Carausius morosus

rovarfaj

A mogorva-, vagy indiai botsáska (Carausius morosus), a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjéhez, ezen belül a valódi botsáskák (Phasmatidae) családjához és a Lonchodinae alcsaládjához tartozó faj.

Mogorva botsáska
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Botsáskák (Phasmatodea)
Alrend: Verophasmatodea
Alrendág: Anareolatae
Öregcsalád: Phasmatoidea
Család: Valódi botsáskák (Phasmatidae)
Alcsalád: Lonchodinae
Nemzetség: Lonchodini
Nem: Carausius
Faj: C. morosus
Tudományos név
Carausius morosus
Stål, 1875
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mogorva botsáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mogorva botsáska témájú médiaállományokat és Mogorva botsáska témájú kategóriát.

A faj a botsáskák rendjének legközismertebb faja, rengetegen gondozzák otthonaikban, terráriumi díszállatként.

Elterjedése szerkesztés

Indiában őshonos, a cserjés, bokros területeket kedveli.

Megjelenése szerkesztés

A nőstények 70-80 mm hosszúak, pálcaszerűek, barnák vagy zöldek. Az első pár láb belseje ivarérett nőstényeknél vörös. Fogságban ritkán találkozhatunk a szárnyas hím példányokkal, de a természetes populációkban előfordulnak. Lábaik vékonyak, csápjaik rövidek. Fejükön jellegzetes szarvszerű kinövést viselnek.[1]

Egyes körülmények között a petékből günandromorf egyedek is kikelhetnek. A günandromorfok 55 mm hosszúak, nem csak mellső lábuk, de a tor is vöröses színű.

Életmódja szerkesztés

Táplálkozását tekintve, a többi botsáska fajhoz képest erősen polifág. Fogsásgban elsősorban szeder, Borostyán (növénynemzetség), tölgy, mogyoró levelével táplálják.

Veszélyhelyzetben az állat halottnak tetteti magát.

Szaporodása szerkesztés

A természetes populácók ivarosan is, a fogságban tartott egyedek szinte kizárólag szűznemzés (parthenogenesis) útján szaporodnak. A nimfák 3-8 hónap múlva kelnek ki az 1 mm nagságú petékből.

Az első hónapban 28-30 °C-on tartott petékből nagy számmal kelnek ki günandromorf egyedek.

Források szerkesztés

  • Eugène Bruins: Terráriumok enciklopédiája. Ford. Vági Balázs. Budapest: Ventus Libro. 2006. ISBN 963 9546 81 X  
  1. Archivált másolat. [2012. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 10.)