Bengáli vitézsas

Bengáli vitézsas
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Sasformák (Aquilinae);
Nem:	Nisaetus;
Faj:	N. cirrhatus;
Tudományos név
	Nisaetus cirrhatus; (Gmelin, 1788)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bengáli vitézsas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bengáli vitézsas témájú médiaállományokat és Bengáli vitézsas témájú kategóriát.

A bengáli vitézsas vagy főkötős vitézsas (Nisaetus cirrhatus) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Falco nembe Falco cirrhatus néven. Sorolták a Spizaetus nembe Spizaetus cirrhatus néven is.^[3]

Alfajai szerkesztés

Nisaetus cirrhatus limnaeetus (Horsfield, 1821) - India északi része, Banglades, Nepál, Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnám, Malajzia, Szingapúr, Indonézia (a Nagy-Szunda-szigetek) és a Fülöp-szigetek
Nisaetus cirrhatus cirrhatus (Gmelin, 1788) - India déli része
Nisaetus cirrhatus ceylanensis (Gmelin, 1788) - Srí Lanka
Nisaetus cirrhatus andamanensis (Tytler, 1865) - az Andamán- és Nikobár-szigetek
Nisaetus cirrhatus vanheurni (Junge, 1936) - Simeulue szigete (Szumátra nyugati partvidéke mentén) ^[2]

Előfordulása szerkesztés

Dél- és Délkelet-Ázsiában, Banglades, Brunei, India, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és szavannák, lápok, mocsarak, folyók és patakok környékén, valamint másodlagos erdők, ültetvények, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 79 centiméter, szárnyfesztávolsága 127-138 centiméter, testtömege 1300-1900 gramm.^[5]

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]