Biasini Mari

magyar portréfestő

Biasini Mari, vagy Biasini Mariska, ritkábban Biasini Mária (Kolozsvár, 1866. január 3.Riederau, 1937. május 12.) magyar portréfestő.

Biasini Mari
Önarckép 1898-ból
Önarckép 1898-ból
Született1866. január 3.
Kolozsvár
Elhunyt1937. május 12. (71 évesen)
Riederau
Foglalkozásafestőművész
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Biasini Mari témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

A Kolozsvárra telepedett olasz vívómester, Gaetano Biasini unokája, Biasini Sándor (1836–1915)[1] kereskedő és Szakál Anna (–1876)[2] lánya volt. Már gyermekkorában megmutatkozott rajztehetsége, így tizennégy éves korától apja Melka Vince cseh származású festővel taníttatta. A festő javaslatára 1881-től három évig a müncheni festőakadémián tanult, mesterei Josef Flüggen, A. Kurz és Ludwig Herterich voltak. Később tanulmányozta Párizs, Róma, Firenze és holland városok képtárait. 1884-ben a budapesti Műcsarnok tavaszi tárlatán négy szénrajzot állított ki.

1888-tól Münchenben volt állandó műterme, de míg apja élt, gyakran látogatott haza Kolozsvárra. 1902-ben kiállított az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság kolozsvári tárlatán. Az osztrák és a magyar főnemesség portréfestőjeként többek között Pozsonyban, Laxenburgban (a császári család nyaralójában), a Württembergi Királyság udvarában, Stuttgartban, Arcóban és magyarországi főúri udvarokban vállalt megbízásokat. Idősebb korában a dél-tiroli Riederauba vonult vissza, ahol barátnőjével, Renz Anna festővel dolgozott.

Halála után hamvait nővére hazaszállíttatta Kolozsvárra, a Házsongárdi temető Biasini-kriptájába.

Portréi szerkesztés

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Keleti Újság, 1938. augusztus 29. 10. oldal, Online hozzáférés
  2. Magyar Polgár, 1876. július 26. 3. oldal, Online hozzáférés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés