Bottlik József
Bottlik József János (Budapest, 1874. január 23.[2] – 1933. január 24.) Borsod vármegye főispánja.
| Bottlik József | |
 | |
| Pesti Hírlap (1878-1944) Az év halottai. 1934. | |
| Született | 1874. január 23. Budapest |
| Elhunyt | 1933. január 25. (59 évesen)[1] nem ismert |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogász |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bottlik József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Bottlik József Budapesten szerezte meg állam- és jogtudományi doktorátusát. 1897-ben Borsod vármegye aljegyzője, majd 1901-ben a mezőcsáti járás főszolgabírója lett. 1914-ben választották meg megyei főjegyzőnek, majd helyettes alispán volt. 1917. július 7-én nevezték ki a vármegye főispánjává,[3] míg Miskolc törvényhatósági jogú város főispáni teendőinek ellátására július 31-én – alig két hónapra – az akkori polgármestert, Nagy Ferencet bízták meg,[4] majd Gedeon Aladár töltötte be ezt a – Miskolc város főispáni – pozíciót. Bottlik Borsod vármegyei főispáni tisztségéből saját kérésére való felmentését 1918. december 29-én hirdették ki (ugyanazon a napon, amikor Gedeon Aladár miskolci főispáni felmentését is).[5] A megyei főispáni székbe ezt követően Balogh Zoltán, Miskolc rendőrkapitánya került. A miskolci Reggeli Hírlap 1933. január 26-i számában, a Bottlik József halálát bejelentő és méltató cikkében az írta, hogy „A főispáni tisztséget a forradalom kitöréséig megtartotta, és kitűnő szolgálataiért a király a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki.”[6]
A Tanácsköztársaság alatt letartóztatták, és több hetet töltött Kassán, börtönben. A munkáshatalom bukása után Borsod vármegye kormánybiztos főispánja lett, de 1920-ban lemondott, mert országgyűlési választáson mérette meg magát – sikerrel: a mezőcsáti kerület képviseletében jutott be a parlamentbe, kisgazdapárti programmal. Az 1922-ben alakult Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara elnöke volt haláláig, és ellátta a megye gazdasági bizottsági elnöki funkcióját is. Borsod vármegye a törvényhatóság örökös tagjává választotta. Méltatása szerint „…mint a gazdák érdekeit állandóan szemmel tartó és istápoló közéleti férfiú, számos cikket írt a vidéki és a budapesti lapokba. Alelnöke volt a Nemzeti Egység Pártjának és a borsodvármegyei kisgazda és fölmíves pártnak. … Volt idő, amikor miniszterelnöknek emlegették, és csak rajta múlott, hogy nem lett a kormány feje.”
1933-ban hunyt el, Tibolddarócon temették el, a családi sírboltban nyugszik.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hungary Funeral Notices, 1840-1990, B > Bosnyák, Lajos > image 742 of 943; citing Bibliothek National Széchényi, Budapest (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest)., https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DHD9-MQ5?i=741&wc=M6W2-ZZ9%3A101520801%2C106435701%3Fcc%3D1542666&cc=1542666
- ↑ Keresztségi bejegyzése a Kálvin-téri református egyházközség anyakönyvében
- ↑ SZEMÉLYI HÍREK - Főispáni kinevezések. Belügyi Közlöny, XXIII. évf. 32. sz. (1917. július 15.) 999. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Hivatalos rész. Budapesti Közlöny, 180. sz. (1917. augusztus 7.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ SZEMÉLYI HÍREK - Főispáni felmentések. Belügyi Közlöny, XXIII. évf. 57. sz. (1918. december 29.) 1917. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ Bottlik József. Reggeli Hírlap, XLII. évf. 21. sz. (1933. január 26.) 3. o. (fizetős hozzáférés)
Források szerkesztés
- Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. Kulturális Menedzser Iroda, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1997. 43–45. old. ISSN 1416-06-17
