Batthyány Alajos

(1750–1818) császári és királyi kamarás, jezsuita rendi pap, földbirtokos, politikus

Németújvári gróf Batthyány Alajos (Polgárdi, 1750. június 4.Debrecen, 1818. május 2.) császári és királyi kamarás, jezsuita rendi pap, földbirtokos, politikus.

Batthyány Alajos
Született1750. június 4.
Polgárdi
Elhunyt1818. május 2. (67 évesen)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiBatthyány Imre Ernő
Foglalkozásakamarás,
pap,
földbirtokos,
politikus
Tisztségea magyar főrendiház tagja (nem ismert – 1818)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Iskoláit Nagyszombatban végezte. 1767-ben belépett a jezsuita rendbe és ott folytatta teológiai tanulmányait. 1769-ben kilépett a rendből és a katonai pályát választotta. II. Lipót trónra lépése után a szabadság és egyenlőség elveiért küzdött az országgyűlésen, hol a főrendek tábláján több beszédet mondott. Támadta a klérust, szorgalmazta a szerzetes rendek feloszlatását. Szeicz Leó szervita rendi szerzetes „papramorgó, törvényrontó, országháborító, hazaáruló” címekkel illette; erre a támadó iratra Ad utramquem aurem (1791) című írásával válaszolt. Politikai munkái névtelenül jelentek meg.

A felvilágosodás kora politikai irodalmának jelentős alakja volt. Radikális reformok bevezetését sürgette, mert úgy gondolta, hogy ezzel meg lehet előzni egy esetleges forradalmat. Legnagyobb munkája a négy füzetből álló Ad amicam aurem, ebben Montesquieu és Rousseau követőjének mutatkozott. A Képes magyar irodalomtörténet (1896) szerint: „Ad amicam aurem című munkája a demokratikus eszmék valóságos tárháza. Állameszménye a jogegyenlőség alapján szervezett monarchia, melyben az egyén teljes mértékben érvényesíti magát, s melyben az egyes hatalmi ágak szétválasztása s az uralkodó jogainak korlátozása által mind az egyesek, mind a nép biztosíttatnak az elnyomatás ellen.”

Munkái szerkesztés

  • Oratio in comitiis 1790. habita. Posonii, 1790 (a török portához küldendő magyar követ érdekében)
  • Ad amicam aurem autori operis hungarici, cujus titulus Magyar és Erdélyországnak rövid ismerete. H. n. 1790–90. négy füzet (névtelenül)
  • Ad amicissimam aurem. H. n., 1791 (névtelenül)
  • Ad utramque aurem. H. n., 1791 (névtelenül)
  • Oratio bonis civis et veri nominis christiani… Posonii, 1791 (megjelent magyarul és német németül is, a magyar szöveget a M. Kurir [1791. 13. sz.] lenyomatta)
  • Tausend und ein Irrthum des Verfassers der ungrischen Irrthümer. H. n., 1791

Források szerkesztés