Wikipédia

Benczúr Gyula (festő)

(1844–1920) magyar festő, az MTA tiszteleti tagja
Ez a szócikk a festőművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Benczúr Gyula (egyértelműsítő lap).

Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány (ma Benczúrfalva), 1920. július 16.) magyar festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Benczúr Gyula
Született1844. január 28.[1][2][3][4][5]
Nyíregyháza
Elhunyt1920. július 16. (76 évesen)[1][2][5][6][7]
Állampolgárságamagyar
HázastársaCaroline Max
Gyermekei
Foglalkozása
  • festőművész
  • egyetemi oktató
  • rajzoló
  • grafikusművész
  • művész
IskoláiMüncheni Képzőművészeti Akadémia (1861–1865)
A Wikimédia Commons tartalmaz Benczúr Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

 
Gyermekeim (1881)

1844. január 28-án született Nyíregyházán Benczúr Vilmos (1811–1873) és Laszgallner Paulina (1815-1885) fiaként. Családja 1846-ban Kassára költözött. Középiskolás korában Klimkovics Ferenc és Klimkovics Béla magánrajziskolájában, Kassán kezdett festeni és rajzolni. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián Hermann Anschütz, majd 1865-től 1869-ig Karl von Piloty tanítványa volt. 1869-ben Olaszországban, 1874-ben Franciaországban tett tanulmányutat.

1873-ban feleségül vette művészbarátja húgát, Karolina Maxot. Négy gyermekük született. Felesége halálát (1890) követően 1892-ben újból megnősült, második felesége Ürmössy Boldizsár Piroska, a Budapesti Állami Tanítóképezde tanára.

A nyarakat az 1870-es évek közepétől a Starnbergi-tó melletti Ambachban töltötte, ahol 1885-ben felépült nyaralója öccse, Benczúr Béla tervei alapján.

1876-tól 1883-ig a müncheni akadémián tanított. Hazatérésekor megalapította az első magyar művészképzőt a Benczúr-mesteriskolát, melyet haláláig igazgatott. Már életében elismert és köztiszteletben álló festőművész volt. 1906-ban a főrendiház örökös, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett.

Művészi pályája szerkesztés

 
Budavár visszavétele (1896)
 
Olvasó nő (1875, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
 
Benczúr Gyula ambachi nyaralója
 
Székelykapu Benczúr Gyula ambachi nyaralója előtt

A 19. századi magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakja. Pályájának korai szakaszát a biedermeier stílusú arcképek (Gizella), a romantikus életképek (Balatoni halásztragédia), illetve a Karl von Piloty festészetének hatását magukon viselő történelmi tárgyú képek jellemzik (II. Rákóczi Ferenc elfogatása). Első sikerét Hunyadi László búcsúja című képével érte el 1866-ban. 1875-ben a történelmi festészeti verseny nyertese lett Vajk megkeresztelése című képével. II. Lajos bajor király megbízásából számos történelmi tárgyú képet festett (XV: Lajos és Dubarry asszony 1874).[9] Hazatérése után aktokat, portrékat és mitológiai témájú képeket festett. Utolsó alkotói korszakát a monumentális történelmi kompozíciók jellemzik. A millenniumra 1896-ban megfestett Budavár visszavétele című műve a műfaj egyik legjelentősebb alkotása. 1900-ban a párizsi világkiállításon első díjat nyert a Nagyváradon festett, Schlauh Lőrincz nagyváradi bíborost ábrázoló portréjával, amely máig Nagyváradon a püspöki palotában tekinthető meg. 1907-ben befejezett Ezredéves hódolat című képe egész Európában feltűnést keltett. Élete utolsó éveiben a budai várba tervezett nyolc képből álló történelmi tárgyú képsorozaton dolgozott, melyből kettőt tudott elkészíteni (Mátyás fogadja a pápa követeit, A diadalmas Mátyás). Pályafutása során számos művészeti díjat nyert. Műveivel aranyérmet nyert Párizsban (1878, 1900), Berlinben (1886, 1910), Bécsben (1877, 1888) és Münchenben (1888).

Főbb művei szerkesztés

  • Önarckép (1861)
  • Kislány pojácával (1863)
  • Balatoni halásztragédia (1864)
  • Hunyadi László búcsúja (1866)
  • Etelka (1868)
  • II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869)
  • Gizella (1870)
  • Benczúr Géza (1872)
  • Nő erdőben (1873)
  • XV. Lajos és Dubarry (1874-től több változatban)
  • Olvasó nő (1875)
  • Vajk megkeresztelése (1875)
  • Szerecsen fejedelem (1876)
  • XVI. Lajos és családja (1875)
  • Kun László halála (1880)
  • Nárcissus (1881)
  • Bacchánsnő (1882)
  • Andrássy Gyula (1884)
  • Trefort Ágoston (1885)
  • Budavár visszavétele (1896)
  • Károlyi Lászlóné (1898)
  • Batthyány Elemér (1898)
  • Erzsébet királyné (1899)
  • Schlauh Lőrincz (1900)
  • Szent István felajánlja a koronát (1901)
  • Ezredéves hódolat (1907)
  • Ádám és Éva (1909)
  • Petőfi Sándor (1909)
  • Háromkirályok imádása (1910)
  • Mikszáth Kálmán (1910)
  • Wekerle Sándor (1911)
  • Kleopátra (1911)
  • Mátyás fogadja a pápa követeit (1915)
  • IV. Károly koronázása (1916)
  • Krisztus az Olajfák hegyén (1919)
  • A diadalmas Mátyás (1919)

Képek szerkesztés

Emlékezete szerkesztés

 
Benczúr Gyula szobra a szegedi Patheonban

Műveiből emlékkiállítást rendeztek Budapesten 1920-ban a Műcsarnokban, 1944-ben a Szépművészeti Múzeumban, 1958-ban a Magyar Nemzeti Galériában, valamint 2001-ben az Ernst Múzeumban.

1921-ben tanítványai megalapították a Benczúr Társaságot, mely 1954-ig működött. 1927-ben Dolány az ő emlékére vette fel a Benczúrfalva – ma Szécsény városrésze – nevet. Szegeden, a Nemzeti Emlékcsarnokban (Dóm téren a körbefutó árkádok alatt) őrzik portrészobrát hazánk számos kiváló tudósának, művészének, politikusának szobraival együtt. Benczúr Gyula szobrának alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond, a szobrot gróf Széchenyi Károly ajándékozta a városnak 1930-ban.

Családjának nevezetesebb tagjai szerkesztés

Gyermekei Benczúr Elza iparművész, Benczúr Olga képző- és iparművész, Benczúr Ida festőművész és Benczúr Gyula orvos. Unokái Vastagh Éva és Vastagh László szobrászművészek. Öccse Benczúr Béla építész. ifj. Vastagh György szobrászművész a veje, Gabriel von Max festőművész a sógora volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. ↑ a b Gyula Benczúr (holland nyelven)
  3. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ BnF források (francia nyelven)
  5. ↑ a b Benczúr, Gyula, Gyula Benczúr
  6. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  7. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  8. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
  9. ↑ MNG ÁLLANDÓ KILÁLLÍTÁSOK XV. Lajos és Dubarry asszony 1874. [2014. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 5.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Benczúr_Gyula_(festő)&oldid=26675681”