Bokos

falu és községközpont Romániában, Krassó-Szörény megyében

Bokos (Bucoșnița) település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.

Bokos (Bucoșnița)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
KözségBokos
Rangközségközpont
Irányítószám327060
SIRUTA-kód51760
Népesség
Népesség654 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság265 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′, k. h. 22° 16′Koordináták: é. sz. 45° 18′, k. h. 22° 16′
SablonWikidataSegítség
Bokos egy régi térképen

Fekvése szerkesztés

Karánsebestől délre, a Temes bal partján fekvő település. A falu fekvése az idők során háromszor is változott. Az utolsó török háború előtt a főút mellé, a Temes jobb partjára költözött a falu. 1808 körül pedig visszaköltözött arra a helyre, ahol előtte állt.

Története szerkesztés

Bokos nevét 1468-ban említette először oklevél Bokostycza néven, Mátyás király birtokadományozó oklevelében. 1468-ban p. Bokosthycza in districtu Karansebes, 1531-ben Bokosnycza, 1785-ben Bokoschnitza, 1808-ban Bukosnicza, Bukoshnica néven írták.

1468-ban Mátyás király Örményesi László, Lajos és Macskási Jakab részére Bokostycza, valamint Padureucz, Miraja, Petrosnitza, Valisora és Csernecz faluról a karánsebesi kerületben új adományt adott. A Bokosnitza név változatai később is feltűnnek az oklevelekben; többek között 1519-ben Joannes de Bkosttycza mint birtokszomszéd, Joannes és Franciscus de Bokosnycza mint királyi ember ugyancsak 1519-ben, Bookostbyczai János 1521-ben Karánsebes főbírája is említve volt. 1581-ben itteni birtokosokként említették Bazaraba Ferencet és Bokovitza Istvánt. Az 1603-as portális összeíráson a karánsebesi kerületben Bokosnicza Istvánt és Miklóst mint a hasonnevű falu birtokosait tüntették fel, akik 2 és 1 portával adóztak.

A katonai végvidék fennállásának idejében Bukosnica az oláh-bánsági határőrezred területéhez és a szlatinai századhoz tartozott.

A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Karánsebesi járásához tartozott.

1910-ben 826 lakosából 815 román, 5 magyar volt. Ebből 805 görögkeleti ortodox, 19 római katolikus volt.

Nevezetességek szerkesztés

  • 2–3. századi római építmény a vasútállomástól 300 méterre; a romániai műemlékek jegyzékében CS-I-s-B-10795 sorszámon szerepel.[1]

Hivatkozások szerkesztés

  1. Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. október 1.) Hozzáférés: 2017. január 28.

Források szerkesztés