Baziláris membrán
A baziláris membrán a belső fülben, a cochleában (csiga) elhelyezkedő rezgésre alkalmas vékony hártyaréteg, mely alapvető szerepet játszik a hanghatás, a hallás tulajdonképpeni létrejöttében.
Felépítése szerkesztés
A baziláris membrán a cochleát választja ketté, nagyjából középen. A hang az ovális ablakon keresztül érkezik a belső fülbe, és lényegében rezgésre készteti a baziláris membránt, mely a Corti-féle szervvel[1] áll kapcsolatban. A membrán közvetetten érintkezik a fedőhártyával (tectorialis membran), illetve az ún. szőrnyalábbal, amely voltaképp a membránon helyeződik, és afferens beidegzést kap, pontosabban a n. vestubulocochlearis idegét.
Működése szerkesztés
A membrán nem azonos struktúrájú teljes hosszában, mivel a hanghatás létrejöttéért felelős feszítettsége eltérő és más-más frekvenciák érzékelését teszi lehetővé. A magasabb frekvenciájú hangok a csiga alapjánál, az alacsonyabb frekvenciájúak a csiga tetején lévő membránszakaszt rezegtetik meg. A külső szőrsejtek a hang mechanikai erősítését végzik, a belső szőrsejteknek a mechanikus rezgések elektromos impulzussá való átalakításában van szerepük.
A belső szőrsejtek csúcsi részükön a sztereociliumokba projektálódnak. Amikor ezek mozgásban vannak, ion csatornák nyílnak meg, melynek következtében a szőrsejtek depolarizálódnak. és glutamát neurotranszmitter szabadul fel, amely a következő sejt depolarizációját okozza, amik a vestibulocochlearis idegből kapnak rostokat.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Egészség szótár - Corti-féle szerv. projektek.egeszseg.hu. [2017. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 7.)