Bütykös hattyú

Bütykös hattyú
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Lúdformák (Anserinae);
Nemzetség:	Hattyúk (Cygnini);
Nem:	Cygnus;
Faj:	C. olor;
Tudományos név
	Cygnus olor; (Gmelin, 1789)
Elterjedés
	A bütykös hattyú elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves telelőhely betelepített terület
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bütykös hattyú témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bütykös hattyú témájú médiaállományokat és Bütykös hattyú témájú kategóriát.

A bütykös hattyú (Cygnus olor) a madarak (Aves) osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Dánia nemzeti madara.^[1]

Származása, elterjedése szerkesztés

Európában és Nyugat-Ázsiában honos (kelet felé Mongóliáig). Egykor a mocsarakban és vizekben gazdag Közép-Európában mindenütt megélhetett. De mivel vadászattal és tojásgyűjtéssel könnyű kiirtani, az ember valószínűleg már korán visszaszorította, és feltehetőleg csak Észak-Európa járhatatlan mocsaraiban maradt fenn. Az elmúlt évszázadokban ismét telepítettek hattyúkat a parkok halastavaira, amiknek ma díszei. Magyarországon őshonos, de egy időben teljesen kipusztult, majd újra visszatelepült.

Betelepítették a következő területekre is: Izland, Feröer, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-afrikai Köztársaság.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Testhossza 145–160 centiméter, szárnyának fesztávolsága 208–238 centiméter. A hím testtömege 9–14 kilogramm, a tojóé 7–11 kilogramm, ezzel az egyik legnagyobb testű röpképes madár.^[2] Tollazata tiszta fehér. Szeme barna, csőre vörös, nevét adó bütyke és kantárja fekete, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával. A bütyök a hímnél jobban fejlett, mint a tojónál.

Életmódja, élőhelye szerkesztés

Álló- vagy lassan folyó vizeken költ, ahol bőséges táplálékra van szüksége. Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Hosszú nyakával a tófenékről tépi a táplálékát, ahol a récék már nem jelentenek konkurenciát.

Etetni nem ajánlatos, mert a kenyérfélék, chipsek, kekszek és egyéb szénhidrátban gazdag emberi fogyasztásra használt élelmiszerek károsak lehetnek az egészségükre, főleg a fiatalokéra. Ha nagyon sok ilyen táplálékot fogyaszt, akkor egy tipikus betegséget kap el, az angyalszárny-betegséget. Ekkor a szárnytollai kifelé állnak a madárból, szárnya nem tud az egyoldalú táplálkozástól kifejlődni és ezek a példányok halálra vannak ítélve, mert az etetéstől röpképtelenné válnak. Ezeket a példányokat általában a hideg tél viszi el. Ha valaki mégis etetni szeretné őket, a madárbarátok a kukoricát, búzát, és víziszárnyas tápot ajánlják.

Természetétől fogva vándormadár, télen 1000 km-nél többet is megtehet, hogy Európa enyhébb területein teleljen. A parkokba betelepített példányai gyakran a nagyvárosok be nem fagyott vizein maradnak, ahol mindig eteti őket valaki.

Hosszas, csapkodó vízfelszíni nekifutással emelkedik fel, de ha már a levegőben van, kitartóan repül. Repüléskor evezőtollai messziről hallható fütyülő hangot adnak. Akár a többi réceféle, vedléskor egyszerre veszíti el összes evezőtollát, és ilyenkor átmenetileg röpképtelenné válik.

Fogságban akár 50 évig is elél, de szabadon ritka a 15 évnél idősebb madár.

Magyarországon a balatoni túlszaporodásuk tévhit, mert tartósan 50 pár fészkel a tavon. Nyáron a nagyobb településeken azért látható sok hattyú, mert a nyári vedlési időszakban júliustól szeptemberig, egész Európából érkeznek a Balatonhoz.

Szaporodása szerkesztés

Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el. Monogámiában él. A hattyúpár a téli hónapokban minden évben jön nászhangulatba. Ilyenkor szorosan egymás mellé úsznak, és azonos ütemben mozgatják nyakukat. A fejüket oldalra hajtják, meghajolnak, és a vízbe mártják csőrüket, nemritkán a partner nyakát átkulcsolva. Párzásra hívásként a tojó laposan elnyújtja nyakát a víz felett. Ezután a hím a hátára mászik, súlyával a víz alá nyomja, és csőrével kapaszkodik partnerébe. Párzás közben a tojó hangosan szörcsög. Utána mindketten felegyenesednek, és látványosan leeresztik csőrüket. A hattyúpár hűséges költőterületéhez, és területéről körülbelül a hóolvadástól kezdve elűzi a többi hattyút. A fenyegetés legenyhébb formája a szárnycsapkodás, az erősebben fenyegető hattyú erősen hátrahúzott nyakkal gyorsan ráúszik ellenfelére, végül a vetélytársak megragadják egymás nyakát, és szárnyukkal csapkodva próbálják eltolni vagy a víz alá nyomni a másikat. Eközben sok tollat kitépnek, és komoly sérüléseket is okozhatnak.

Márciustól júniusig költ. A fészket csak a tojó építi, sekély tavak nádasainak szélén. Ehhez nádszálakat és gyékényt szaggat le, és maga mögé teszi ezeket. Ezt az egyszerű mozdulatot többször ismételve egy nagy halmot alakít ki. Erre a kupacra rakja 6–8 szürkésfehér vagy szürkés halványzöld tojását. Kotlani a fészekalj felének lerakása után kezd. 34-38 napig költ; eközben a hím a fészek közelében őrködik. A fészkét védő hattyú az embert is megtámadja: ilyenkor teljes magasságában felágaskodik, és félelmetesen csapkod szárnyával. Ha ellensége ettől nem menekül el, akkor feladja a küzdelmet, és visszavonul.

A félig fészekhagyó fiókákat mindkét szülő vezeti, sőt rendszeresen a hátukra is veszik őket. A kis bütykös hattyúk 3-4 hónapos koruktól önállóak, de még egy évig a szülők közelében maradnak. A hattyúfiókák általában szürke pelyhesek, ami védőszínezet a ragadozók ellen. Egyes egyedek fiókái viszont fehérek, ezeket az egyedeket immutabilisnek hívják. Ez a színváltozat nem előnyös a hattyúfiókák számára, mert előfordul, hogy a szülők megtámadják, elverik maguktól az ilyen fiókákat, mert a színezetük a felnőtt madarakéra hasonlít. A vad színváltozatú, barna fiókák a következő vedlés után lesznek teljesen fehérek.

Vonuláskutatása szerkesztés

Etetés közben kis türelemmel bárki le tudja olvasni a partról a színes lábgyűrű gyűrűszámát (Balatonfüred, 2012)

A hattyúk nyakgyűrűje könnyen leolvasható távolból is (Alsóörs, 2012)

A bütykös hattyúval kapcsolatos vonulási, populációdinamikai és más olyan jellegű kutatásokat, amelyeknél fontos az egyes egyedek megkülönböztethetősége, jelentősen megkönnyíti egyrészt a faj egyedeinek nagy testmérete, másrészt az emberhez viszonylagosan bizalmas volta, harmadrészt pedig az a jellegzetessége, hogy vedlés idején a madarak lényegében röpképtelenek.

A madárgyűrűzéshez leginkább elterjedt befogási módszerek (pl. függönyhálós befogás) ugyan a nagy testméret miatt nem alkalmazhatók a hattyúknál, de az etetéssel szinte minden évszakban emberközelbe csábítható, illetve nyár végén röpképtelen állapotban a vízben könnyen bekeríthető madarak befogása gyűrűzési céllal viszonylag egyszerűen megoldható madarászfeladat.

A fajnál az alumíniumgyűrűk alkalmazása mellett sok éve használnak már színes lábgyűrűket is, melyeknek általában 4 karakterből álló gyűrűszáma egy jó távcsővel, vagy digitális fényképezőgép segítségével, erős zoom mellett a parton állva, több méternyi távolságból is leolvasható.

Ráadásul a bütykös hattyú, életmódjánál és testalkatánál (hosszú nyakánál) fogva kiválóan alkalmas arra is, hogy az egyes egyedek életútjának követését színes nyakgyűrűk alkalmazásával is lehessen segíteni; az ilyen gyűrűk a megfelelő méretű lábgyűrűkhöz hasonlóan ugyancsak nem befolyásolják érdemben a madarak életét, ugyanakkor a feliratuk távcsővel akár több tíz méteres távolságból is leolvasható.

A bütykös hattyúk jelölésére az Európában használatos alumínium madárgyűrűk közül a legnagyobb méretű (20 milliméter magas és 26 milliméter belső átmérőjű) fémgyűrűket kell alkalmazni. A színes láb- és nyakgyűrűk méretezésére nem ismert ilyen szigorú szabvány.

Védettsége szerkesztés

Magyarországon 1954 óta védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.^[3]

Az európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok közé tartozik.

Képek szerkesztés

Bütykös hattyúk párban
Bütykös hattyú fiókáival
Bütykös hattyú a Temze partján
Felnőtt példány
Bütykös hattyú Agárd közelében
A madár a Velencei-tó környékén különösen gyakori
Még nem kifejlett példány, a jellegzetes tollazattal
A fiatalok is jól úsznak már
Fiatal példány tollászkodás közben. A szárnyán lévő vízcseppeken látszik, mennyire víztaszító a tollazata
Bütykös hattyú pár által elfogyasztott vízi növények
Fészkén kotló madár...
... és a kikelt fiókák
Tojása
Repülő hattyúk