Bazilika

A bazilika (ógörög βασιλική, basziliké, vagyis csarnok, latin: basilica) eredetileg római kereskedő- és bíráskodási csarnok, később három- vagy többhajós, bazilikális elrendezésű templom. A háromhajós (ritkábban egy- vagy öthajós) térben a főhajó magasabb a mellékhajóknál, s a gádorfalon, azaz a főhajónak az oldalhajók tetőzete fölé emelkedő oldalfalán sorakozó ablakokon jut be a fény. A név az ógörög βασίλειος στοά (baszileiosz sztoa), vagy βασιλική στοά (basziliké sztoa) kifejezés rövidítése és magyarosított változata. Jelentése: a „király csarnoka”, illetve „királyi csarnok”.

A bazilika lehet egy templom egyházi rangja is. Eszerint megkülönböztetünk kisbazilikákat (basilica minor) és nagybazilikákat (basilica maior).

Napjainkban alaprajzi megoldásától függetlenül a bazilika elnevezést alkalmazzák kiemelt jelentőségű katolikus templomokra is.

A köznyelvben a bazilika gyakran a székesegyház (katedrális, dóm) szinonimája. Ez a rokonítás azonban téves, lévén a székesegyház a püspök széktemploma. Egy templom tehát akkor is lehet székesegyház, ha nem bazilika – és fordítva.

Római vásárcsarnok szerkesztés

Az ógörögöknél és rómaiaknál így hívták a törvényhozás és az üzleti forgalom számára emelt épületeket. Ez az antik bazilika téglalap alaprajzú épület volt, amelynek belsejét oszlopcsarnokok közép- és mellékhajókra osztották; utóbbiak fölött gyakran galériával. A két mellékhajóban raktárakat és kisebb üzleteket helyeztek el, a tágas főhajóban kereskedtek.

Bővebben: bazilikális elrendezés

Bejárata akár hosszú, akár a keskeny oldalon lehetett, és a kijárattal szemben sokszor félkörű fülkét (exedra, apszis) alakítottak ki. Mennyezete lapos volt. A nagy, nyilvános bazilikák rendszerint a városok fórumán vagy akörül épültek. A Forum Romanum első bazilikáját, a Basilica Portiát Cato censorinus építtette i. e. 185-ben a Curia mellett. A római fórumot körítő számos bazilika közül különösen az Marcus Aemilius Lepidus által emelt Basilica Aemilia és a Caius Iulius Caesar által megkezdett, de csak Augustus uralkodása alatt befejezett Basilica Iulia tűnt ki. A pompeii fórum egyik keskeny oldalán három kisebb bazilika áll egymás mellett. A nyilvános bazilikának ez az egyszerű alakja később megváltozott, így a Basilica Ulpia mindkét keskeny oldalán van egy-egy fülke; Maxentius bazilikája pedig már egészen boltozott, és két fülkéje közül az egyik a keskeny, a másik a hosszú oldalon van.

Az előkelőbb római lakóházaknak is voltak bazilikára emlékeztető nagyobb csarnokaik, amelyek általában később is megtartották a Basilica Portia alaprajzának elrendezését. A közélet nagyjainak szükségük volt ezekre a privát bazilikákra, hogy kellőképp elhelyezhessék tisztviselőiket és pártembereiket, amikor összegyűltek náluk. A Biblia bizonyítja, hogy az első keresztények istentiszteletüket eleinte magánházakban, méghozzá főleg azok bazilikáiban tartották, és csak az üldözések elől menekültek a katakombákba.

Ókeresztény bazilikák szerkesztés

Miután a keresztény vallás üldözése megszűnt, az istentiszteletek számára emelt nyilvános épületeik olyannyira a bazilikák formáit és elrendezését vették föl, hogy még elnevezésüket is megtartották. A 4. századtól, ahogy a római gazdaság és vele a birodalom hanyatlásnak indult, az üzleti célú bazilikák funkciójukat vesztették, így az elnevezést csaknem kizárólag a keresztény templomokra kezdték használni.^[1] A keresztény bazilikák hamarosan — részben a katakomba-templomok elrendezését átemelve — szakítottak a pogány épületektől örökölt elrendezéssel, és önálló koncepciókat alakítottak ki.

Az ókeresztény bazilika nagyjában megtartotta a római bazilikák falakkal zárt terét és téglalap alaprajzát. Főhelye a bejárattal szemben kialakított félkörű fülke (apszis) lett. Ebben állt az oltár, és a szertartásokon akörül foglaltak helyet a papok. Az épület belsejét oszlopsorok egy szélesebb közép- és egy-egy (vagy két-két) keskenyebb oldalhajóra osztották, előudvarként hozzácsatolva a római lakóházak átriumát. Fontos újításként megjelent a kereszthajó, méghozzá úgy, hogy az alaprajz latin keresztet formázott.

Bazilika: egyes templomok egyházi rangja szerkesztés

A kiemelt jelentőségű katolikus templomok – építészeti elrendezésüktől függetlenül – a „bazilika”, ezen belül a „nagy bazilika” (latin: basilica maior) vagy „kis bazilika” (latin: basilica minor) rangot viselik.^[2]^[3] A címet és a bazilikák előjogait pápai enciklika szabályozza.

A „nagy bazilika” (basilica maior) címet négy római templom kapta meg:

a Szent János-bazilika (lateráni bazilika)
a Szent Péter-bazilika
a Szent Pál-bazilika (San Paolo fuori le mura)
a Nagy Szűz Mária-bazilika (Santa Maria Maggiore).

A „nagy bazilikák” két kiváltsága a pápai oltár és a szent kapu.

A „kis bazilika” (basilica minor) kitüntető cím adományozása a 18. századtól terjedt el. Építészeti stílushoz nem kötődik. Világszerte több mint 1400-at tartanak számon. Kiváltságai közé tartozik:

a pápai címerben található kulcsok ábrázolása saját fölszerelési tárgyain
az umbraculum
a tintinnabulum elhelyezése az oltár két oldalán

A négy római „nagy bazilika” és Szent Lőrinc „kis bazilikája” (San Lorenzo fuori le Mura) voltak eredetileg a „pátriárkai bazilikák”, az öt pátriárka római székhelyei.^[4]XVI. Benedek pápa azonban a „pátriárkai bazilika” címet 2006-ban megszüntette (hiszen az öt ősi pátriárkátus már több mint ezer éve nem áll fenn az eredeti formában), és ehelyett az öt római főtemplomot „pápai bazilikává” nyilvánította, e címet két assisi templomra, a Szent-Ferenc-bazilikára és az Angyalos Szűz Mária-bazilikára (Santa Maria degli Angeli) is kiterjesztve.^[5]

Magyarországon a budapesti Szent István-bazilika, az esztergomi bazilika, a szegedi Fogadalmi templom és több más templom is „kisebb bazilika” (basilica minor), bár építészeti elrendezésük centrális és nem bazilikális.

Híresebb bazilikák szerkesztés

Szent Erzsébet-bazilika (Sárospatak)

Magyarok Nagyasszonya-bazilika, Márianosztra

Magyarországi bazilikák basilica minor rangban szerkesztés

Magyarországi bazilikák mára rang nélkül szerkesztés

Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár

A történelmi Magyarországon szerkesztés

Külföldi példák szerkesztés

Szent Márk-bazilika (Velence)
Szent Erzsébet-bazilika, Kassa
Nagyboldogasszony-bazilika, Nagyvárad
Szent Kereszt-bazilika, Késmárk
Szent Egyed-bazilika, Bártfa

Irodalom szerkesztés

Aradi N. (főszerk.) (é. n.): A művészet története Magyarországon, Gondolat Kiadó, Budapest
Fülep L. (főszerk.) (é. n.): A magyarországi művészet története. Budapest *Marosi Endre: A román kor művészete, Corvina Kiadó, Budapest, 1972, ISBN 963-13-2000-6
Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1938
Gerő László (1984): Magyar műemléki ABC. Budapest
Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1876
Pogány Frigyes (1965): Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki, Budapest
Pogány Frigyes (1971): Firenze. Corvina, Budapest
Pogány Frigyes (1967): Róma. Corvina, Budapest
Pogány Frigyes (1973, 1975): Itália építészete. I–II. Corvina, Budapest
Sena Sekulić-Gvozdanović (1994): Templom erődítések Horvátországban. Tankönyvkiadó, Zágráb
Cs. Tompos Erzsébet, Zádor Mihály, Sódor Alajos: Az építészet története. Középkor. Egyetemi tankönyv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 2966 4, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 2967 2