Botinec (település)

település Horvátországban

Botinec (1910 és 1991 között Botinec Stupnički) falu Zágráb közigazgatási területén Horvátországban, a főváros déli részén. Ma Zágráb Novi Zagreb – zapad városnegyedéhez tartozik.

Botinec
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZágráb főváros
KözségNovi Zagreb - zapad
Jogállásfalu
Irányítószám10020
Körzethívószám+385 01
Népesség
Teljes népesség4 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság116 m
Terület0,35 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 45′ 19″, k. h. 15° 56′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 19″, k. h. 15° 56′ 08″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Zágráb városközpontjától 8 km-re délnyugatra, az A3-as autópálya Zágrábot elkerülő szakasza mentén, az azonos nevű városrésztől délre, Odranski Obrežtől északra, Gornji Čehitől nyugatra fekszik. Nyugati részét a Brezovicára és Odranski Obrežre vezető dr. Lujo Naletilić utca szeli át. Botinev egykori önálló településként a mainál jóval nagyobb volt, de 1991-ben egy részét Zágráb városához csatolták. Így ma két Botinec létezik, az egyik önálló falu Zágráb közigazgatási területén, a másik pedig Zágráb Novi Zagreb – zapad városnegyedének egyik része.

Története szerkesztés

A település már a 18. században is létezett. A Blatnica nevet a gyakori áradások miatti sáros [2] területéről kapta. Az első katonai felmérés térképén „Blatnicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bottinecz” néven szerepel. [3]Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Botinecz” néven 8 házzal és 79 katolikus lakossal találjuk. [4]

A települést a 19. században Boti grófi családról nevezték el. 1848-ban a botineciek Josip Jelačićot támogatták a bánná való megválasztásában, ezért innen indult Zágrábba a báni beiktatásra. 1857-ben 77, 1910-ben 145 lakosa volt. Zágráb vármegye Szamobori járásához tartozott. 1941 és 1945 között a Független Horvát Állam része volt, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került.

Botinec korábbi nevén Botinec Stupnički vagy Stupnički Botinec volt. A mai település nagy részét („Stari Botinec” kivételével) a Zágrábot 1964 októberében sújtó nagy árvíz után alakították ki. Az árvíz után Botinecban és Retkovacban előregyártott egyszintes házak épültek, ahová az árvízben elpusztult lakók költöztek. A lakosság többsége a zágrábi Velesajamon való ideiglenes tartózkodás után Rudešről érkezett Botinecbe. A botineci előre gyártott házak átmeneti megoldásként lettek kialakítva és az ide költöztetett lakosoknak megígérték, hogy néhány év alatt rendes lakást kapnak, de ezt az ígéret soha nem teljesítették. A harminc Botineci utcát Blago Vranković nyelvészporfesszor, az akkori utcaneveket adó bizottság tagjának indítványára a horvát irodalom alkotóiról és szereplőről nevezték el.

1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 17%-a montenegrói, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 1991-ben a település nagyobb részét Zágráb városához csatolták és annak egyik városrésze lett. Ezzel Botinec elveszítette területének és lakosságának döntő részét. A megmaradt településnek 2011-ben 9 lakosa volt.

Népessége szerkesztés

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
77 103 109 99 120 145 177 199 220 240 270 4.964 5.425 12 22 9

(1991-ben lakossága a Zágrábhoz csatolt rész lakosságával csökkent.)

Nevezetességei szerkesztés

A L. Naletilić utca 84. szám alatt található téglából épült egyemeletes kastély[7] a családi kápolnával egy egykori nagybirtok része volt, amelyen 1862-ben még három szőlőültetvény, valamint park és kert volt. A 19. század közepén Vranyczany Ambrus báró nyári kastélya volt, ahonnan 1848. június 4-én Josip Jelačić Zágrábba ment. A botinaci kastélynak és kápolnának a hozzájuk tartozó kerttel kultúrtörténeti, építészeti, és tájképi értéke van.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Zágráb város hivatalos oldala (horvátul)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Botinec (samostalno naselje) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.