Brunhuber Béla

(1874–1953) magyar fotográfus

Brunhuber Béla (Arad, 1874. május 19.Budapest, 1953. február 12.)[1] magyar fotográfus, Brunhuber Géza fotográfus (1881–1921) testvére.

Brunhuber Béla
SzületettBrunhuber Béla Nándor
1874. május 19.
Arad
Elhunyt1953. február 12. (78 évesen)
Budapest XIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafotográfus
A Wikimédia Commons tartalmaz Brunhuber Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Brunhuber Sándor és Nikázi Amália fiaként született. Tizenkét évig Keller cs. és kir. udvari fényképész üzletvezetője, öt évig az Uher műterem vezetője volt. 1907-ben önállósította magát. Tudásával elsőrendű nevet vívott ki a fotóművészet terén. 1926-ban József főherceg udvari fényképészévé nevezte ki. Albumában a magyar társadalom minden jelentős egyénisége megtalálható volt. Kilenc évig az ipartestület alelnöke, nyolc évig a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének pénztárosa volt. Az első világháború alatt mint a II. számú sebészeti klinika röntgenlaboratóriumának vezetője teljesített szolgálatot.

Neje Fischer Teréz volt, Fischer János és Kasch Hermina lánya, akivel 1907. május 28-án Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.[2]

Műterme szerkesztés

Műtermének címe: Budapest, Baross u. 61. volt.[3]

A Brunhuber-műterem a VIII. kerületi elöljáróság és a Postapalota mellett volt. Magát a műtermet 1880-ban Schmidt Ede alapította. Schmidt Ede lányát Brunhuber Béla vette feleségül. A műtermet Schmidt Ede halála után, 1910-ben Brunhuber vette át, és ott is működött 1942-ig.[4]

Az egyemeletes épület egyik részében Brunhuber Béla műterme működött, míg az épület másik részét Brunhuber sógora kalaposként használta.[4]

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Számos kiállítási éremmel ismerték el a szaktudását.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés