1. zongoraverseny (Beethoven)

(Beethoven: 1. zongoraverseny szócikkből átirányítva)

Ludwig van Beethoven No. 1. C-dúr zongoraversenye az 17961797 években komponált opus 15. számot viselő mű, melyet a szerző a köztudatban elterjedt számozással ellentétben harmadikként írt ebben a műfajban.

C-dúr zongoraverseny
versenymű
Beethoven 1803-ban, Christian Hornemann festménye
Beethoven 1803-ban, Christian Hornemann festménye

ZeneszerzőLudwig van Beethoven
Opusszámop. 15.
Keletkezés17961797
AjánlásOdescalchi-Keglevich hercegasszonynak
Ősbemutató1798, Prága szólista: Ludwig van Beethoven
Megjelenés1801

HangnemC-dúr
Hangszerelés
Időtartamkb. 31 perc
Tételek1. tétel – Allegro con brio

2. tétel – Largo

3. tétel – Rondo Allegro scherzando

Keletkezése-története szerkesztés

Beethoven ezt a zongoraversenyét 1796 és 1797 között írta. A mű bemutatója Prágában volt 1798-ban, a zongoraszólót maga Beethoven játszotta. A művet a szerző magas főúri pártfogójának, Odescalchi-Keglevich hercegasszonynak ajánlotta. A darab 1801-ben jelent meg nyomtatásban. Annak ellenére, hogy a mű az első zongoraversenyként vonult köztudatba, ez tulajdonképpen Beethoven harmadikként komponált zongoraversenye. Néhány évvel korábban Bonnban Beethoven próbálkozott már a zongoraverseny műfajával, de e sohasem publikált Esz-dúr versenyműnek csak a zongoraszólama maradt ránk (No. 0. zongoraverseny). A No. 2. op.19 B-dúr zongoraversenyt Beethoven saját kijelentése szerint 17941795 években írta, tehát valójában ez az első publikált zongoraversenye.

Tételei szerkesztés

I. Allegro con brio
II. Largo
III. Rondo. Allegro scherzando

Szerkezete, jellemzői szerkesztés

 
A mű nyitó témája

A szonátatétel mindhárom témájának megvan a sajátos profilja.

I. Allegro con brio szerkesztés

Bár Beethoven zongoratechnikája a mű komponálásakor még nem alakult ki végleges formában, a zongoraverseny indítása meggyőző, pregnáns, egyértelmű és határozott téma, amely tömör akkordok nyomán bontakozik ki és végérvényes, tisztán kialakult mondanivalót hordoz. Az első tétel főtémáját elsősorban a ritmus jellemzi, a melléktéma nyolcadai kis hangközlépésekben haladva fonódnak dallamfüzérré. A tételhez Beethoven három kadenciát is írt, de a hangverseny-gyakorlatban számos más értékes kadenciát is játszanak, így a kanadai zongoraművész Glenn Gould kadenciáját.

No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 - I. Allegro con brio

Performed by Aaron Dunn with the Bucharest College Orchestra. Music courtesy of Musopen

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

II. Largo szerkesztés

A lassú tétel töményebb zene a mozarti szerenád, vagy a románc típusú andantéknál. A sóhajszerű, töprengő főtéma a szólóhangszeren szólal meg, a zenekar szerepe a kommentár, a nyugtató, vigasztaló válasz.

No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 II. Largo

Performed by Aaron Dunn with the Bucharest College Orchestra.Music courtesy of Musopen

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

III. Rondo. Allegro scherzando szerkesztés

A zárótéma a Viotti-hegedűversenyek indulótematikáját idézi, azt a típust, mellyel a Mozart zongoraversenyek elkezdődnek. Itt a zongora indít a kürt-kvintes menetekkel, a sziporkázó jókedv és számos tréfás ötlet tárháza. Ezek között említésre méltók a komikusan az ütem súlytalan részére helyezett hangsúlyok, a keresztezett kézzel való játék számtalan hatásos effektusa, nem utolsósorban az a bővérű népdal-emlék, amelyet Haydn és Mozart után Beethoven is gazdag humorral idéz fel. A karakterisztikus ritmusú rondót több alkalommal megszakítja a zongora rövid kadenciája, amely minden alkalommal úgy hat, mint egy szertelen ötlet, a szabadjára engedett fantázia félig tréfás, félig komoly játéka.[1]

No. 1. C-dúr zongoraverseny, Op. 15 III. Rondo. Allegro scherzando

Performed by Aaron Dunn with the Bucharest College Orchestra. Music courtesy of Musopen

Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) 97.

Források szerkesztés

  • Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
  • Beethoven, L. V. (1983). Complete piano concertos: in full score. New York: Dover Publications. ISBN 0-486-24563-2.
  • Zweite Beethoveniana: Nachgelassene Aufsätze, Seite 512, Bibliothek der deutschen Literatur, Gustav Nottebohm, Verlag Peters, 1887.

Külső hivatkozások szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Piano Concerto No. 1 (Beethoven) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

Lemezek szerkesztés

  • Claudio Arrau, Alceo Galliera, Londoni Philharmonikus Zenekar (Decca Records SDD 227-1970)
  • Szvjatoszlav Teofilovics Richter, Charles Munch, Bostoni Szimfonikus Zenekar (RCA Victor, 1961)
  • Adolf Drescher, Georg Richter, Dán Királyi Szimfonikus Zenekar ( Old Vienna Classic, Austro Mechana, LC 6369, Dolby Surround CD)

Kapcsolódó cikkek szerkesztés