Carlo Cottone
Carlo Cottone, Castelnuovo hercege (Palermo, 1754[2][3]/1756.[4] szeptember 30. – Palermo, 1829. december 24.) olasz politikus.
| Carlo Cottone | |
 | |
| Született | 1756. szeptember 30.[1] Palermo |
| Elhunyt | 1829. december 24. (73 évesen)[1] Palermo |
| Foglalkozása | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Cottone témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Gaetano Cottone herceg és Lucrezia Cedronio grófnő egyetlen fiaként született 1756 szeptemberében. Irodalmat és filozófiát tanult.[3]
Szülei akaratát követve vette feleségül Giuseppina Bonanno-t, a Castellana hercegi családból, gyermekük azonban nem született.
Számos utazást tett Európában, Franciaországban, Svájcban és Angliában valamint az Itáliai-félsziget államaiban is.
Politikai tevékenysége szerkesztés
A francia forradalom kitörése nyomán szimpatizálni kezdett Domenico Caracciolo márki (1715-1789), majd Francesco d'Aquino, Caramanico hercege (1738-1795)[* 1] liberális eszményeivel. A Szicíliai Királyság kormányzatának átalakításával kapcsolatos reményei azonban szertefoszlottak az alkirály utóda, Francisco Lopez y Rojo palermói érsek fellépésével.[3]
Apja 1802-ben bekövetkezett halála után megörökölte helyét Szicília parlamentjében és először a sziget függetlenségéért küzdött, majd 1806-ban önálló alkotmány kihirdetéséért. Liberális nézetei miatt 1811 júliusában száműzték a Favignana-szigetre, majd - Lord William Bentinck angol miniszter közbenjárására[* 2] - a következő év januárjában kegyelmet kapott és a szicíliai kormány pénzügyminisztere lett.[4][3]
1812. július 19-én elfogadták az - általa előterjesztett és Paolo Balsamo által szerkesztett - alkotmányt, mely tartalmazta az arisztokratikus előjogok eltörlését.[3] A többi szicíliai báró, köztük unokatestvére, Giuseppe Ventimiglia Belmonte hercegének ellenállása miatt azonban ez a liberális kormány először 1813-ben, majd a következő évben újra elbukott. 1815-ben, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király (1751-1825) visszatérése után, visszavonult a politikai életből, de a király - Lord Bentinck utóda, Sir William A' Court közbelépése nyomán - visszahívta őt. 1817-ben, a király Nápolyba való távozása és az 1812-es helyett egy új alkotmány elfogadása után végleg visszavonult a politikából.[4]
A mezőgazdaság fejlesztésén dolgozott ezek után és Paolo Balsamo és Nicolò Palmieri segítségével mezőgazdasági oktatási intézetet hozott létre – a Palermóhoz tartozó – Villa Castelnuovóban parasztgyerekek számára.[3]
Szabadkőművesség szerkesztés
Szabadkőműves volt, a palermói La Fratellanza Páholy főmestere (vezetője). Ennek a páholynak voltak tagjai még: Friederich Münter, Francesco Paolo Di Blasi és Giuseppe Piazzi.[5]
Halála szerkesztés
Carlo Cottone önkezével vetett véget életének 1829. december 24-én, Palermóban.[3]
Egészalakos, életnagyságú márványszobra 1873. március 23. óta áll a Piazza Castelnuovo téren.[3]
Megjegyzések szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Bio: Carlo Cottone (olasz nyelven). web.neomedia.it . [2008. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
- ↑ Bio2: CASTELNUOVO, Carlo Cottone (olasz nyelven). treccani.it . (Hozzáférés: 2020. február 3.)
- ↑ AngolBio: Carlo Cottone, Prince of Castelnuovo (angol nyelven). waymarking.com . (Hozzáférés: 2020. február 3.)
- ↑ Hiram: Salvatore La Lota Di Blasi (2019). „Francesco Paolo Di Blasi, illuminista siciliano del '700 e massone” (olasz nyelven). Nuovo Hiram (n.3), 11. o, Kiadó: Grande Oriente d’Italia. ISSN 2465-2075. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
