Betyárkóró
A kanadai betyárkóró (Erigeron canadensis) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a betyárkóró (Erigeron) nemzetség egyik faja. Egyéb nevei: Betyár-kóró, juhfark-kóró, kónizs, seprence küllőrojt.
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Betyárkóró témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Betyárkóró témájú médiaállományokat és Betyárkóró témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
Észak- és Közép-Amerikában honos, Európában először 1653-ban írták le. Azóta Afrikában és Ázsiában is elterjedt.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Érdes-szőrös dudvaszára 1 m magasra is megnő. A szárat elálló szőrök borítják.
Hegyes szárlevelei lándzsásak, ép vagy fűrészes szélűek.
Orsógyökerű.
Virágzata összetett, sokfészkű fürt. Az egyes virágzatok 3–5 mm szélesek, a fürtök henger alakúak. Kögvirágai sárgásak, nem feltűnő nyelves virágai fehéresek vagy halványlilák. Termése lapos, hosszúkás kaszat hosszú fehér bóbitával.
Életmódja, termőhelye szerkesztés
Kevéssé bolygatott útszélek, töltések, legelők, szántók, gyomtársulások gyakori növénye. A talaj bolygatását rosszul tűri.
Egyéves növény: ősszel csírázik, majd tőlevélrózsája telel át.
Május végétől október elejéig virágzik. Termését a szél terjeszti.
Gazdasági jelentősége szerkesztés
Mintegy 40-féle kultúrnövény gyomnövénye (Szabó). Ezek termését jelentősen csökkentheti:
- Amerikában a forgatás nélkül („no-till” módszerrel) termesztett szója vesztesége elérheti 83 %-ot,
- Németországban a cukorrépa termését akár 64 %-kal is csökkenthette,
- Olaszországban a szőlő 28 %-os károsodását jegyezték fel.
Európában a közvetlen károk mellett jelentős indirekt veszteségeket is okoz azzal, hogy kiválóan beilleszkedett a helyi növénytársulásokba, ahol sok kártevő és kórokozó gazdanövényévé vált. Ismertebb ilyen fajok:
- foltos növénypoloska (Lygus lineolaris),
- lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus),
- dohányliszteske (Bemesia tabaci).
Fentiek mellett számos növénypatogén vírus alternatív gazdanövénye (Szabó).
Felhasználása szerkesztés
Nincs ismert gyógyhatása; az orvostudomány nem használja. A természetgyógyászat a virágzó növény föld feletti részét hasznosítja.
Vélelmezett hatóanyagai:
- illóolajok (limonen, terpineol, dipenten, cymol, linalool, matricaria-észter stb.),
- cserzőanyag,
- galluszsav,
- flavonoidok (flavon, kolin),
- benzil-benzoesav stb.[forrás?]
Alkalmazói szerint illóolajai csökkentik a gyulladásokat és gátolják a vérbőséget. A következő panaszokra, célokra alkalmazzák:
- hasmenés;
- vizelethajtás — állítólag elősegíti a húgysav eltávolítását, így megelőzheti a köszvényes rohamot;
- reumás fájdalmak, mint például a sokízületi gyulladás (poliarthritis) és az ízületkopás (artrózis);
A homeopátia a vérzések, a vérzékenység kezelésére alkalmazza. Nemcsak hatása, de káros mellékhatása sem ismert, ezért az ízületkopás kezelésére hosszan alkalmazható.
Egyes állatoknál kólikás tüneteket okozhat.
Képek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Növényhatározó Archiválva 2016. március 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Online gyomnövény határozó
- Erigeron canadensis L. Plants of the World Online
- Szabó: Szabó Károly Attila: Invazív gyomok és levéltetvek kapcsolata
