Balogh Jenő (politikus)

(1864-1953) magyar jogász, politikus, miniszter

Balogh Jenő (Devecser, 1864. május 14.Budapest, 1953. február 15.) magyar jogász, politikus, miniszter.

Balogh Jenő
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1913. január 4. – 1917. június 15.
ElődSzékely Ferenc
UtódVázsonyi Vilmos

Született1864. május 14.
Devecser
Elhunyt1953. február 15. (88 évesen)
Budapest[1]
PártNemzeti Munkapárt

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Jenő témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

A győri akadémián kezdte jogi tanulmányait, majd a berlini és Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1885-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. Pályája kezdetén az Igazságügyi Minisztériumban volt tisztviselő, de időközben bíróként is tevékenykedett. 1888-tól a budapesti tudomány egyetem magántanára lett, ez idő alatt számos büntetőjoggal kapcsolatos könyvet írt.

1910-től vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt a második Khuen-Héderváry-kormányban. Ezt a tisztséget a Lukács-kormányban is megtartotta. 1913. január 4-én, Székely Ferenc lemondása után kinevezték igazságügyi miniszternek. Tisztségében megmaradt a második Tisza István-kormányban is egészen annak 1917-es bukásáig, ekkor neki is távoznia kellett. Távozásával a politikai élettől is végleg visszavonult.

1921-ben könyvet írt Tisza István emlékére. 1920 és 1935 között a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, majd 1940-1943 között másodelnökeként tevékenykedett. Egyúttal 1921-től haláláig a dunántúli református kerület főgondnoka volt.

Válogatott művei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 7.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés