Wikipédia

Brescia

település Olaszországban

Brescia (lombard nyelven Brèsa) város Olaszország Lombardia régiójában. Brescia megye székhelye. Az ország egyik kiemelkedő ipari központja.[2] Turizmusa is jelentős, köszönhetően a Garda-tó valamint az Alpok közelségének. 2017-ben a város és környéke az "Európai Gasztronómiai Régió" projekt része,[3] 2023-ban pedig Bergamóval "Olaszország kulturális fővárosa".[4]

Brescia
A bresciai naplemente
A bresciai naplemente
Brescia címere
Brescia címere		 Brescia zászlaja
Brescia zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióLombardia
MegyeBrescia (BS)
FrazionékBuffalora, Caionvico, Chiesanuova, Fornaci, Mompiano, Noce, San Polo, Sant'Eufemia della Fonte, Stocchetta, Verziano
PolgármesterAdriano Paroli
VédőszentFaustinus and Jovita
Irányítószám25100
Körzethívószám030
Forgalmi rendszámBS
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség196 446 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség2093,96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság149 m
Terület90,68 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 32′ 20″, k. h. 10° 13′ 13″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 20″, k. h. 10° 13′ 13″
Elhelyezkedése Brescia térképén
Elhelyezkedése Brescia térképén
Brescia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Brescia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az ókorban Brixia néven a Római Birodalom egyik jelentős városa volt.

Fekvése szerkesztés

A város az Alpok lábánál található, nem messze a Garda- és az Iseói-tótól. A Val Trompia völgy bejáratánál fekszik a Monte Maddalena (874 m) és a Colle Cidneo lábainál. A várost a Mella folyó szeli át.

Éghajlata szerkesztés

Brescia éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)19,922,027,330,635,336,238,238,433,329,022,817,038,4
Átlagos max. hőmérséklet (°C)5,08,514,218,623,127,830,329,425,118,511,66,818,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−1,50,34,98,812,716,719,018,415,110,04,50,69,2
Rekord min. hőmérséklet (°C)−19,4−14,6−9,3−2,50,25,29,48,13,8−5,8−8,2−15,2−19,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)646471831051008610173988755987
Forrás: Archivio climatico Enea-Casaccia,[5] Ispra (precipitation),[6] Servizio Meteorologico (humidity 1961–1990 and extremes 1951–present recorded at Brescia Ghedi Air Base)[7][8][9]


Történelem szerkesztés

Az ókori kelta vagy etruszk település i. e. 225 körül a Római Birodalomhoz került, i. e. 49-ben municípium lett, majd Augustus császár alatt Colona Civica Augusta Bricia néven említik az írások. A császárok korában Brixia néven továbbra is fontos város volt; erről tanúskodnak a feltárt római kori maradványok, amelyek a legjelentősebbek Észak-Itáliában. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Brescia longobárd hercegség lett. A városban született az utolsó longobárd király Desiderius. A város fontos szerepet töltött be a Karolingok alatt is, és a 12. században – mint szabad kommuna és városállam – egyik legerősebb tagja volt a Lombard Ligának; sikeres ellenállást fejtett ki I. és II. Frigyes német-római császár seregeivel szemben. A következő századokban sűrűn váltogatta urait (Da Romano, Pallavicino, Torriani, Scaligeri, Visconti, Malatesta nemesi családok), ezt követően azonban – 1426-tól – békésebb korszak köszöntött Bresciára, ugyanis csaknem három évszázadon át a Velencei Köztársasághoz tartozott. Nem osztozott a szomszédos Milánói Hercegség sorsán, mely a spanyol királyok fennhatósága alá került. Ebben az időszakban élte virágkorát a festészet, amelynek kiemelkedő alakja Vincenzo Foppa (1427–1516) volt. 1797-től az észak-itáliai városok sorsában osztozva, francia fennhatóság alá, majd 1815-től osztrák fennhatóság alá került, az Lombard–Velencei Királyság részeként. 1859-ben a Szárd–Piemonti Királyság szerezte meg, majd 1861-től az egyesült Olasz Királyság részévé vált.

Demográfia szerkesztés

A népesség számának alakulása:

Fő látnivalók szerkesztés

A város központját három, egymással teljesen ellentétes jellegű tér alkotja. Első a Piazza Vittoria, melyet modern, árkádos épületek vesznek körül, üzletekkel és kávéházakkal, Marcello Piacentini tervezte őket, 1932-ben. Egyetlen műemléke egy kicsiny templom, a 16. században épült Santa Agata. A Piazza Vittoriától északra fekvő Piazza Loggia reneszánsz házaival a város legszebb tere. A Piazza Duomo a legnagyobb a három tér közül; nagyszerű épületeivel és két szép barokk közkútjával történelmi hangulatot áraszt. A főbb látnivalók ezen három tér körül csoportosulnak:

  • Palazzo della Loggia – 1492-ben fogtak az építésébe, 1508-ban felhagytak vele, de még ugyanabban a században folytatták, és 1574-re fel is épült. A földszint gyönyörű, háromívű loggiájának Tommaso Formentone a tervezője. Az emelet Jacopo Sansovino műve. Andrea Palladio, Galeazzo Alessi, Giovanni Antonio Rusconi és Luigi Vanvitelli is dolgoztak az épületen.
  • Monte di Pietà – 1484–1597 között velencei reneszánsz stílusban épült, amelynek homlokzatába római kori maradványokat is beépítettek.
  • Torre dell’Orologio – a város jelképe. Velencei mintára épült, 1597-ben. Számlapja az órát, a Napot és a Hold állását is mutatja, s az órák számát két acélfigura kongatja.
  • Rotonda vagy Duomo Vecchio – a 11–12. században épült dóm egy korábbi román stílusú bazilika helyén épült fel, amelynek maradványai a kriptában láthatók. A dómot a 15. században kápolnákkal bővítették, majd a 19. század elején az egész épületet barokkosították. Az öthajós templom belsejében nyolc pillér tartja a hatalmas, félgömb alakú kupolát. A főoltárt il Moretto festménye, a Mária mennybemenetele díszíti.
  • Duomo Nuovo – a régi bazilika mellett áll, méreteit tekintve a város legnagyobb temploma. Az 1596-ban lerombolt San Pietro-bazilika helyén kezdték meg az építését 1604-ben, G. B. Lantana tervei szerint. Építése hosszú ideig tartott, a tervet többször is megváltoztatták, s végül 1825-ben a Francesco Cagnola által tervezett 82 m magas kupola megépítésével fejezték be. A templombelső látnivalói közé tartozik számos Veronese- és Tintoretto-festmény, valamint néhány Calegari-szobor.
  • Palazzo Broletto – a 12. század és 15. század között épült. Körbefutó csúcsíves árkádsora a 15. század elejéről való, s a késői gótika stílusjegyeit viseli magán. Az udvaron egy szép barokk kút áll. A palota termeit részben a 14. századból származó, értékes freskók díszítik.
  • Biblioteca Queriniana – mintegy 250 000 kötetet tartalmaz, köztük becses ősnyomtatványokat és kéziratokat is. Kódexei közül a legértékesebb egy 4. századi evangélium és egy 1470-ből való Petrarca-kötet.
  • Castello – helyén egykor valószínűleg kelta erődítmény állt, mely a Brich nevet viselte, és a rómaiak ezt változtatták át Briciává, majd Brixiává. A városnak a középkorban is itt volt az erődítménye; bástyafalát a két henger alakú toronnyal együtt a Viscontiak és velenceiek építtették. A bástyafalon kívüli kastély a 14–17. századból származik. Az észak felé néző Torre Mirabelle felől a legszebb a kilátás. A vár és a kastély ma a Museo del Risorgimento (A Risorgimento Múzeuma) otthona.
  • Pinacoteca Civica Tosio-Martinengo – A Paolo Tosio és Leopoldo Marlinengo által a városnak adományozott gyűjtemény a város egyik legnagyobb látványossága, ahol öbbek között Raffaello, Jacopo Tiepolo, Tintoretto, il Moretto, Lorenzo Lotto és számos bresciai mester művei vannak kiállítva.
  • Santa Afra-templom – A 8. századi templomot a 16. században újjáalakították, majd – a háborús károk miatt – 1945-ben restaurálták. E munkálatok során egy korai keresztény építmény oszlop-, stukkó- és terrakotta maradványai, valamint egy háromhajós, román stílusú templom részletei kerültek felszínre. A mai templom műkincsei, festményei közül kiemelkedik Paolo Veronese alkotása (Szent Afra vértanúsága).
  • Teatro Grande – Olaszország legérdekesebb színházépületei közé tartozik. A 18. század elején kezdték építeni és a 19. században fejezték be. Klasszicizáló stílusú, szép előcsarnoka – az első építési periódusból – Antonio Marchetti műve.
  • Santa Maria dei Miracoli-templom - A 15. századból származó reneszánsz templom. 1487-ben szerény kápolnát emeltek ezen a helyen egy magánházban talált Madonna-kép számára. Már a következő évben egy nagyobb építmény került a helyébe, amely 1522-ben díszesen faragott márványhomlokzatot kapott. 1581-ben épült fel a jelenlegi háromhajós, négykupolás templom. A Madonna-képeit a főoltár fölött láthatjuk.
  • San Francesco-templom - E grandiózus templom 1255 és 1265 között készült lombardiai, román-gótikus stílusban. Tervezője Marco Brescia volt. Háromrészes homlokzata a 14. századból való. A templom igen gazdag festményekben, szobrokban, műkincsekben.
  • Santa Maria della Pace-templom – 13. században épült, homlokzata azonban befejezetlen.
  • Capitolium-templom – a Piazza del Forón áll. A 73-ban Vespasianus császár által építtetett templom az egyik legjelentősebb lombardiai római kori emlék.

A város képei szerkesztés

  •  
    Piazza della Loggia
  •  
    A Duomo Nuovo és a Rotonda
  •  
    A Capitolium-templom
  •  
    A város látképe a várból

Sport szerkesztés

Bresciai sportegyesületek:

A városból indult és itt ért véget a híres Mille Miglia autós gyorsasági verseny, mely Brescia és Róma között zajlott. A versenyt utoljára 1957-ben rendezték meg.

Gazdaság szerkesztés

Bresciában alakult meg 1897. április 14-én az első olaszországi ipari egyesület (Associazione Industriale Bresciana (AIB)).

A város iparának jellemző ágazatai a gépgyártóipar, fémfeldolgozóipar, textilipar és élelmiszeripar. A szolgáltatási szektorban jelentősek a pénzügyi vállalkozások. Két bank székhelye található a városban: a Bipop-Carire (ma az Unicredit-csoport tagja) valamint a Banca Lombarda.

Közlekedés szerkesztés

Bresciát érinti a kelet-nyugat irányú A4-es autópálya, amely összeköti Trieszttel, Velencével, Veronával, Milánóval és Torinóval. Az autópálya déli irányban elágazik Cremona és Piacenza felé.

Bresciában találkozik a Mantovából valamint Ventimigliából érkező vasútvonal a Trieszt–Torino kelet-nyugati vonallal.

A városközponttól 35 km-re fekszik a Brescia-Montichiari repülőtér, melyet 1999. október 25-én adtak át.

A közösségi közlekedést 18 autóbusz-, valamint öt trolibuszvonal bonyolítja le. A város 2013 óta metróval is rendelkezik.[10]

Híres bresciaiak szerkesztés

 
VI. Pál pápa
 
Andrea Pirlo

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://demo.istat.it/?l=it
  2. ↑ Meneghello, Matteo. „Brescia remains Italy's industrial capital”, 2014. november 27.. [2021. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. július 31.) 
  3. ↑ Bandirali, Federica. „Anche Brescia nella Regione europea della gastronomia”, Corriere della Sera , 2015. július 13. (Hozzáférés ideje: 2016. június 13.) (olasz nyelvű) „C’è anche la provincia di Brescia nel grande progetto, presentato lunedì pomeriggio a Expo 2015, della «Lombardia Orientale Regione Europea della Gastronomia 2017»” 
  4. ↑ We are the Capital of Culture! - SAVE THE DATE: in 2023 Bergamo and Brescia will be the Italian Capital of Culture, or "the illuminated city".. (Hozzáférés: 2023)
  5. ↑ Profilo climatico dell'Italia: Brescia (italian nyelven). Ente per la Nuove tecnologie, l'Energia e l'Ambiente. [2016. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 31.)
  6. ↑ Media pluviometrica del trentennio 1961–1990 della stazione meteorologica di Brescia – Annali idrologici del Compartimento idrografico di Parma. Istituto Superiore per la Protezione e la Ricerca Ambientale. [2015. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 31.)
  7. ↑ Brescia/Ghedi (BS). Atlante climatico. Servizio Meteorologico. (Hozzáférés: 2015. január 5.)
  8. ↑ STAZIONE 088-BRESCIA GHEDI: medie mensili periodo 61 – 90. Servizio Meteorologico. (Hozzáférés: 2015. január 5.)
  9. ↑ Brescia Ghedi: Record mensili dal 1951 (italian nyelven). Servizio Meteorologico dell'Aeronautica Militare. (Hozzáférés: 2015. január 5.)
  10. ↑ La metro di Brescia apre sabato 2 marzo (olasz nyelven). cityrailways.it, 2013. február 5. [2013. április 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 21.)

Források szerkesztés

  • Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005 ISBN 978-0-393-32730-4
  • Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
  • Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984 ISBN 963-243-281-9

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Brescia témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Brescia&oldid=26443501”