Begy
A begy (latinul: ingluvies) nyelőcsőtágulat, amely jellemzően a gyűrűsférgekben, a puhatestűekben, a rovarokban és madarakban fejlődött ki. Feladata a felvett táplálék raktározása, esetleges előzetes puhítása, majd a gyomorba juttatása.
A begy felépítése és működése szerkesztés
Ha nehezen emészthető vagy nagyobb mennyiségű táplálékról van szó, az a kitágult begyben raktározódik. A begy váladékának enzimaktivitása vitatott. Vegyhatása enyhén savanyú. Ehhez hozzájárul a mirigyes gyomorból esetleg felgurgulázódó gyomornedv. A begyben megindul a táplálék keményítőtartalmának bontása. A begy éhségkontrakciót és tovavivő összehúzódásokat mutat. Falszerkezete többnyire azonos a nyelőcsövével.
Gyűrűsférgek szerkesztés
A gyűrűsférgek nyelőcső tágulata a begy, amelynek feladata a táplálék puhítása, átmeneti raktározása.[1]
Rovarok szerkesztés
A rovarok emésztési rendszerében az előbél része a begy, a szájüreg (amiben a nyálmirigyek segítségével már megkezdődik az emésztés), a garat és a nyelőcső után. A a tárolás, puhítás helyszíne, ahonnan a táplálék a rágógyomorba kerül (melyben kitinlécekkel a táplálék további aprítása zajlik).[2]
Madarak szerkesztés
A madarak begymérete és alakja fajspecifikus, amit az étrendjükhöz, környezetükhöz és viselkedésükhöz való evolúciós alkalmazkodása határoz meg. Három típusa van: a valódi (ez páros lebenyű, mint többek között a galamboknál), a csökevényes (ami orsószerű, például kormoránoknál), és az álbegy (páratlan zsákszerű kitüremkedés, ami nappali ragadozóknál és kacsaféléknél is megfigyelhető). A mindenevő és a növényevő madarakat – beleértve a magevőket is –, nagyobb begy jellemzi, mint a húsevő ragadozókat. Ez különösen szembetűnő a búbostyúkoknál, amelyeknek megnagyobbodott nyelőcsöve az emésztőrendszerük legnagyobb részét teszi ki. Számos madárfajnál (pl. galambok, papagájok, pintyek) fontos szerepet játszik a fiókák nevelésében a begy.[3][4]
A valódi begy a nyelőcső kétoldali terjedelmes tágulata. Galambfélékben – hatalmas – háromrészes, tyúkfélékben pedig kétrészes fordul elő. Az álbegy egyoldali, kevésbé kiterjedt szerv, amely a nyelőcső elülső falából származik, annak egyfajta tágulata például a kacsában, a lúdban, a halevő és a ragadozó madarakban.
A begytej szerkesztés
A galambfélék és flamingófélék[4] begyének további sajátossága az, hogy mindkét galambszülőben a begy faláról zsírosan elfajult hámsejtek válnak le, amelyek a begy váladékával és a begyben előemésztett, tápanyagokban dús anyagokkal elkeveredve morzsalékos masszává válnak, amely a begytartalommal együtt speciális táplálékot, ún. begytejet képeznek. A tojásból való kikelést követő első héten a fiókák kizárólagos táplálékát képezi. Elválasztása hormonális (prolaktin) kontroll alatt áll.
A begytej összetétele fajspecifikus.[4]
Ezt az anyagot császárpingvinek is termelik, azonban az anatómiailag elkülönített begy hiánya miatt a nyelőcsövön keresztül termelődik.[4]
A begy betegségei szerkesztés
A begy betegségei közül a begyhurut és a begyeltömődés fordul elő gyakrabban. A duzzadásra hajlamos eleségfélék, csomósodó növényi részek, esetleg nagy mennyiségű idegen anyag a begy kitágulásával járó begyeltömődést okozhatják. A begybe idegen anyagok többnyire anyagforgalmi zavarok esetén vagy akkor kerülnek, ha a baromfi nem jut a zúzógyomor működéséhez elengedhetetlenül szükséges kavicshoz. A hosszabb ideje pangó begytartalom bomlástermékei begyhurutot váltanak ki. A gázképződés miatt a begy még jobban kitágul, zsákszerűen lelóg, a beteg állatok fokozatosan leromlanak és elpusztulnak. A begybetegségek kezelése begymosással vagy begymetszéssel történik.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A gyűrűsférgek evolúciós újdonságai (107. o.), Biológia – Egészségtan Tankönyv 10., Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet - 2017. ISBN 978-963-436-143-5
- ↑ Táplálkozás, Ízeltlábúak törzse Rovarok osztálya Archiválva 2021. december 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (Szerkesztette: Vizkievicz András). érettségi előkészítő, bioszfera.com (hozzáférés: 2021. dec. 28.)
- ↑ Dr. Tóth László: A madarak emésztőkészüléke (116-119. o.), Heliaca 7. évfolyam, az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály Évkönyve 2009 Archiválva 2021. december 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, mme.hu – 2010. ISSN 1558-7516
- ↑ a b c d Bartosz Kierończyk, Mateusz Rawski, Jakub Długosz, Sylwester Świątkiewicz, Damian Józefak: Avian Crop Function – A Review (653-678. o.), Annals of Animal Science 16. éf. 3. sz.; ResearchGate.net - 2016. április DOI:10.1515/aoas-2016-0032
Források szerkesztés
- Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 468. o. ISBN 963-05-6821-7
- Dr. Fehér György: A háziállatok funkcionális anatómiája I-III., Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat - 1980 (Archiválva 2012. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben.)