Caj Lun
Caj Lun () (i. u. 50-121) , a Han-dinasztiabeli Ho () császár egyik hivatalnoka – fegyvertárának igazgatója –, akinek a papírgyártás feltalálását tulajdonítják, melynek dátumát i. sz. 105-re teszik. Sokan őt tartják a történelem legismertebb eunuchjának is. Felfedezése nemesi címet és hatalmas vagyont jelentett a számára. De belekeveredett egy udvari cselszövésbe, s ezért bebörtönözték. Az ítéletet azonban nem várta meg, megmérgezte magát.
| Caj Lun | |
 | |
| Született | 57 Leiyang |
| Elhunyt | 121 (63-64 évesen)[1][2] Lojang |
| Állampolgársága | Han-dinasztia |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | öngyilkosság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Caj Lun témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A papír iránti igény megjelenése szerkesztés
Caj Lun () előtt a legtöbb könyvet Kínában bambuszból készítették. Ezek azonban súlyosak és nehezen kezelhetők voltak. Emiatt a könyvek egy részét selyemre írták, de a selyem ahhoz túl drága anyag volt, hogy használata általános el tudott volna terjedni. Caj Lun () javasolta a császárnak, hogy a nehéz bambusztábla és a drága selyem helyett papírra írjanak. Az uralkodó elfogadta a jó tanácsot, és elrendelte a papírkészítés elterjesztését. A papír használata így Kínában hamarosan általánossá vált.
A gyártási technológia szerkesztés
Caj Lun először fakéreggel, kenderrel, ronggyal, szálszövedékkel kísérletezett és filcszerű lapokat sikerült előállítania. A használt anyagok és nyers selyemszálak alkalmazásával elhagyhatta a selyemszövés időrabló műveletét, s végül selyem- és vászonrongyokból készített először papírt. Mivel azonban a rongypapír előállításának művelete Thaiföld északi részén is ismert volt, nem kizárt, hogy ezt az eljárást Caj Lun is ismerte. Ott a papíreperfa kérgét használták fel: tenyérnyi kéregdarabokat főztek ki hamulúgban, és szálas péppé verték szét őket. Ezt a kását finom szitán áttörték, és kiszárították, s ebből lett egyfajta papír.
Régészeti bizonyítékok szerkesztés
A Caj Lun () találmányáról szóló kínai leírások a Han-dinasztia hivatalos történetírásában szerepelnek, ezért teljes mértékben megbízhatónak és hihetőnek látszanak. De 1989. augusztus 3-án az Új-Kína hírügynökség szenzációs hírt kürtölt világgá, - eszerint páratlan régészeti leletre bukkantak a kutatók Kínában: megtalálták egy 2100 éves papírtérkép egy darabját, s ez a lelet valószínűleg módosítja eddigi ismereteinket a papír feltalálásának időpontjáról.
A több mint két évezredes térkép maradványát az ország északnyugati Kanszu () tartományában találták meg sírfeltárás közben. Az 5,6 centiméter hosszú és 2,6 centiméter széles papírlap egészen vékony és sima, s bár az évszázadok alatt igencsak megrongálódott, tisztán kivehetőek rajta a hegyeket, folyókat és utakat jelző vékony, fekete vonalak.
A tudósok ebből arra következtetnek, hogy a Távol-Keleten már jóval korábban használták a papírt, mint ahogy ezt eddig hitték. A most megtalált, alig több mint tíz négyzetcentiméteres papírdarabka lenszálakból készült, és a papíron írásjelek is láthatóak, ezért ez a lelet az írás történetében is rendkívülinek számít.
A felfedezésből adódik a következtetés, hogy ha már az időszámításunk előtt is ismerték a papírt, akkor a Caj Lun () féle papír készítéséhez szükséges tudnivalók mégsem voltak annyira titkosak, hiszen ő már jól bevált recept alapján készíthette vagy fejlesztette tovább a találmányát. A papír alapanyagául egyébként a kínaiak eperfaháncsot, bambuszrostot és kínai füvet is használtak, melyhez kiegészítésként kevés rongyhulladékot is keverhettek.
Caj Lun () érdeme szerkesztés
Az bizonyos, hogy Caj Lun () előtt is készítettek már egyfajta "papírt" Kínában - selyemdarabokat préseltek össze, - tehát a papír feltalálása nem csak az ő érdeme. Caj Lun () ismerte fel azonban elsőként, hogy a „kezdetleges” papíroknak az általa továbbfejlesztett változata kitűnően alkalmas az írásra! Caj Lun () előtt a papírnak alapvetően más funkciója volt – különböző tárgyakat készítettek belőle, vagy csomagolásra használták (pl. az orvoslásban használt szereket, eszközöket). Caj Lun () találmánya nyomán tehát a kínaiak rendelkezésére állt egy írásra alkalmas, nagy tömegben és olcsón előállítható anyag, - s az írás jelentősége, alkalmazása révén a kínai civilizáció néhány évszázad múlva képes volt utolérni e tekintetben a Nyugatot. Ezekben az évszázadokban születtek Kínában az olyan nagy találmányok is mint az iránytű, a puskapor és a fatáblanyomtatás.
A papír elterjedése szerkesztés
A papír használata a II. évszázad folyamán terjedt el Kína-szerte, olyannyira hogy néhány évszázadon át a kínaiak exportáltak is papírt Ázsia egyéb területeire. Hosszú ideig titokban tudták tartani a papírgyártási technológiát, ám az arabok az i. sz. 751-ben foglyul ejtettek néhány kínai papírkészítőt, s nem sokkal ezután már Szamarkandban és Bagdadban is elő tudtak állítani papírt. A papírkészítés technikája így előbb az arab világban hódított teret, s az arabok révén jutott el Európába ahol viszont csak a 12–13. században terjedt el. S miután Gutenberg a XV. sz. közepe táján feltalálta a korszerű nyomtatást, a papír végleg elfoglalta a pergamen helyét.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források szerkesztés
- A technika krónikája. Officina Nova 1991. ISBN 963-7836-44-6
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 500. o. ISBN 963-9257-11-7
- Michael H. Hart: 100 híres ember. Magyar Könyvklub 2003. ISBN 963-547-820-8