Borisz orosz cár

Borisz Godunov, vagy I. Borisz (oroszul: Борис Годунов, teljes nevén Borisz Fjodorovics Godunov Борис Фёдорович Годунов; Kosztroma, 1552 – Moszkva, 1605. április 13./23.), 1598-tól Oroszország cárja. Róla szól Muszorgszkij operája, a Borisz Godunov.

Borisz Godunov
Oroszország cárja
Uralkodási ideje
1598 februárja – 1605. április 13.
Elődje	I. Fjodor
Utódja	II. Fjodor
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Godunov-ház
Született	1552 Kosztroma
Elhunyt	1605. április 13. Moszkva
Nyughelye	Szentháromság–Szergij-kolostor
Édesapja	Fjodor Godunov
Édesanyja	Sztyepanyida Ivanova
Testvére(i)	Irina Fjodorovna Godunova orosz cárné
Házastársa	Marija Grigorjevna Szkuratova-Belszkaja
Gyermekei	Fjodor Boriszovics Kszenyija Boriszovna
Borisz Godunov aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Borisz Godunov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Származása és útja a hatalomig

Borisz Godunov feltehetőleg tatár eredetű család gyermeke; ősei között állítólag egy tatár herceg is szerepelt, azonban ezt nem lehet bizonyítékokkal alátámasztani. A Godunov család Kosztroma környékéről származott. Maga Borisz Godunov Fjodor Ivanovics Godunov és Sztyepanyida Ivanovna házasságából született 1552 körül. 1571-ben csatlakozott az opricsnyinához, majd 1580-ban vagy 1581-ben emelkedett a bojárok közé, és hamarosan IV. Rettegett Iván cár bizalmas tanácsadója lett, amit az is elősegített, hogy a cár második fia, Fjodor Ivanovics feleségül vette Borisz húgát, Irinát.

IV. Iván halála után második fia, I. Fjodor lépett a trónra, Borisz pedig a cár négy régensének egyike lett. Mint sógor hatalmas befolyást gyakorolt az uralkodóra; a hatalom szinte teljes egészében az ő kezében volt.

Dmitrij nagyherceg halála

Mivel I. Fjodornak sokáig nem született gyermeke, a trónörökösi rangot féltestvére, Dmitrij Ivanovics viselte, aki Uglicsban nevelkedett. 1591. május 6-án a nagyherceget holtan találták a palota udvarán. Borisz Godunov Vaszilij Sujszkijt bízta meg az ügy felderítésével, s a bojár arra jutott, hogy Dmitrij epilepsziás rohamot kapott, miközben egy késsel játszadozott, és elvágta a saját torkát. Később, amikor Vaszilij Sujszkij érdekei úgy kívánták, azt állította, hogy Borisz Godunov bérelt fel gyilkosokat a kisfiú meggyilkolására, ám azok nem Dmitrijt szúrták le, hanem egy játszótársát. Végül 1606-ban Sujszkijt cárrá koronázták, s ekkor trónigénye miatt már azon a véleményen volt, hogy Dmitrijt valóban meggyilkolták, és szentté avatta a cárevicset.

A legtöbben Boriszt tartották felelősnek a nagyherceg haláláért, hiszen így megszabadult I. Fjodor örökösétől, és ő lett a cár legközelebbi rokona. Napjainkra azonban a legtöbb történész egyetért abban, hogy valószínűleg nem Borisz volt a gyilkosság kitervelője. Ekkor I. Fjodor cár még elég fiatal volt ahhoz, hogy fia szülessen – és a felesége, Borisz húga, Irina Fjodorovna Godunova 1592-ben egy leánygyermeknek adott életet, Feodoszija Fjodorovna nagyhercegnőnek, aki viszont 1594-ben meghalt –, ráadásul Dmitrij IV. Iván hetedik, tehát törvénytelen házasságából származott, így trónigénye sem volt biztos.

1598. január 7-én meghalt I. Fjodor, anélkül hogy utódját kijelölte volna. A cárral ugyan vége szakadt a Rurik-ház hosszú évszázadokon keresztül uralkodó moszkvai ágának, de a dinasztia nem halt ki, azonban mivel nem volt szabályozott trónöröklési rend erre az esetre, ami eddig apáról fiúra száll, így kétséges volt, ki a törvényes örökös. Ezt a bizonytalanságot használhatta ki Borisz Godunov, aki mivel a cár sógora volt, jó eséllyel pályázott a trónra.

Uralkodása

Borisz Godunov a zűrzavarok közepette Iov pátriárka segítségével lépett az orosz trónra. 1598. február 21-én koronázták meg, és azonnal egyeduralkodónak tekintette magát, amivel azonban az őt támogató bojárok közül sokan nem értettek egyet.

Uralkodása első évei azzal teltek el, hogy kiiktatta lehetséges vetélytársait. Közéjük tartozott a Romanov család, akik I. Fjodor cár anyai rokonai voltak. A család fejét, Fjodor Nyikityicset letartóztatták fekete mágia gyakorlása, valamint a cár elleni összeesküvés vádjával. Kolostorba kényszerítették, ahol felvette a Filaret nevet. A többi Romanovot száműzték az Urál-hegységbe, ahol sokan éhenhaltak. A cár a többi bojárt sem kímélte: valóságos besúgórendszert hozott létre, amely tájékoztatta őt a bojárok minden egyes lépéséről.

Még trónra lépése előtt, I. Fjodor uralkodása alatt Godunov jelentős sikereket ért el a külpolitikában. A lengyelekkel 15 éves fegyverszünetet tudott kötni 1587-ben, s a hároméves svéd háborút is békével zárta 1593-ban. A béke kijáratot biztosított Oroszországnak a Balti-tengerhez. Ugyancsak Borisz Godunov erősítette meg az orosz pozíciókat a Kaukázusban is. Ezzel együtt foglalkozott annak lehetőségével, hogy a Német-római Birodalom és a Habsburg Ausztria szövetségeseként maga is beavatkozzék a magyarországi török háborúkba. A németekkel Moszkvának ekkor különösen jó viszonya volt, s ezt a cárok Lengyelország ellenében akarták felhasználni. Godunov alávetette a Nogaj Hordát a kormánynak, és ezzel megnyitotta az utat Nyugat-Szibéria felé, ezzel pedig a Habsburgokat is segítette, mert Nogaj fegyveresei harcoltak Magyarországon és Havasalföldön az Oszmán Birodalom seregeivel.

Az utolsó tatár inváziós had 1591-ben semmisült meg, de később Moszkvában a török politika idővel más irányvonalat vesz, mert a Habsburgok és Lengyelország kibékül, ezért annak lehetősége merül fel, hogy a törökök kössenek szövetséget az oroszokkal, amire természetesen nem kerül sor.

Nagy jelentőségű döntés volt a moszkvai patriarkátus felállítása 1589-ben. Ő hozta meg azt a rendeletet 1597-ben a szökött parasztokkal kapcsolatban, amely engedélyt adott azok hazahurcolására; és ő bevezette a röghözkötést.

1601-ben súlyos aszály és éhínség tombolt az országban, mely a további két évben is folytatódott. Az emberek tömegesen haltak éhen, sokan járványok miatt pusztultak el, a parasztok pedig fellázadtak. A kormány hiába tett bármit is, a katasztrófát nem sikerült mérsékelni és megelőzni. Maga a cár sokat jótékonykodott: „Borisz cár hihetetlen összegeket költött a szegényekre. Moszkvai jótékonykodása mellett, Oroszországban nem akadt olyan város, ahol ne járult volna hozzá a szegények ellátásához. […] Jó tulajdonságai közé tartozott, hogy rendszeresen bőséges alamizsnát osztott, és a papságnak hatalmas birtokokat juttatott…” – írta a cárról egy francia kapitány, Jacques Margeret.

1604-ben egy magát a meggyilkolt Dmitrij nagyhercegnek valló ember tört be Oroszországba. A trónkövetelőt sokan támogatták, ám Borisz úgy gondolta, hogy a később I. Ál-Dmitrij néven ismertté vált személy valójában Grigorij Otrepjev, aki éveket töltött a moszkvai Csudov-kolostorban. A cár sereget indított Ál-Dmirij ellen, és könnyedén legyőzték, azonban őt magát nem tudták kézre keríteni, népszerűsége pedig egyre növekedett.

Külpolitika

Borisz már I. Fjodor uralkodása alatt is nyugatbarát politikát folytatott, ám trónra lépését követően ez még inkább megnyilvánult. Gyermekeit angol arisztokratákhoz akarta hozzáadni, nyugati orvosokat alkalmazott, és támogatta a külföldiek betelepedését Oroszországba. 1602-ben fiatal tudósokat küldött Angliába és más nyugat-európai országokba, hogy ott tanulhassanak.

Magánélete és halála

Borisz cár 1570-ben vette feleségül Marija Grigorjevna Szkuratova-Belszkaját, akitől két gyermeke született:

• Fjodor Boriszovics (1589 – 1605)
• Kszenyija Boriszovna (1582 – 1622).

Borisz a fiának kitűnő neveltetést biztosított, leányát pedig eljegyezte János schleswig-holsteini herceggel, aki azonban az esküvő előtt meghalt. Kszenyija soha nem ment férjhez, gyermekei sem születtek. 1622. május 30-án halt meg.

Maga Borisz cár nyájas, jó modorú ember volt, aki remek felfogással bírt. „Ravasz, rendkívül hebehurgya, bosszúálló, a fényűzéssel nem sokat törődik, és mértéktelenül étkezik. Látszólag hősies, a külföldi követeket remekül elszórakoztatta és gazdagon megajándékozta.” – vélte az uralkodóról I. Erzsébet angol királynő követe, Sir Jerome Horsey.

Az 1602-től folyamatosan gyengélkedő, majd 1604-ben szélütést kapott cár 1605 áprilisában hunyt el. Halála után a bojárok által fellázított szegény rétegek kiirtották a Godunov családot. Ennek a vérengzésnek az áldozata lett Borisz Godunov fia, Fjodor is, akit 1605-ben, 16 évesen anyjával együtt öltek meg egy palotaforradalom után.

Családfa

?

?

?

?

Fjodor Ivanovics Godunov

Sztyepanida Ivanovna

				Borisz * 1551/1552 † 1605. IV. 13.		Mária Grigorjevna Szkuratova-Belszkaja * ? † 1605. VI. 10.  OO
		Xénia * 1582 † 1622. VIII. 20.				II. Fjodor * 1589 † 1605. VI. 10.

Kapcsolódó szócikkek

• Puskin Borisz Godunov című drámájáról lásd: Borisz Godunov (dráma)
• Muszorgszkij azonos című operájáról lásd: Borisz Godunov (opera)

Források

• Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 18-19. old.
• Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, 2002; ISBN 963-9093-63-7

Kapcsolódó szócikkek

• Oroszország uralkodóinak listája
• Orosz uralkodók családfája

Előző uralkodó: I. Fjodor

Orosz cár 1598 – 1605

Következő uralkodó: II. Fjodor