Balkáni fakopáncs

Balkáni fakopáncs
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae);
Alcsalád:	Harkályformák (Picinae);
Nemzetség:	Dendropicini;
Nem:	Dendrocopos; Koch, 1816
Faj:	D. syriacus;
Tudományos név
	Dendrocopos syriacus; (Hemprich & Ehrenberg, 1833)
Szinonimák
	Balkáni tarkaharkály;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Balkáni fakopáncs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni fakopáncs témájú médiaállományokat és Balkáni fakopáncs témájú kategóriát.

A balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Wilhelm Hemprich és Christian Gottfried Ehrenberg írták le 1833-ban, a Picus nembe Picus syriacus néven.^[3]

Alfajai szerkesztés

Dendrocopos syriacus milleri Zarudny, 1909
Dendrocopos syriacus syriacus (Hemprich & Ehrenberg, 1833)
Dendrocopos syriacus transcaucasicus Buturlin, 1910^[2]

Előfordulása szerkesztés

Közép-Európában, a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, a Fekete-tenger környékén és a Közel-Keleten fészkel.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők és esőerdők, valamint ültetvények, szántóföldek és városi régiók. Állandó, de kóborol.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó és gyakori faj. Fészkelő-állománya 21 000-42 000 párra tehető (2000-2012).^[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 22–23 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–39 centiméter, testtömege pedig 70–83 gramm.^[5] Feje teteje, nyak és háta fekete, nagy jellegzetes fehér foltokkal. Arcfoltját nem keresztezi fekete sáv. Hasa alja rózsaszínű.

Fán és a ...

levegőben

Életmódja szerkesztés

Erős csőrével lyukat vés a fába, a kéreg alatt élő rovarokkal, lárvákkal és pókokkal táplálkozik, de növényi részeket és gyümölcsöket is fogyaszt.^[5]

Szaporodása szerkesztés

Magányos fészkelő. Kultúrterületeken, parkokban, gyümölcsösökben, út menti fasorokban fészkel. Puha, vagy korhadó fába, saját maga által vájt, odú csupasz aljzatára rakja 4-7 tojását, melyen 12-13 apig kotlik. A fiókái fészeklakók, 17-24 napos korukban repülnek ki.