Wikipédia

Bucura Dumbravă

részben magyar származású román írónő és hegymászó

Fanny Seculici, születési nevén Františky Jozefíny Szekuliszovej,[1] írói álnevén Bucura Dumbravă részben magyar származású román írónő, hegymászó, társadalmi aktivista, teozófus, Erzsébet román királyné udvarhölgye. Íróként román vonatkozású történelmi regényeket és útikönyveket írt. A romániai természetjárás egyik úttörője, román turistaszervezetek társalapítója.

Bucura Dumbravă
Született1868. december 28.
Pozsony
Elhunyt1926. január 26. (57 évesen)
Port Szaíd
Állampolgárságaromán
Foglalkozása
  • zongorista
  • esszéíró
  • életrajzíró
  • zenekritikus
  • író
  • hegymászó
Halál okamalária
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Német kultúrában nevelkedett (anyja német, apja magyar-szlovák származású volt), anyanyelvének is a németet tartotta. Szülei jó kapcsolatokat ápoltak a szintén német származású Károly román fejedelemmel, így a család 1873-ban Bukarestbe, a Román Királyságba költözött. Egy szinajai vakációja során a 15 éves Seculici felolvasta néhány saját, német nyelvű versét Erzsébet román királynénak. A királyné Carmen Sylva írói álnév alatt maga is írt verseket és prózát, és úgy döntött, hogy pártfogásába veszi a tehetséges lányt: támogatta oktatását egy jó nevű bukaresti német középiskolában (ahol a lány nemcsak románul, de franciául és angolul is megtanult), gyakran hívta meg magához a Peleș-kastélyba, bejáratossá tette a királyi udvarba, és megszerettette vele a természetet, a román irodalmat és néphagyományokat.[2][3]

Seculici már fiatal korától számos jótékonysági, társadalmi, és kulturális programot támogatott: megalapította a szegény gyermekeket segítő Tibișoiul alapítványt, vasárnapi iskolát szervezett, társalapítója volt a Regina Elisabeta kórháznak. 1895-ben társalapítója volt a Szinajai Kárpát-Egyesületnek, 1921-ben a Hanul Drumeților turistaszervezetnek. 1905-ben megalapította a Chindia szervezetet, mely a román néphagyományokat, táncot, népviseletet népszerűsítette.[4][5] Nevéhez köthető a romániai cserkészmozgalom előmozdítása is.[6] Ezeken felül tehetséges zongorista is volt, a Peleș-kastélyban többször adott zongoraestet, és a fiatal George Enescu és Dimitrie Dinicu előadásait is ő kísérte.[4]

Ő volt az első román női alpinista: első nőként jutott fel az Omu-csúcsra. 1923-ban megmászta a Matterhornt, 1925-ben pedig a Mont Blanc egyik gleccserét.[6]

Seculici fogékony volt az okkult tanok iránt, tagja volt a Kelet Csillaga szabadkőműves rendnek, Radu Cernătescu szerint pedig még a Chindia hagyományőrző szervezet is egy szabadkőműves páholy paravánja volt.[7] Később az ind filozófia és a Helena Blavatsky által alapított teozófia kezdte érdekelni, és 1925-ben megalapította a Teozófiai Társulat romániai szekcióját. Ugyanebben az évben Adyarba (ma Csennai része) utazott a Teozófiai Társulat konferenciájára, ahol Dzsiddu Krisnamúrtival is találkozott. A visszaúton maláriában megbetegedett, Port Szaídban leszállították a hajóról és kórházba vitték, ahol hamarosan meghalt.[8]

Írói munkássága szerkesztés

Erzsébet királyné tanácsára Seculici felvette a Bucura Dumbravă írói álnevet: a Bucura a Bukura-tóra utal, a dumbravă jelentése fiatal erdő.[9]

Első könyveit német nyelven írta. Az 1908-ban megjelent Der Haiduck Iancu Jianu hajdúról szól, és egy tervezett történelmi témájú trilógia (Hullámtörő) első része. A Der Pandur 1912-ben jelent meg, főszereplője Tudor Vladimirescu. A trilógia harmadik könyve Gheorghe Lazărről szólt volna, azonban a kéziratot Seculici egyik barátja egy félreértés következtében elégette, és az írónőnek nem volt energiája, hogy újrakezdje a regényt.[4]

1920-ban kiadta a román nyelven írt Cartea munților (A hegyek könyve) művét, mely turistáknak szánt tanácsokat és úti feljegyzéseket tartalmazott. Ez legnagyobb példányszámban eladott műve; kritikusai a „természetjárók vademecumjaként” és a „román irodalom kertjének legszebb virágaként” jellemezték.[3]

Irodalmi munkásságáért a király a Bene merenti-renddel tüntette ki.[5] Németül írt könyveit rövid idővel megjelenésük után románra fordították – egyik fordítást maga az írónő dolgozta át – és figyelemre méltó népszerűségnek örvendtek. Ennek ellenére mind a román, mind a német irodalomban mellőzték: az irodalomtörténet alig foglalkozott vele, monográfia nem jelent meg róla.[10]

Művei szerkesztés

  • Der Haiduck (Regensburg, 1908); történelmi regény
  • Der Pandur (Regensburg, 1912); történelmi regény
  • Cartea munților (Bukarest, 1920); kézikönyv, úti jegyzetek
  • Ceasuri sfinte (Bukarest, 1921); mondák gyűjteménye
  • Pe drumurile Indiei (Bukarest, 1927); indiai úti jegyzetek és levelek, posztumusz jelent meg

Emlékezete szerkesztés

Róla nevezték el a Bucsecs-hegység második legmagasabb csúcsát, a 2503 méteres Bucura Dumbravă-csúcsot (korábbi neve Ocolitu).[11]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Marinescu 2015 107. o.
  2. ↑ Marinescu 2012 28. o.
  3. ↑ a b Margoi, Daniela: Vârful Bucura și povestea Bucurei Dumbravă. Montaniarzi, 2015. szeptember 23. [2020. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  4. ↑ a b c Marinescu 2012 29–30. o.
  5. ↑ a b Marinescu 2015 109. o.
  6. ↑ a b Marinescu 2012 33. o.
  7. ↑ Cernătescu, Radu. Literatura luciferică – O istorie ocultă a literaturii române. Bukarest: Cartea Românească, 182. o. (2010). ISBN 9789732329221 
  8. ↑ Marinescu 2015 111. o.
  9. ↑ Kaliani, Mira: Spre raiul munților. Ediția de Dimineață, 2020. január 28. [2020. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  10. ↑ Marinescu 2012 31. o.
  11. ↑ Marinescu 2015 115. o.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bucura_Dumbravă&oldid=26534239”