Bonnie Jeanne Dunbar

amerikai űrhajósnő

Bonnie Jeanne Dunbar (Sunnyside, Washington, 1949. március 3.–) amerikai űrhajósnő.

Bonnie Jeanne Dunbar

Született1949. március 3. (75 éves)
Sunnyside
HázastársaRonald Michael Sega
Iskolái
Űrben töltött idő50 nap 8 óra 24 perc
Repülések
Kitüntetései
  • United States Astronaut Hall of Fame
  • Society of Women Engineers Achievement Award
  • Women in Technology Hall of Fame
  • NASA Distinguished Service Medal
  • Fellow of the Royal Society of Edinburgh
A Wikimédia Commons tartalmaz Bonnie Jeanne Dunbar témájú médiaállományokat.

Életpálya szerkesztés

1971-ben a Washingtoni Egyetemen kerámiamérnöki diplomát szerzett. Egyetem után a Boeing Computer Services elemzője. 1973–1975 között elkészített diplomamunkájának (a nátrium-béta-alumínium ionos diffúziója) eredményeként meghívást kapott Oxfordba, a Harwell Laboratóriumba. Kutatási területe a folyadékok viselkedése szilárd felületeken.

Visszatérve Amerikába a kaliforniai Rockwell International Space vezető kutatómérnöke lett. Itt az űrrepülőgépek hővédelmi rendszerét alkotó kerámiacsempék gyártási folyamatait és eszközeit tervezte.

A NASA űrrepülőgép-programjában repülésirányítóként is részt vett a Lyndon B. Johnson Űrközpontban.

1983-ban megvédte tudományos fokozatát (PhD).

Több mint 200 órát töltött egyedül a levegőben sportrepülőgéppel, másodmagával 700 órát a T–38 oktatógéppel, illetve 100 órát másodpilótaként a Cessna Citation Jet szállítógéppel.

1980. május 19-től részesült űrhajóskiképzésben. Öt űrrepülés alatt összesen 50 napot, 8 órát és 24 percet töltött a világűrben. 1996-tól a Nemzetközi Űrállomás felkészítési programjának helyettes vezetője. Űrhajós pályafutását 2005. szeptember 30-án fejezte be. 2005-től a Washingtoni Űrhajózási Múzeum vezetője.

Űrrepülések szerkesztés

  • STS–61–A. A Challenger űrrepülőgép kilencedik repülése, küldetésspecialista. Összesen 7 napot, 0 órát és 44 percet töltött a világűrben. Az első alkalom, hogy amerikai űrrepülőgépen más nemzetek (európai országok: Németország, Franciaország, Svájc és Hollandia) kutatói által összeállított (több mint 75 kutatási feladat) programot hajtottak végre. A feladat végrehajtása előtt Dunbar hat hónapot töltött Európában, felkészülve az űrbeli program irányítására.
  • STS–32. A Columbia űrrepülőgép kilencedik repülése, kutatásfelelős-parancsnok. Összesen 10 napot és 21 órát töltött a világűrben. Műholdat állítottak pályára, begyűjtöttek felderítő műholdat. Program szerinti kísérleteket végeztek. Dunbar irányította a kutatási programot.
  • STS–50. A Columbia űrrepülőgép 12. repülése, küldetésspecialista. Összesen 13 napot, 19 órát és 30 percet töltött a világűrben. A Mikrogravitációs Laboratórium–1 lehetőségeit kihasználva 12 órás váltásban két-két űrhajós folyamatosan végezte az előírt programot. Több mint 30 kísérletet, több mint 100 kutatóprogramot hajtottak végre.
  • STS–71. Az Atlantis űrrepülőgép repülése. küldetésspecialista. Összesen 9 napot, 19 órát és 22 percet töltött a világűrben. Az első űrsikló, amelyik dokkolt a Mir űrállomással. Az űrsiklót úgy alakították ki, hogy a csatlakozómodulja kompatibilis legyen az űrállomás fogadómoduljával. A kutatási programot az űrsiklóban, a Mikrogravitációs Laboratórium–1-ben. illetve a Mir űrállomáson végezték.
  • STS–89. Az Endeavour űrrepülőgép repülése, küldetésspecialista-parancsnok. Összesen 8 napot, 19 órát és 48 percet töltött a világűrben. A nyolcadik Shuttle–Mir dokkolással több mint 9000 kilogramm tudományos felszerelést, logisztikai hardvert és vizet is szállított. Az előírt repülési, tudományos és kísérleti program felelőse.

Tartalék személyzet szerkesztés

Források szerkesztés