Bosznay István
Bosznay István (Csurgó, 1868. október 19. – Budapest, 1944. november 1.)[1] magyar festőművész, képzőművészeti főiskolai tanár, kormányfőtanácsos.
| Bosznay István | |
 | |
| Szélfútta nádas | |
| Született | 1868. október 19. Csurgó |
| Meghalt | 1944. november 1. (76 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Stílusa | naturalizmus |
| Iskolái | Mintarajziskola, Budapest |
| Mestere(i) | Greguss János Székely Bertalan |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bosznay István témájú médiaállományokat. | |
Élete és munkássága szerkesztés
Bosznay István és Godány Mária fiaként született. A budapesti Mintarajziskolában tanult, tanárai Greguss János és Székely Bertalan voltak. 1902-től az Andrássy-ösztöndíj segítségével tanulmányutat tett Németországban, Olaszországban, Angliában és Hollandiában. 1910-től Debrecenben dolgozott rajztanárként, majd a Képzőművészeti Főiskola tanára lett.
Kedvenc témái a tájképek, a dunántúli erdők, a fás magyar domb- és hegyvidék, a Balaton voltak. Szívesen festett tavaszi virágos és téli tájképeket is a naturalizmus stílusában.
1893-tól vett részt kiállításokon, többek között a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban és a Képzőművészeti Főiskolán. Legjelentősebb kiállításai között volt az 1934-es velencei tárlat is.
A Magyar Nemzeti Galériában található egy realisztikusan festett tájkép-sorozata; ezek egyikére, a November címűre, 1915-ben Állami Kis Aranyérmet kapott.
1944-ben hunyt el gyomorrákban. Neje Verbay Ilona volt.
Elismerései szerkesztés
- 1913 – Kis Aranyérem, München
- 1915 – Állami Kis Aranyérem, Budapest.
- 1920 – Wolfner-díj
- 1922 – Horváth Nándor Balaton-díja
- 1923 – Állami Nagy Aranyérem
