Berinkey Dénes
Berinkey Dénes Ottó (Csúz, Komárom vármegye, 1871. október 17. – Budapest, 1944.[1] június 25.)[2] ügyvéd, jogtudós, polgári radikális politikus, miniszterelnök.
| Berinkey Dénes | |
 | |
| A Magyar (Nép)köztársaság igazságügy-minisztere | |
| Hivatali idő 1918. november 4. – 1919. január 24. | |
| Előd | Buza Barna |
| Utód | Juhász Nagy Sándor |
| A Magyar (Nép)köztársaság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1919. január 11. – január 18. (ügyvezető kormányfő) | |
| Hivatali idő 1919. január 18. – március 21. | |
| Államfő | Károlyi Mihály |
| Előd | Károlyi Mihály |
| Utód | Garbai Sándor |
| Született | 1871. október 17. Csúz, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1944. június 25. (72 évesen) Budapest, Magyarország |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | Polgári Radikális Párt |
| Foglalkozás | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berinkey Dénes témájú médiaállományokat. | |
Életpályája szerkesztés
Az evangélikus református Berinkey család sarja. Berinkey Antal (1827–1899),[3] köz- és váltó ügyvéd, és hangai Szabó Erzsébet (1833–1911)[4] gyermekeként született. Jogi tanulmányainak befejezése után, 1918-ig az igazságügy-minisztérium nemzetközi osztályának vezetője volt. A Huszadik Század című folyóirat egyik alapító tagja. 1902. július 23-án Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette Takács Mária Eugénia Kamilla Ida Jozefa Antóniát.[5] 1918. november 4-étől 1919. január 18-áig Károlyi Mihály kormányában igazságügyminiszter, majd 1919. január 11-étől névlegesen, január 19-étől 1919. március 21-éig ténylegesen miniszterelnök és saját kormányában 1919. január 19-étől január 24-éig külügyminiszter.
Március 20-án Fernand Vix francia alezredes átadta neki az antant jegyzékét (Vix-jegyzék), amelyben követelik a Szatmárnémeti–Arad vonaltól keletre lévő magyar csapatok visszavonását a Tiszához. Mivel ez számára elfogadhatatlan feltétel volt, hiszen az ország területi integritást sértette, kormányával együtt lemondott. Ezzel lehetővé vált a Magyarországi Tanácsköztársaság megalakulása.
Berinkey lemondása után a politikai élettől visszavonultan élt: 1914–1918-ig a Keleti Kereskedelmi Akadémia tanára, majd 1920-tól ügyvéd volt. Tanulmányai jelentek meg a nemzetközi, a büntető- és a magánjog tárgyköréből. 1944. június 25-én hajnali három órakor hunyt el, halálát szívbénulás, szívkoszorúverőér-elmeszesedés okozta.
Sírja a Farkasréti temetőben található.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Több lexikonban helytelenül az 1948-as évet adják meg halálozási éveként. Helyesen: 1944. Lásd sírjának fotóját, továbbá Múltkor portált: [1]
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. III. ker. állami halotti akv. 374/1944. folyószáma alatt.
- ↑ familysearch.org Berinkey Antal gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Berinkey Antalné gyászjelentése
- ↑ Budapest VIII. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1902. év, 669. folyószám.
További információk szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon Archiválva 2005. január 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Az I. világháborús összeomlás és a polgári demokratikus Magyarország
| Elődje: Károlyi Mihály |
|
Utódja: Garbai Sándor |
