Barnatorkú nektármadár

madárfaj

A barnatorkú nektármadár (Anthreptes malacensis) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nektármadárfélék (Nectariniidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Barnatorkú nektármadár
A hím
A hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Nektármadárfélék (Nectariniidae)
Nem: Anthreptes
Faj: A. malacensis
Tudományos név
Anthreptes malacensis
(Scopoli, 1786)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barnatorkú nektármadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barnatorkú nektármadár témájú médiaállományokat és Barnatorkú nektármadár témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Giovanni Antonio Scopoli osztrák természettudós és geológus írta le 1786-ban, a Certhia nembe Certhia malacensis néven.[3]

Alfajai szerkesztés

  • Anthreptes malacensis malacensis (Scopoli, 1786)
  • Anthreptes malacensis anambae (Oberholser, 1917)
  • Anthreptes malacensis erixanthus (Oberholser, 1932)
  • Anthreptes malacensis bornensis (Riley, 1920)
  • Anthreptes malacensis paraguae (Riley, 1920)
  • Anthreptes malacensis cagayanensis (Mearns, 1905)
  • Anthreptes malacensis chlorigaster (Sharpe, 1877)
  • Anthreptes malacensis heliolusius (Oberholser, 1923)
  • Anthreptes malacensis wiglesworthi (E. J. O. Hartert, 1902)
  • Anthreptes malacensis iris (Parkes, 1971)
  • Anthreptes malacensis mjobergi (Bangs & Peters, 1927)
  • Anthreptes malacensis heliocalus (Oberholser, 1923)
  • Anthreptes malacensis celebensis (Shelley, 1878)
  • Anthreptes malacensis extremus (Mees, 1966)
  • Anthreptes malacensis convergens (Rensch, 1929)
  • Anthreptes malacensis rubrigena (Rensch, 1931)

Előfordulása szerkesztés

Brunei, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint ültetvények, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 14 centiméter.[5] A hím felső tollazata kék és lila színű, szeménél egy oliva-zöld sáv található. Alsó tollazata és lába sárga színű. A tojó felső tollazata teljesen olíva-zöld, hasa és lába sárga.

 
A hím
 
és a tojó

Életmódja szerkesztés

Elsősorban nektárral táplálkozik, de eszik gyümölcsöt és kisebb bogyókat is. A fiatalokat rovarokkal táplálja.

Szaporodása szerkesztés

Fészkét 1-13 méter magasságba függeszti fel, melyet fűből, növényi rostokból és pókhálóból készít. Kívülről fakéreggel és mohával díszíti. Fészekalja 2 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszám pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 8.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 8.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés