Bethlen Farkas (politikus)

Bethlen Farkas (bethleni gróf) (Nagyszeben, 1813 – Pest, 1870. január 22.) országgyűlési képviselő.

Bethlen Farkas
Bethlen Farkas portréja. Rusz Károly metszete
Született	1813 Nagyszeben
Elhunyt	1870. január 22. Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	országgyűlési képviselő, főispán
Tisztsége	magyar országgyűlési követ (1848–1848) Küküllő vármegye főispánja (1861–1861) magyarországi parlamenti képviselő (1866. március 6. – 1870. január 22.)
Bethlen Farkas aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bethlen Farkas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Gróf Bethlen Pál és bróf Bethlen Lujza fia volt. A nagyapai háznál 1824-ig Csöreghy Ferenc volt nevelője. 1825-től a kolozsvári református kollégiumban folytatta gimnáziumi tanulmányait; az 1834. évi országgyűlés alatt a szabadelvű ifjúság élén állt. 1836-ban miután befejezte jogi tanulmányait, rövid ideig a marosvásárhelyi királyi táblánál írnokoskodott és 1837-ben ebben a minőségében volt jelen a szebeni országgyűlési ifjúság soraiban.

1839-ben nőül vette gróf Teleki Rózát és Bonyhán, Küküllő megyei birtokán telepedett le; részt vett a megyei politikai küzdelmeiben, s a Szabadelvű Párt legtüzesebb harcosai közé tartozott. Szenvedélyesen foglalkozott a gyümölcstermesztéssel és egyike lett Erdély legkitűnőbb pomológusainak.

Bethlen mint megyéjének egyik követe, az erdélyi országgyűléseken jelent meg először 1841-ben, majd 1846-ban és a szabadelvű kisebbséghez tartott, amely küzdött a kornak meg nem felelő úrbéri törvény ellen. Az 1848. évi országgyűlésen Küküllő vármegye követeként részt vett az unió kimondásában. Az unió után az erdélyi részek postaügyi főigazgatójává nevezték ki. A szabadságharc legyőzetése után perbe fogták, de szabad lábon védelmezhette magát Pesten és 1850-ben hazaengedték, azonban rendőri felügyelet alatt kellett élnie bonyhádi birtokán. Ezeket az éveket otthon gazdaságának és tanulmányainak élve, teljes visszavonultságban töltötte. Figyelmét leginkább a nemzetgazdaságra, pénzügyekre és statisztikára fordította. 1861-ben az ideiglenes kormány Küküllő megye főispáni székébe ültette, de a csakhamar bekövetkezett alkotmánytalan időben ismét visszavonult.

Az 1865–1868. évi országgyűlésre a megye felső kerülete képviselőjéül választotta; ugyanezt helyet foglalta el a következő országgyűlésen is. Hasznos tagja volt az állandó pénzügyi bizottságnak és mint szónok is hírnevet szerzett. Emlékezetesnek tartották azt a beszédét is, amelyet 1848-ban Dicsőszentmártonban választói előtt tartott. Nagy hatású volt az Erdélyi Múzeum megnyitó gyűlésén 1859 novemberében rögtönzött beszéde is.

Munkái

• Szőlőművelés és borászat körüli tapasztalások. Pest, 1868.
• Cikkei: Adatok Erdély viszonyairól, különös tekintettel az adozási rendszerre és Erdély közlekedési eszközeiről a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közleményekben (IV. 1868.) jelentek meg.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.