelenetekre tagolódik.

A Bölcs Náthán egyaránt tartalmaz tragikus és vígjátéki elemeket, de sem tragédiának, sem vígjátéknak nem nevezhető.

Cselekmény

A történet a harmadik keresztes hadjárat idejében játszódik, egy jeruzsálemi fegyverszünet során. Amikor a zsidó Náthán hazaér üzleti útjáról megtudja, hogy nevelt lányát, Rechát egy templomos lovag mentette ki a tűzvészből. A lovag a saját életét a muszlim uralkodónak, Szaladinnak köszönheti: egyedül neki kegyelmezett meg húsz fogoly közül, mivel Szaladint eltűnt öccsére emlékeztette. Náthán meggyőzi a templomos lovagot, hogy látogassa meg őket, hogy a lánya köszönetet mondhasson.

Szaladin pénzügyi gondjai miatt magához hívatja Náthánt. Közben próbára teszi Náthán bölcsességét és megkérdezi tőle, melyik az igaz vallás. Náthán a gyűrűkről szóló parabolával válaszol. Szaladin hamar rájön, hogy a történet a három monoteista vallás egyenértékűségét fejezi ki. A történet hatása alatt megkéri Náthánt, hogy legyenek barátok. Öröme fokozódik, amikor Náthán kölcsönt ajánl neki, anélkül, hogy kérnie kellett volna.

A templomos lovag beleszeret Rechába és feleségül szeretné venni. Amikor a templomos lovag keresztény gazdasszonyától megtudja, hogy Recha keresztény szülők gyermeke és Náthán csak örökbe fogadta, a jeruzsálemi pátriárkához fordul, mivel Náthán elég tartózkodóan reagál a házasság gondolatára. A templomos lovag ugyan csak feltételesen adja elő történetét, de a pátriárka azonnal kerestetni kezdi a zsidót.

Az egyik szerzetes jegyzékéből végül kiderül, hogy a zsidó által felnevelt Recha és a keresztény templomos lovag testvérek, és mindketten Szaladin öccsének gyermekei. Így tehát mindkettőjüknek a muszlim Szaladin a nagybátyja, ami ismét csak a vallások rokonságát jelképezi.

Magyarul

• Bölcs Náthán. Drámai költemény; ford. Zichy Antal; Franklin, Bp., 1879
• Bölcs Náthán; Lessing drámai költeménye után filmre írta Hans Kyser; Szfinksz, Bp., 1923 (Filmkönyvek)
• Bölcs Náthán. Drámai költemény; ford. Lator László, utószó, jegyz. Vajda György Mihály; Európa, Bp., 1958 (Világirodalmi kiskönyvtár)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nathan der Weise című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• A mű teljes szövege (németül)
• Legeza Ilona ismertetője