A barátcinege (Poecile palustris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű erdei madárfaj.[1][2]

Barátcinege
Barátcinege éneke

Barátcinege éneke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Sylvioidea
Család: Cinegefélék (Paridae)
Nem: Poecile
Faj: P. palustris
Tudományos név
Poecile palustris
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Parus palustris

Elterjedés
A barátcinege elterjedési területe   egész éves
A barátcinege elterjedési területe
  egész éves
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barátcinege témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barátcinege témájú médiaállományokat és Barátcinege témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus palustris néven.[3] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.[4]

Alfajai szerkesztés

Előfordulása szerkesztés

Eurázsia területén honos. Az Ibériai-félsziget és Skandinávia nagy része, Írország és Skócia kivételével az egész kontinensen elterjedt. Anatólia fekete-tengeri partvidékén is előfordul.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, tűlevelű erdők, mangroveerdők és cserjések, tavak közelében, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő, gyakorinak mondható. Állományai a Dunántúli- és Északi-középhegységben, illetve a Mecsekben a legsűrűbb, az Alföld délkeleti részén viszont egyáltalán nem élnek barátcinegék. Becslések szerint Magyarországon 88 000 – 137 000 fészkelő pár található.[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 11–12 centiméteres, testtömege 10-13 gramm, szárnyfesztávolsága pedig 18–20 centiméter körül mozog.[4] A barátcinege meglehetősen egyszerű kinézetű madár, főleg a közismert szén- és kék cinegével összehasonlítva. Háta, farka és szárnyai sötétebb, hasa és begye világosabb barna, fehér arcfoltját pedig tarkóig nyúló, fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre.

 
 

Életmódja szerkesztés

Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében hernyók, lószúnyogok, pókok, bogarak, poloskák szerepelnek. Állandó madár lévén a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét és nagy szükség esetén kóborolhat. Olykor madáretetőkön is látható.

Hangadása változatos, legjellemzőbb hangjai a „pitcsú” vagy „hars-cséé” hívások, illetve a negatív hatást jelző „csikka-bí-bí-bí”.

Szaporodása szerkesztés

A barátcinege bükkösök és tölgyesek faodvaiban fészkel, olykor mesterséges fészekodúkat is elfoglal. A választott hely körül kis revírt tart fenn, amit védelmez a fészekfoglaló betolakodóktól. Évente csak egyszer költ. A mélyedést növényi részekkel béleli ki, ide kerülnek a tojások. A 7-11 csupasz és vak fióka 14-16 nap múltán kel ki, majd 16-20 napos folyamatos szülői táplálást követően a kitollasodott utódok kirepülnek.

 
Barátcinege fészke mesterséges fészekodúban
 
Poecile palustris

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Állománya mérsékelt növekedést mutat.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  4. a b c d A faj adatlapja a MME oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 18.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés