Borsóbükköny
A borsóbükköny (Lathyrus clymenum), a lednekeknek az a faja, amelynek alsóbb levélnyelén nincs levéllemez, csak a felsőbbeken.[1] Görögországban hagyományos étel, fava bab néven ismert.[2] Takarmányként is hasznosították, de nagy mennyiségben, kizárólagosan fogyasztva mérgező,[3] latirizmust okoz. Míg a csicserilednek és a szegletes lednek csak a megtermékenyülés után mérgező, a borsóbükköny mindig,[4] de ez főzéssel enyhíthető.
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Lathyrus clymenum L. | ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Borsóbükköny témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Borsóbükköny témájú médiaállományokat és Borsóbükköny témájú kategóriát. |
A következő neveken említik még: Fava Santorinis (fava bab), Arakas, apró szemű csicseriborsó.[2]
Leírás szerkesztés
A borsóbükköny szárított, hántolt és tört sziklevelei sárgás színűek, lapított korong alakúak, átmérőjük nagyjából 2 mm.[2] Nedvességtartalma maximum 13%, minek köszönhetően nagyon hamar megfő, szénhidrát-, (63%) és fehérjetartalma (20%) pedig igen magas.[5]
A teljesen kifejlett növény magassága 20–80 cm. Virágzása: március-május(-június), virágai 16–20 mm-esek. Elsősorban mediterrán területeken nő.[6]
Őshonos:[3]
- Afrikában:
- Makaronézia: Madeira-szigetek (Portugália), Kanári-szigetek (Spanyolország);
- Észak-Afrika: Algéria, Líbia, Marokkó, Tunézia.
- Nyugat-Ázsiában:
- Törökország
- Európában:
- Délkelet-Európa: Albánia, Jugoszlávia, Görögország (Kréta), Olaszország (Szardínia, Szicília);
- Délnyugat-Európa: Franciaország (Korzika), Portugália , Spanyolország (Baleares)
Fava bab szerkesztés
A fava bab növényét, csak Görögországban, Szantorini szigetén és a környező szigeteken termesztik, mivel más hüvelyes termesztése nem gazdaságos és nem lehetséges a sajátos környezet miatt. A fava bab összetételére a kiemelkedően magas fehérjeszázalék és a fokozott szénhidráttartalom jellemző. Fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönhetően a fava bab igen gyorsan fő, és ezen tulajdonságok révén laza állag és édeskés ízhatás jellemzi. Termesztési területe a Görög Köztársaság dél-égei régiójában található Kyklades megye bizonyos szigetein található.[2]
E szigetek közös jellemzője a vulkanikus talaj és a rendkívül sajátos mikroklíma. Az éghajlat jellemzően meleg-száraz, magas a napsütéses napok száma, de erős északi szelek fújnak és a relatív páratartalom éves átlagértéke 71%.[5] Az Athéni Agrártudományi Egyetem növényrendszertani laboratóriumában állapították meg, hogy a növény azonos a borsóbükkönnyel, és hogy a fava babot több mint 3 600 éve folyamatosan termesztik a szigeteken.[2]
Története szerkesztés
A fava szó írott forrásban először a Kr. e. 6–5. század fordulóján, Aiszkhülosz egyik elveszett tragédiájának töredékében maradt fenn, ahol igénytelen ételt jelent. E szó és az ismert étel közötti első ismert kapcsolatot a Kr. utáni 2. században élt Dioszkoridésznél találjuk, aki megemlíti, hogy a latinok faba néven ismerik az elkészítéséhez legáltalánosabban használt hüvelyest, a lóbabot (Vicia faba L.). A Kr. u. 6. században Kürillosz említi, hogy pisarion-t, azaz apró szemű csicseriborsót (arakas) használtak a fava készítéséhez, s így irodalmi szövegben először ő utal az ókori görög arakiskosa (apró szemű csicseriborsó) és a „fava” néven ismert étel közötti kapcsolatra. A fava mint Santorini egyik hagyományos terméke a negyedik művelési ágként szerepel egy Kr. u. 1850-ben készült adatösszeírásban, Gennadiosz pedig 1914-ben külön is említi kiváló minőségét, és a fava Santorinis termeléséhez használt növényt „arakas”-ként (csicseriborsó) azonosítja. E kapcsolatra számtalan 20. századi forrásban találunk utalást, de csak Karl Rechingernek sikerül 1943-ban a helyi kultúrát a Lathyrus clymenum L. néven ismert növénnyel azonosítania. A hagyományos helyi elnevezés – az arakas – laboratóriumi azonosítása a Lathyrus clymenum L.-vel a 21. század eredménye: az Athéni Agrártudományi Egyetem növényrendszertani laboratóriumában állapították meg, hogy a növény azonos a Lathyrus clymenum L.-vel.[2]
Oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) szerkesztés
Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2010. február 11-én jelent meg az a kérelem,[2] amelyben Görögország kéri a Fava Szantorinisz oltalom alatt álló eredetmegjelölésként való elismerését. Az elismerésről szóló európai bizottsági határozat 2010. október 8-án jelent meg.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Bokor József (szerk.). Clymenum, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c d e f g Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján – „Φάβα Σαντορίνης” (Fava Santorinis)
- ↑ a b USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Germplasm Resources Information Network (GRIN) - Online Database. National Germplasm Resources Laboratory, Beltsville, Maryland. Lathyrus clymenum Archiválva 2012. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (28 December 2012)
- ↑ Eugen Fröhner: Lehrbuch der Toxikologie für Tierärzete (1910) - Vergiftung durch Kichererbsen, S. 210.
- ↑ a b Fava Santorinis – fava bab[halott link] (santoinfo.hu)
- ↑ Blamey M. & Grey-Wilson C., 1993. Mediterranean Wild Flowers, Harper Collins Publishers, London.
- ↑ A Bizottság 901/2010/EU rendelete ( 2010. október 8. ) egy elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről – Φάβα Σαντορίνης (Fava Santorinis) (OEM)
