Buza János (tanár)

tanár

Buza János (Szentistvánbaksa, 1848. április 29.Sárospatak, 1912. augusztus 9.) főiskolai tanár, gyűjteményőr, Buza László jogász apja.

Buza János
Született1848. április 29.
Szentistvánbaksa
Elhunyt1912. augusztus 9. (64 évesen)
Sárospatak
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafőiskolai tanár,
gyűjteményőr
SablonWikidataSegítség

Tanulmányai szerkesztés

Apja Buza János, szülőfalujában, Abaúj-Torna vármegyében földművelő volt.

Iskoláit 1858-tól a Sárospataki Református Kollégium kebelébe tartozó református főgimnáziumban, 1866-tól az ugyancsak ehhez tartozó Teológiai Akadémián, mint hithallgató végezte, s 1870. július 7-én letette a segédlelkészi vizsgát. Hivatása a tanári pályára vonzotta és 1870-ben beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára, itt két évig természetrajzi tantárgyakat hallgatott. Az első egyetemi év végeztével fölvették a középiskolai tanárképző rendes tagjai közé és 400 ft ösztöndíjat kapott. 1871 végén geológiai pályamunkája dicséretet, ugyancsak számos tanárképzőben készített dolgozata pedig jutalmat nyert a közoktatásügyi minisztériumtól. Részt vett a Sopron vidékén működő földtani osztály fölvételeiben.

Pályája szerkesztés

1872-ben a sárospataki református főgimnázium tanára lett, s tanári székét 1872. október 25-én foglalta el. 1880-ban a főgimnázium igazgatója volt. Párhuzamosan a kollégium neves Természetrajzi Gyűjteményének őri beosztását is elvállalta 1873-1910-ig. Leltározta és rendszerezte a Természettudományi Társaság adományaként bekerült 35 magyarországi pókfajta Herman Ottó-féle gyűjteményének fölös példányait. Ezzel a Természetrajzi Gyűjtemény állományát 6879 egységnyire növelte.

A közéletben is szerepet vállalt, tagja volt a sárospataki városi képviselőtestületnek (1891-től), továbbá a sárospataki református egyházközség presbiteri (1889-1895-ig), majd főgondnoki tisztét egészen haláláig betöltötte.

1907-től az Alsózempléni Református Egyházmegye Tanügyi Bizottságának egyik elnöke volt.

Műveiből szerkesztés

Írói működése 1871-ben kezdődött egy, a Protestáns Egyház és Iskolai Lapba írt tanügyi cikkel. Publikált a Magyar Tanügy (1873), a Gazdasági Lapok (1874-76), a Zemplén, a Földmívelési Érdekeink (1880), a Természettudományi Közlöny és a Sárospataki Lapok (1882) hasábjain. (Utóbbinak 1889-1891-ben főmunkatársa lett).

  • Természetrajz népiskolák számára. Sárospatak, 1878. (2. kiadása Sárospatak, 1880.; 3. kiadása 1884.; 5. kiadása 1889. Sárospatak. Németre ford. Mendl L. tanár. Budapest, 1890.)
  • Kultivált növényeink betegségei. Budapest, 1879. (A Kir. Magyar Természettudományi Társaság által a Bugát-féle alapból 300 forinttal koszorúzott mű.)
  • Emlékbeszéd dr. Soltész János felett. Sárospatak, 1880. (Klny. a sárospataki ref. főiskola Értesítőjéből, mely évben Buza János az iskola igazgatója volt és egyben az Értesítő szerkesztője.)
  • Növénytan. A középtanodák V. osztálya részére. Sárospatak, 1882.
  • Ásványtan és geologia, vegytani ismeretekkel a gymn. IV. oszt. számára. Sárospatak, 1885. (Gymn. Könyvtár IV.)
  • Állattan a középiskolák VI. osztálya részére. Sárospatak, 1888.

Sajtó alá rendezte Osváth Istvánnak A simonyi és darnyai egyesült ev. ref. egyház története című munkáját (Sárospatak, 1889.) és hozzá megírta a szerző életrajzát.

Kéziratban maradt művei szerkesztés

  • Az állatok és növények fontosabb életműködései. Olvasmányok a nép részére (Sárospatak, Nagykönyvtár)
  • Az állatok szaporodása (Sárospatak, Nagykönyvtár).

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.