Berki Viola

(1932–2001) magyar festő, grafikus

Berki Viola (Kiskunhalas, 1932. május 5.Budapest, 2001. március 26.) magyar festő, grafikus.

Berki Viola
Emléktáblája egykori lakóhelyén
Emléktáblája egykori lakóhelyén

Született1932. május 5.
Kiskunhalas
Meghalt2001. március 26. (68 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola
Mestere(i)Fónyi Géza
A Wikimédia Commons tartalmaz Berki Viola témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Református gazdálkodó, tanyás parasztgazda családból származott. Édesapja, Berki Andor helyi vezetője, édesanyja tagja volt a nyilaskeresztes pártnak.[1] Emiatt a családját 1945 után meghurcolták. Berki Viola 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, de 1954/55-ben fenti okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Mestere, tanára Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-visszatért szülővárosába, de főként Budapesten élt. 1944 és 1962 között a ferencvárosi Kinizsi utca 31.-ben, 1962-től 1977-ig a Ferenc körút 19. számú épületben, később pedig a belvárosi Bécsi utca 1. szám alatt lakott.

Munkássága szerkesztés

Az 1950-es években, kizárása idején, megfestette a Szilády Áron Gimnázium tanárainak arcképét. 1959-61-ben az Óbudai Hajógyárban készített rajzokat és festményeket. 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. Az 1960-as években a Szovjetunió területén tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett rá. 1969-től illusztrációkat készített könyvekhez. Az 1970-es évektől rézkarcokat, az 1980-as évektől szitanyomatokat is készített.

Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a kiskunhalasi élet, közélet, életmód vonatkozásai, elemei.

Emlékezete szerkesztés

Állandó kiállítása van Kiskunhalason, a Halas Galériában. Egykori fővárosi lakóhelyét, a Ferenc körút 19. számú házat 2012 óta emléktábla jelöli (készítette: Dinyés László).

Sírja a kiskunhalasi református régi temetőben található.

Főbb, ismertebb művei szerkesztés

  • Rezervátum, 1962
  • Szent Kleofás, 1964
  • Hellasz, 1964
  • Régi magyar vadászat, 1971
  • Hobbikertészek, 1977
  • A varázslók völgye, 1979
  • Mozaik (1971, Tárnok Úti Általános Iskola)
  • Kerámiafal (1974, Sopron, óvoda)
  • Kerámiafal (1983, Debrecen, Kölcsey Ferenc Művelődési Központ)
  • Pannó (1984, Heim Pál gyermekkórház)
  • Halasi pannó, 1988
  • Mátyás király állatai körében, 1989
  • Ostiai csend, 1992
  • Odaát, 1993

Illusztrációi szerkesztés

Művei közgyűjteményekben szerkesztés

  • Damjanich János Múzeum, Szolnok
  • Ferenczy Múzeum, Szentendre
  • Göcsej Múzeum, Zalaegerszeg
  • Herman Ottó Múzeum, Miskolc
  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján
  • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
  • Ráday-gyűjtemény, Kecskemét
  • Sárospataki Képtár, Sárospatak
  • Türr István Múzeum, Baja
  • Halas Galéria, Kiskunhalas

Elismerései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Végső IstvánSimko Balázs: Zsidósors Kiskunhalason – kisvárosi út a holokauszthoz. L'Harmattan, Budapest, 2007.[forrás?]

Források szerkesztés

  • Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim, Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2002
  • Furkó Zoltán: Berki Viola; Corvina, Bp., 1978 (A művészet kiskönyvtára)
  • Furkó Zoltán (szerk.): Berki Viola képíró művészete – önéletrajz, dokumentumok, Ajtósi Dürer Könyvkiadó, Budapest, 1997
  • Végső IstvánSimko Balázs: Zsidósors Kiskunhalason – kisvárosi út a holokauszthoz. L'Harmattan, Budapest, 2007
  • Kovács Zita: Berki Viola; Thorma János MúzeumHalasi Múzeum AlapítványBerki Viola Közalapítvány, Kiskunhalas, 2013 (Halasi albumok)