Carpentaria-öböl

A Carpentaria-öböl nagy és sekély vizű vízfelület, amelyet három oldalról Ausztrália északi partvidéke határol, míg északról az Arafura-tengerrel szomszédos. Az öböl északi határát általánosságban keletről a York-félsziget északnyugati részén fekvő Slade Point és nyugatról az Arnhem-földhöz tartozó Arnhem-fok közti tengerszakasszal jelölik. Az öböl szájánál 590 km széles, míg távolabb, délen 675 km széles. Észak-déli kiterjedése mintegy 700 km. Területe nagyjából 300 000 négyzetkilométert foglal magába. Általános vízmélysége az 55 méter és a 66 méter között váltakozik, ám legmélyebb pontján sem haladja meg a 82 métert. Az árapály mértéke két és három méter között mozog. Geológiai értelemben az öböl igen fiatal képződménynek számít, mivel a Shaul self, amely az öböl alatt fekszik, még a legutóbbi jégkorszak idején a szárazföld részét képezte.

A Carpentaria-öböl elhelyezkedése

A Carpentaria-öböl egy 1859-es holland térképen

Európai felfedezések

Az első ismert európai felfedező a holland Willem Janszoon volt, aki 1606-os útja során járt erre. Honfitársa Jan Carstenszoon 1623-ban látogatott el erre a tengerszakaszra és Pieter de Carpentierről nevezte el az öblöt, aki abban az időben Holland Kelet-India főkormányzója volt. Abel Tasman ugyancsak tanulmányozta a partvidéket 1644-es útja során. A régiót később Matthew Flinders is körbejárta 1802 és 1803 közt.

Az első szárazföldi expedíció a vidéken a Burke és Wills expedíció volt, melyet Robert O’Hara Burke és William John Wills vezetett és, akik 1860 augusztusában indultak el Melbourne-ből, majd 1861 februárjában érték el a Bynoe-folyót.

Földrajza

Az öblöt körülölelő földszakasz sík és alacsony fekvésű. Nyugatról az Arnhem-föld, az Északi terület legészakibb pontja, a Top End határolja. Az öböl vizében a Groote Eylandt a legnagyobb területű sziget. Kelet felől a York-félsziget határolja. A Queenslandhez tartozó északi partvidék, amely délről határolja az öblöt a Gulf Country elnevezést viseli, vagy csak szimplán a "Gulf" néven emlegetik.

Az éghajlat forró és párás, az év két évszakra bontható. A száraz évszak áprilistól novemberig tart és erős, délkeleti-keleti széljárással jellemezhető, amelyet a délen vándorló magas légnyomású rendszerek hoznak létre. Az esős évszak decembertől márciusig tart. Az év során lehulló csapadék jelentős része ebben a három hónapban hullik, és ezalatt az időszak alatt az alacsonyabban fekvő területeket gyakran elöntik a medrükből kilépő folyók. Akárcsak Ausztrália más részein, itt is viszonylag drámaian eltérő időjárási helyzetek alakulhatnak ki, viszonylag kis földrajzi távolságokon belül. A Nagy-Vízválasztó-hegység keleti részén csapadékosabb éghajlati viszonyok uralkodnak, míg a nyugati, kontinens felőli része akár szárazsággal is küzdhet egész évben. A Gulf Country területe viszont sík, így a hegyek nem korlátozzák az esőt csupán a partvidékre, az átmenet a tengerparti trópusi növényzet és a belső vidékek szárazabb bozótosa között fokozatos.

Szeptembertől októberig van esély az úgy nevezett Morning Glory cloud kialakulására, amely egy természeti jelenségnek köszönhetően a felhőtakarót mintegy kondenzcsíkszerűen összesodorja. Ennek a jelenségnek a megfigyelésére a legjobb hely Burketown környéke.

Főbb folyók

A Top End vidékén a Roper-folyó és a Wilton-folyó ömlik az öbölbe. A Gulf Country vidékén a Cox-folyó, a McArthur-folyó, a Flinders-folyó, a Norman-folyó és a Gilbert-folyó folyik az öbölbe. A York-félszigetről a Smithburne-folyó, a Mitchell-folyó, az Alice-folyó, a Staaten-folyó, a Mission-folyó, a Wenlock-folyó és az Archer-folyó ömlik az öböl vizébe.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gulf of Carpentaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.