Barth János Konrád
Barth János Konrád (Lampertheim, 1634. – Sopron, 1692. október) evangélikus lelkész
Barth János Konrád | |
Született | Johann Konrad Barth 1634[1] Lampertheim[2] |
Elhunyt |
Sopron[3] |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
A strassburgi, a lipcsei és a rostocki egyetemen tanult. 1663-ban — III. Frigyes dán királyhoz írt dicsőítő verse eredményeként — a bécsi dán követség lelkészévé nevezték ki, s itt működött 1665-ig, amikor a soproni evangélikus egyház meghívására a dán király engedélyével Sopronba távozott, s 1865-ben megkezdte itteni lelkészi szolgálatát. Két, nála idősebb lelkésztársa (Sowitsch Kristóf és Lang Mátyás) elismerve irodalmi munkásságát és híres hitvitázó képességét, átengedte neki az első lelkészi állást. Haláláig hűen szolgálta a soproni gyülekezetet, sok viszontagságon keresztül (1674: templomok elvétele, őt és lelkésztársait kismartonba száműzték; 1676-os tűzvész, 1679-es pestisjárvány). Elszenvedte az egyházat sújtó tíz évnyi üldöztetést. Az ő idején tartották Sopronban az 1681. évi országgyűlést, melyen elfogadták a nagy jelentőségű 1681. évi XXV. törvénycikket a vallásszabadságról, melynek értelmében tizenegy északi és nyugati vármegyében két-két kijelölt helyen (artikuláris helyek) templomot építhettek a protestánsok, a protestáns egyház visszakapta (az elvett, és még fel nem szentelt) templomait, a száműzött vagy lemondott prédikátorok is visszatérhettek korábbi szolgálati helyükre.[4] Sopron kiemelt szerepet kapott a szabad vallásgyakorlatra.
A Lackner Kristóf által 1604-ben alapított Soproni Nemes Tudós Társaság működését is felélesztette, amelynek igen nagy számban evangélikus lelkészek is tagjai voltak.[5]
Olajfestményű portréja (ismeretlen festőtől) megtalálható az Evangélikus Országos Levéltárban.
Munkái szerkesztés
- Der erste Sohn des Joh. Andreas Schubert in Oedenburg. 1666. gestorben. (Halotti prédikáció. Sopronban nyomt.)
- Oedenburgisches Rath-Haus. Pressburg, 1670. (Jeremiás, 29. fejezet 7. verse után mondott beszéd. 2. kiadás. Hely és év n.)
- Wohlberathete Tochter in einer Leichenpredigt zur letzten Ehre der Anna Regina Sovitsinn zu Oedenburg 1680.
- Kaiserliches Band Ihre k. k. Majestät auf dero Namenstag. Regenspurg, 1681.
- Buda recepta labarum Anicianum. Das wieder eroberte Ofen. Uo. 1686. (Beszéd)[6]
- Servus bonus. Der fromme Knecht… in einer Leichenpredigt über Christoph Sovits evang. Prediger in Oedenburg. Uo. 1692.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 31.)
- ↑ a b Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (magyar nyelven)
- ↑ Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ A magyar gályarab prédikátorok. 4. lábjegyzet. In: Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház honlapja
- ↑ Kovács József László: „Ti vagytok a Város világossága...” (Adatok a Tudós Társaság második korszakához 1631–1674). Soproni Szemle, 59. évf. 3. szám, 262–265. oldal
- ↑ A Buda visszafoglalásáról szóló beszéd nyomtatott kiadásához Barth részben a saját numizmatikai gyűjteményéből vett darabokból adott metszeteket. Lásd Hajnóczi Dániel 1739. évi városleírása Sopronról. II. rész. Soproni Szemle, 1965 (19. évfolyam), 4. szám, Helytörténeti adattár. 367. oldal, 78. lábjegyzet
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
- Sass László (szerk.): VÁRhely, 2001 (7. évfolyam), 2001, 3–4. szám. Emléklapok- 145–146. oldal