A bezoárkecske (Capra aegagrus aegagrus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó vadkecske (Capra aegagrus) egyik alfaja.

Bezoárkecske
Bezoárkecskebak téli bundában
Bezoárkecskebak téli bundában
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nemzetség: Caprini
Nem: Kőszáli kecskék (Capra)
Faj: C. aegagrus
Alfaj: C. a. aegagrus
Tudományos név
Capra aegagrus aegagrus
Erxleben, 1777
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bezoárkecske témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bezoárkecske témájú médiaállományokat és Bezoárkecske témájú kategóriát.

A bezoárkecske valószínűleg a házi kecske (Capra aegagrus hircus) őse.

Előfordulása szerkesztés

Elterjedési területe Törökország ázsiai területe, Irak északkeleti része, Irán legnagyobb része és Afganisztán szomszédos nyugati része. Ezen felül a Kaukázus keleti része (ahol már ritkaságnak számít) és Türkmenisztán legdélebbi területei. Csehországban egy betelepített populáció él. Meghonosították a vadonban az Egyesült Államok Új-Mexikó államában is, és sok helyen magánfarmokon is előfordul.

Nevének eredete szerkesztés

 
Bezoárgolyó arany Amulettben

A bezoár a kérődzők gyomrában és beleiben előforduló tömör test (konkrementum), amely részint kicsapódott sókból, részint összeszövődött szőrből, nyálkából, epealkatrészekből és növényi rostokból keletkezik, amelyek közé foszforsavas mész rakódik le. Ezt a golyószerű anyagot gyakran barna vagy feketés fényű bevonat borítja. A bezoárok leginkább a bendőben és a recésgyomorban fordulnak elő. Régebben hathatós gyógyszer hírében állottak és különösen a keleti bezoárokat, amelyek a bezoárkecske gyomrából származtak, biztos gyógyszernek tartották a különböző mérgek hatása ellen. A bezoárok az említett szerves anyagokon kivül még litofellinsavat (az epesavhoz hasonló) és ellegsavat (a galluszsav hasadási terméke) is tartalmaznak. A bezoárkecskék gyomrában található „csodatevő bezoárgolyók” széles körben elterjedt babonája az állat nagy mértékű vadászatához és mára erőteljes megritkulásához vezetett.

Megjelenése szerkesztés

Noha valamivel kisebb, mint az alpesi kőszáli kecske, de mégis észrevehetően nagyobb, mint a házi kecske. A kifejlődött bak hosszúsága mintegy 1,5 méter, a farok hossza 20 centiméter, a marmagasság 95 cm és ez a keresztcsonton 2 cm-rel több. A nőstény észrevehetőleg kisebb. Teste eléggé nyúlánk, háta keskeny, nyaka mérsékelten hosszú, feje rövid, szája tompa, homloka széles, az orrhát végig majdnem egyenes; szeme és a füle eléggé nagy, lábai aránylag hosszúak és erősek. Patája tompán hegyezett. Igen rövid farkát egyenletesen hosszú, bozontos szőr fedi.

Szarva szerkesztés

 
Bezoárkecske szarvak a londoni Természettudományi Múzeumban

Igen nagy és erős, mindkét oldalról összenyomott és elöl-hátul éles élű, a külső oldalán azonban kerek és domború szarvak már a középnagyságú állatoknál is 40 cm-nél hosszabbak, az öregeknél pedig ennek több mint a kétszeresét érik el. Ezek a tőtől kezdve erős, egyszerű és hátrafelé egyenletesen görbülő ívet alkotnak, amely az idősebb hímeknél körülbelül egy félkört ír le. A tőnél szorosan egymás mellett vannak, azután a középen túl lassanként lefelé hajlanak, de azután a hegyükkel ismét erősen előre és befelé fordulnak, úgyhogy ezek a legkülsőbb végükön 12–15 cm-rel közelebb állnak egymáshoz, mint a középen, ahol a kettő közötti távolság 30–40 cm. A jobb szarv a hegyével kissé jobbra, a bal pedig balra hajlik. Szarvcsomóinak vagy harántdudorainak száma az idős állatoknál 10–12.

Szőrzete szerkesztés

Mindkét nem igen erős szakállat visel. A többi szőrzet eléggé hosszú, merev, simán fekvő fedőszőrökből és rövid, közepesen finom gyapjúszőrökből áll. A színezet világos vörösesszürke vagy rozsdásbarnás-sárga, a nyaki oldalon és a has felé, az itt dúsabban föllépő fehér hegyű szőrök következtében világosabb, a mell és az alsó nyak feketésbarna, a has, a lábszár belső és külső oldala fehér. Élesen elhatárolt, elülről hátrafelé keskenyülő, feketésbarna hosszú csík fut végig a hát középvonalán egészen az egyszínű fekete farokig. A mellső lábak mögött hasonló színű csík kezdődik, amely a felső és alsó oldalt élesen elválasztja egymástól. A nyakat hátsó vége töve táján fekete szalag övezi. A mellső lábak elöl és oldalt feketés-barnák, a kéztő fölött – mint a hátulsók is – fehérek. A fej kétoldalt vörösesszürke, a homlok feketésbarna, a szem előtt, az orrhát tövén, valamint az áll és a torokszakáll feketésbarna, az ajkak fehérek. A nőstényeknél és a fiataloknál a fekete mintázat többsége hiányzik. A bakok 3–4 év alatt kapják meg teljes színüket. A kifejlett bakok téli bundáján a világos vörösesszürke folt a nyak két oldalán és a egész test két oldalának ugyanilyen színe teljesen világosszürkére kifehéredik (lásd a taxobox képén).

Viselkedése szerkesztés

 
Bezoárkecske család

Általában 40–50 egyedből álló nyájakat lehet együtt látni, amelyek párzás idején – a ősz közepe táján – 6–8 példányból álló kisebb csapatokra oszlanak. A nőstény áprilisban vagy májusban 2, ritkán 3 gidát ellik. Ezek születésük napjától az újonnan alakuló nyájhoz tartoznak, azonnal követik az anyjukat. Életük harmadik napjától kezdve önállóan mennek a legnehezebb ösvényeken, kimondottan játékosak. A vadkecskék néha az elvadult házi kecskékkel is párosodnak és utódokat hoznak létre.

Nedvdús és száraz füvekkel táplálkoznak, étrendjükben nem válogatósak. Nyugat-Ázsiában, ahol a bezoárkecske az összes magasabb hegységben előfordul, túlnyomó részt az 1500 méter feletti magassági övet lakják, és legszívesebben a hegység azon helyeit keresik föl, ahol a kopár sziklacsúcsok körül a magas, sárga virágú, ernyős növények bőségesen teremnek. Az állatok kora reggel az erdőből, ahol az éjt töltik, a magasan fekvő lejtőkre, gyakran a gleccserek közvetlen közelébe mennek föl, este pedig ismét visszatérnek a erdőbe.

Viselkedése szempontjából a bezoárkecske élénken emlékeztet a kőszáli kecskére. Nyáron a bakok a hegység magasabb részeiben gyakran a hóhatár közelében élnek magányosan, míg a nőstények a mélyebben fekvő területeken tartózkodnak. Télen a két nem egyedei egy csapatban egyesülnek, és egyes helyeken a tengerig is levonulnak. A bezoárkecske gyorsan és félelem nélkül jár a nehéz ösvényeken, sokszor órákon át. Szédülés nélkül álldogál a kiugró sziklákon, a szakadékokba letekintve. Kitűnően mászik és veszedelmes ugrásokat hajt végre éppolyan biztonsággal, mint ügyességgel. Rendkívül félénk, és a legtöbb veszélyt sikeresen kikerüli. Érzékei kitűnőek, a szagokat nagy távolságból megérzi és a legcsekélyebb neszt is meghallja. Tanulékonysága a kőszáli kecskééhez hasonló. A párzási idő alatt, ami novemberre esik, a bakok kitartó küzdelmeket vívnak egymással, amint azt a szarvuk csorbái és az elülső élről félig letörött szilánkok is gyakran tanúsítják.

A bezoárkecskék fő ragadozói a hiúz és a leopárd, a fiatal példányokra többféle sas, olykor még a szakállas keselyű is veszélyes lehet. Az ember a legrégebbi korok óta vadászott a bezoárkecskére. A neolitikum idején az életben hagyott gidákat gyakran felnevelték. Elsősorban a bezoárkecskék tenyésztésével alakulhatott ki a mai házi kecske.

Az elfogott bezoárgidákat egyes hegyvidéki falvakban ma is felnevelik. Ilyen fiatal állatok elfogása végett, mielőtt az árpaaratás elkezdődik, több jó hegymászó a magas hegységekbe indul, és vemhes bezoárkecskék után kutatnak, amelyek az ellés előtt egy nehezen hozzáférhető helyet szoktak választani, és erre a helyre rendszerint vissza is térnek. Ha találnak ilyen kecskét, és ha a vackához való odajutás lehetséges, úgy a hegymászók a rejtekhelyükön maradnak, és az állatot figyelemmel kísérik, amíg az leellik. Az ellés után harmadnapon megkísérlik a gidát elfogni, miközben az anyát elriasztják. A sikeres fogás után a zsákmánnyal azonnal a faluba sietnek, hogy a kis gidát egy olyan házi kecske gondjaira bízzák, amely röviddel ezelőtt ellett meg első alkalommal.

Hagyományos vadászata szerkesztés

A bezoárkecskék vadászata igen nehéz, mert az óvatos állatok legelés közben őrszemeket állítanak fel. Továbbá ezek is, mint a kőszáli kecskék, igen szívósak és némelyik megsebesített állat az üldözőitől el is menekül. Az idősebb bakok szorult helyzetükben gyakran bátran védelmezik magukat. A Torosz-hegységben a vadászatok akkor kezdődnek, amikor a számottevő csordák körülbelül 4 hét óta elhagyták a hegyvidéket, továbbá a háztartásban a téli szükséglet biztosítva van és az utolsó gazdasági munkák is befejeződtek. A vadászok a hegység havasi övezetébe másznak fel, kikutatják a vad csapásait, majd lesbe állnak. Ahol jók az ösvények, gyakran rendeznek hajtóvadászatot is. Nemritkán a hegységet több napon át járják, anélkül azonban, hogy az értékes vadból egyet is láthattak volna. Más alkalommal egy napon 4–12 bakból vagy nőstényből álló csapat is látható. A vadász elégedett, hogyha a tél folyamán 4–5 bezoárkecskét zsákmányolt.

Források szerkesztés

  • Brehm: Az állatok világa (kiadás éve: 1890.; magyar kiadás éve: 1930.?) a mű a MEK oldalain
  • A Natural History Of Domesticated Mammals By Juliet Clutton-Brock, Natural History Museum (London, England) Edition: 2, illustrated, revised Published by Cambridge University Press, 1999 ISBN 0-521-63495-4, 978-0-521-63495-3
  • Naderi S, Rezaei HR, Pompanon F, Blum MG, Negrini R, Naghash HR, Balkiz O, Mashkour M, et al. (18 November 2008). "The goat domestication process inferred from large-scale mitochondrial DNA analysis of wild and domestic individuals". PNAS. 105 (46): 17659–17664. doi:10.1073/pnas.0804782105. PMC 2584717. PMID 19004765.
  • "Anatolian Bezoar Ibex (Turkey) - Shikar Safaris". www.shikarsafaris.com. Retrieved 27 November 2015.
  • "Bezoar Ibex - Hunting in Turkey - Anatolia Safari". www.anatoliasafari.com. Archived from the original on 8 December 2015. Retrieved 27 November 2015.
  • "Hunting Bezoar Ibex in Turkey - Caprinae Safaris". www.caprinae.com. Archived from the original on 20 November 2016. Retrieved 19 November 2016.