Botár Attila (költő)

(1944–2019) költő

Botár Attila (Székelyudvarhely, 1944. március 17.2019. augusztus 12.) magyar költő, műfordító, pedagógus, könyvtáros, Botár Béla költő fia.

Botár Attila
Született1944. március 17.
Székelyudvarhely
Elhunyt2019. augusztus 12. (75 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
SzüleiBotár Béla
Foglalkozása
KitüntetéseiNagy Lajos-díj (1998)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Botár Béla és Vákár Éva fia. 1944-ben Székelyudvarhelyen született. Szüleivel háborús menekültként került a Tolna megyei Felsőnánára. Az általános iskolát Felsőnánán, a középiskolát Komlón végezte. Szombathelyen népművelő–könyvtár szakon szerzett diplomát. Első verseit a Jelenkor, az Életünk, a Kortárs és a (régi) Mozgó Világ közölte. 1976-tól Veszprémben élt, ahol a Veszprém Megyei Naplónál kezdett dolgozni előbb archívum-kezelőként, szerzőként, majd nyomdászként és lapkorrektorként. Nevelőtanárként működött a Bolyai János fiúkollégiumban, majd fél évig balatonfüredi könyvtárosként és végül nyugdíjazásig Zircen, a Reguly Antal Szakképző Iskola könyvtárosa volt.

Két házasságából három gyermeke született.

Veszprémben, a Vámosi úti temetőben nyugszik.

Megjelent művei szerkesztés

  • Időkerülő / Madárjóslat, Veszprém, 1981. (Széki Patka Lászlóval)
  • Elsüllyesztett harang., Veszprém, 1985.
  • Sötétfehér., Budapest, 1994.
  • Atthisz naptekercsei., Veszprém, 1998.
  • Félcédulák Unkhu ka-Gathból., Veszprém, 2003.
  • Éneklő nyomokért., Pomáz, 2009.
  • A helyzet izotópjai., Veszprém, 2012.
  • Időfoltok, Veszprém, 2014.
  • Kötődések, Veszprém, 2016.
  • Mire készültök Csillagok? Veszprém, 2020 (posztumusz)
  • Úszómester néhány szezonra., Veszprém, 2021 (posztumusz)

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny – különdíj (1994)
  • Nagy Lajos-díj (1998)
  • Gyulai Pál-díj (2009)
  • Arany Elefántyuk-díj (2017)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés