Camp Nou

labdarúgó-stadion Barcelona, Spanyolország

A Spotify Camp Nou[3] (katalánul) (magyarul: Spotify Új Mező), korábban Camp Nou, gyakran Nou Camp az FC Barcelona labdarúgócsapatának otthona Barcelonában, Katalóniában. A stadion 1957-ben készült el, az akkorra kicsinek bizonyuló Les Corts helyett, és Európa legtöbb néző befogadására alkalmas labdarúgó arénája lett.[4] Az 1998-99-es szezon során az UEFA "ötcsillagos stadion" minősítéssel ismerte el a Barça otthonának nagyszerűségét. Az épület hivatalos neve Estadi del Futbol Club Barcelona volt 2000-ig, amikor a tagok a névváltoztatásról rendezett szavazáson azt javasolták, hogy legyen az addigi becenév, a Camp Nou a hivatalos név.

Spotify Camp Nou
UEFA
UEFA
Adatok
ElhelyezkedésSpanyolország Barcelona, Spanyolország

Építés éve1954. március 28.
Megnyitás ideje1957. szeptember 24.

Felületfüves, 105 × 68 méter[1]
Befogadóképesség99 354[2]
Tulajdoni viszonyok
TulajdonosFC Barcelona
KezelőFC Barcelona
BérlőFC Barcelona
Az építkezés adatai
ÉpítészFrancesc Mitjans i Miró
Lorenzo García Barbón
Josep Soteras Mauri
KivitelezőkBuro Happold (tervezési igazgató)
Költség288 millió peseta
Elhelyezkedése
Spotify Camp Nou (Barcelona)
Spotify Camp Nou
Spotify Camp Nou
Pozíció Barcelona térképén
é. sz. 41° 22′ 51″, k. h. 2° 07′ 22″Koordináták: é. sz. 41° 22′ 51″, k. h. 2° 07′ 22″
Térkép
A Spotify Camp Nou weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Spotify Camp Nou témájú médiaállományokat.

Jelenlegi nevét 2022. április 3-tól viseli, a megkötött szponzori szerződésnek megfelelően.

A háttér (1948-1954) szerkesztés

Habár az első vélemények már 1948-ban napvilágot láttak egy új stadion építéséről, az óriási érdeklődéssel várt magyar sztár, Kubala László 1950. júniusi érkezése nyilvánvalóvá tette, hogy a Barça kinőtte a Les Corts Stadiont. A régi pályát, melyet 1922-ben létesítettek, néhány átalakítás után 60 000 néző befogadására volt képes, s a további bővítése gyakorlatilag lehetetlen volt. Ezért az Agustí Montal Galobart vezette FC Barcelona igazgatósága 1950. szeptember 19-én megvásárolt egy földdarabot Maternitat közelében, elég közel a régi Les Corts pályához.

Egy kellemetlen időszak következett, amikor az új stadion bizottsága megváltoztatta elképzelését a projekt helyszínéről, s a Diagonal tetején fekvő terület mellett döntött. Az ügyintézőkkel folytatott alkudozások nem sok eredményre vezettek és sosem jutottak el egy végleges megállapodáshoz. A vita Francesc Miró-Sans megválasztásáig folytatódott (1953. november 14.). Az új elnök különösen ragaszkodott hozzá, hogy az új stadion terveit azonnal valóra kell váltani, s hivatalba lépése utáni egyik első döntésében kijelölte az új területet, nem a Diagonal tetején, hanem az 1950-ben megvásárolt parcellán. A Nou Camp, 60 000 szurkoló előtt, március 28-án lefektetett alapkövét a barcelonai érsek szentelt fel.

Az építkezés (1954-1957) szerkesztés

Az új stadion terveinek elkészítését Francesc Mitjans i Miró, Josep Soteras Mauri és Lorenzo García Barbón építészekre bízták. A klub az INGAR SA céget bízta meg a kivitelezéssel, akik 66,5 millió pezetáért vállalták el a létesítmény felépítését másfél éven belül. Azonban a végső költségek tetemesen meghaladták az ajánlatban szereplőt, elérték a 288 millió pezetát. Az összeget folyamatos bankkölcsönök segítségével előteremtették, így felépülhetett a stadion, de a klubnak ezután éveken át törlesztenie kellett az adósságát.

 
A Spotify Camp Nou kívülről

A felavatás szerkesztés

1957. szeptember 24-ére jelölték ki a stadion felavatásának időpontját. A szervezőbizottságnak - mely a nyitóceremónia tervezésére alakult - két elnöke volt: Aleix Buxeres és Nicolau Casaus. Szeptember 21-én a Barcelonai Tanács nagytermében José Maria de Cossío, a Spanyol Királyi Akadémia tagja olvasta fel a kiáltványt, mellyel hivatalosan megnyitotta az új stadion felavatásának ünnepségét.

A fesztivál napjára a város a klub színeibe öltözött. Az avatás ünnepi misével kezdődött, majd Barcelona érseke, Gregorio Modrego felszentelte a stadiont. Rögtön ezután a Gracienc kórus elénekelte Händel (Messiás) Hallelujah-ját, majd körbehordozták a Montserrati Szűzanya képét. A világ sport és politikai méltóságainak sokasága ült az elnöki páholyban Francesc Miró-Sans mellett, beleértve a közlekedési minisztert, a sportminisztert, Barcelona polgári kormányzóját és polgármesterét. Ez a jelentős esemény elég volt, hogy ihletet merítsen a híres költő, Josep M. de Sagarra és megírja „Blau Grana" címmel szonettjét. Emellett megalkották a barcelonai stadion himnuszát Josep Badia dalszövege alapján, melyet Adolf Cabané zenésített meg.

A Nou Camp lelátói még nem készültek el teljesen, de így is 90 000 ember előtt nyíltak meg. A nézők előtt felvonultak az egyesület egyes csoportjainak, Katalónia fociklubjainak és a Barcelona szurkolói csoportjainak képviselői, valamint a klubhoz tartozó csapatok. Ezután elénekelték az előbb említett himnuszt, majd fél ötkor következett a stadionavató meccs az FC Barcelona és a Varsóból érkezett lengyel csapat között. A Barça kezdő tizenegye a következő volt: Ramallets, Olivella, Brugué, Segarra, Vergés, Gensana, Basora, Villaverde, Martínez, Kubala és Tejada. A második játékrészre a felállás az alábbiakra módosult: Ramallets, Segarra, Brugué, Gracia, Flotats, Bosch, Hermes, Ribelles, Tejada, Sampedro és Evaristo. A játék a hazaiak 4-2-es győzelmével végződött, ahol a gólokat Eulogio Martínez (a 11. percben ő rúgta a Nou Camp történetének első gólját), Tejada, Sampedro és Evaristo szerezték.

A félidőben 1500 helyi néptáncos táncolt, majd 10 000 galambot engedtek szabadon. Elkezdődött egy új korszak az FC Barcelona történelmében.

 
Camp Nou

A Nou Camp fejlesztése szerkesztés

Megnyitása óta a Nou Campot napról napra fejlesztik és alkalmassá teszik az idő múlásával felmerülő újabb és újabb igények kielégítésére. Az évek alatt a klub megújította az építményt és környezetét, új létesítményeket építettek és a legmodernebb technikával szerelték fel a stadiont.

Amikor átadták, a Nou Camp kapacitása 93 053 fő volt (az eredeti 150 ezres tervet feladták), s a játéktér 107x72 méter nagyságú volt. Építése során leginkább betont és vasat használtak.

Az eltelt évek során fokozatosan bővítették, az 1982-es spanyolországi világbajnokság miatt 115.000 főre növelték a befogadóképességét. Fokozatosan kiépítették a sajtó munkatársai számára és a TV-közvetítéshez szükséges helyiségeket. Az elnöki páholy mellett az alapítvány tagjainak és magáncélra is épült néhány. Kiépítették a világítási rendszert, az első reflektorfényes meccset 1959. szeptember 23-án játszották a CDNA Sofia ellen. A nézők szórakoztatását modern kihangosító berendezés és színes, nagyméretű eredményjelző tábla szolgálja. A létesítmény alatt kialakított garázsban jelenleg 800 gépkocsi parkolását tudják biztosítani, emellett 8 lift segíti a szurkolók mozgatását.

Napjainkban 98 787 ülőhelyen követhetik figyelemmel a nézők a mérkőzéseket. A stadion legmagasabb pontja 48 méter, a létesítmény alapterülete pedig 55 000 m2.

Az 1998-99-es szezon során az UEFA "ötcsillagos stadion" minősítéssel ismerte el a Barça otthonának nagyszerűségét. A stadionban a klub történetét bemutató múzeumot és művészeti galériát alakítottak ki, s a régi játékosok és a VIP vendégek saját részlegből tekinthetik meg a mérkőzéseket.

2009. szeptember 24-én - Barcelona védőszentje, Irgalmas Szűz Mária ünnepén - a stadionba vezető felüljáró közelében átadták Montserrat García Rius szobrászművész Kubala László emlékét megörökítő szobrát.[5]

Rendezvények szerkesztés

Átadása óta a Nou Camp rengeteg sport és kulturális rendezvénynek adott otthont. II. János Pál pápa miséjén, 1982. november 7-én 120 000-en vettek részt, de több híres könnyű- és komolyzenei előadó is fellépett a katalán szentélyben. Érdekesség, hogy 1963-ban a megszokottaktól eltérően nem Madridban, hanem Barcelonában rendezték a Franco tábornok tiszteletére kiírt Generalisimo Kupa döntőjét, melyen a Barça 3:1 arányban legyőzte a Real Zaragoza együttesét.

1982-ben hazai pályán 100 000 néző előtt hódította el a KEK-et a Barça a Standard Liege ellenében. Több európai kupadöntőnek is otthont adott a stadion, 1972-ben a KEK döntőben játszott a Glasgow Rangers és a Gyinamo Moszkva (3:2). 1989-ben az AC Milan ünnepelhette itt a BEK elhódítását, miután 4:0-ra kiütötte a Steaua Bukarestet. Legutóbb 1999-ben egy emlékezetes Bajnokok Ligája döntőben diadalmaskodott a Manchester United a Bayern München felett (2:1).

Az 1982-ben a Spanyolországban rendezett Labdarúgó Világbajnokság nyitómérkőzésének volt helyszíne a Nou Camp, s összesen öt meccset játszottak ebben a stadionban. Az 1992-es barcelonai olimpia játékok labdarúgó küzdelmeinek központi helye volt a létesítmény, s 1992. augusztus 8-án itt játszották a SpanyolországLengyelország döntőt, ahol a katalán csapat játékosait is felvonultató hazaiak győztek 3:2-re.

Az utolsó nagy ceremóniát a klub 100 éves évfordulóján rendezték. Az ünnepségek csúcsaként a Barça 2:2-es döntetlent ért el a brazil nemzeti tizenegy ellen. A meccs előtt a csapat összes korábbi játékosa felvonult a játéktérre.

Híres rendezvények a stadionban:

A stadion 50-ik születésnapja alkalmából, 2007-ben a Barca nemzetközi pályázatot írt ki a létesítmény felújítására. A pályázat kiírásakor kikötötték, hogy az épületnek szimbolikus építménynek kell lennie a felújítás után, illetve hogy a nézőtér legalább felét be kell fedni.

2007. szeptember 18-án a brit Norman Fostert, és irodáját hirdették ki győztesként, ők tervezhetik meg a felújítást. Ennek értelmében 15 000 nézővel nő a befogadóképesség 113 000-re. A beruházás előrelátható költsége 250 millió €.

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. FC Barcelona Information. Fcbarcelona.cat, 2007. október 22. [2010. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 24.)
  2. Association, Press. „Barcelona to build new stadium unless Camp Nou gets 105,000 capacity”, The Guardian, 2013. december 10.. [2020. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2020. február 3.) (brit angol nyelvű) 
  3. Átnevezték a Barcelona stadionját.
  4. [1]
  5. Leleplezték Kubala László bronzszobrát a Camp Nou előtt”, nemzetisport.hu, 2009. szeptember 24. (magyar nyelvű) 

Források szerkesztés

További információk szerkesztés