Cat Power

amerikai énekesnő és dalszerző

Charlyn „Chan” Marshall (művésznevén Cat Power) (Atlanta, Georgia, 1972. január 21. –) amerikai énekesnő és dalszerző. Híres minimalista stílusáról, ritka gitár- és zongorajátékairól, valamint könnyed vokáljáról. Cat Power, polgári nevén Charlyn Marie Marshall, Chan Marshall-ként is ismert, egy US-amerikai dalszerző, műfaját Alternatív Country-ként határozzák meg. Egyedül lép fel, vagy váltogatott kísérő zenészekkel a művésznevei alatt.

Cat Power
Életrajzi adatok
Született1972. január 21. (52 éves)[1][2][3]
Atlanta[4]
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
DíjakShortlist Music Prize (The Greatest, 2006)
Tevékenység
KiadókMatador Records

Cat Power weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cat Power témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Biográfia szerkesztés

Marshall különélő hippi szülők gyerekeként nőtt fel az USA déli részén. Az apja zenész volt, mégsem értett egyet lánya zenészi ambícióival. Marschall ott hagyta a középiskolát befejezés nélkül. A zenekarát, a Cat Power-t először Atlantában fedezték fel, Glen Thrasher-rel és Mark Moore-ral. Utána átköltözött New Yorkba. Amikor 1994-ben Liz Phair előzenekarjaként játszott, ismerte meg  Steve Shelley-t Sonic Youth-ból és Tim Foljahn-t Two Dollar Guitar-ból. Ők bátorították az első két albuma a Dear Sir (1995) és Myra Lee (1996) felvételére, és játszására. 1996-ban szerződést kapott a "Matador"-nál, ahol a harmadik albuma a What Would the Community Think megjelent, amin többek közt a "Nude As The News" dal és videó található.

Az 1998-as album a Moon Pix Ausztráliában lett felvéve. Ezen többek közt Mick Turner és Jim White a Dirty Three-ből hallhatók kísérő zenészként. Ezzel az albummal, és a Cross Bones Style dallal rögzítette kultúrstátuszát a kritikusoknál, és a rajongóknál. Ebben az évben többé vagy kevésbé állandóan világkörüli turnén volt, ahol többnyire kisebb, de gyakran telt házas klubokban játszott. Így a Moon Pix turnén saját dalaival jött ki, és 2000-ben megjelentette a The Covers Record albumot, amit más előadók dalaiból válogatott, és átdolgozott (Coversongs), és csak egy saját darabja volt hallható. A felvételek az előző két év különböző szesszióiból eredtek. Saját új anyagot csak 2003-ban hozott nyilvánosságra a You are free-t. Itt többek közt Eddie Vedder, Dave Grohl és Warren Ellis a Dirty Three-ből voltak a vendégzenészek. Inspirációként adta az albumnak Marshall a Good Will Hunting (1997) filmet Gus Van Sant-tól.

2004-ben jelent meg a Speaking for Trees DVD. Ez majdnem két óra filmanyagot tartalmaz, amin Marshall vad zeneiséget mutat. Az ehhez tartozó CD többek közt egy tizennyolc perces dalt, a "Willie Deadwilder" tartalmazta, amin a művésznőt M. Ward gitáron kísérte. 2005. június 22-én Marshall Londonban, a Patti Smith által kurátort Meltdown fesztiválon lépett fel.

A The Greatest album 2006. január 20.-án jelent meg. Más, mint amit a cím sejtett, itt nem egy "Best of"-ról, hanem egy új stúdióalbumról van szó. Chan Marshall a felvételeket Memphis-ben adta ki, és többek közt az örökzöld gitáros Teenie Hodges-t vette bele a felvétel produkciójába. Az album – másként mint azt az ő gyakorta sivár elődjei tették – nagyszerűen lett instrumentálva. A zongora és a gitár mellett sok dalban fúvósok, szaxofon, zenekar, vagy country-hangszerek lettek megszólaltatva.

2006-ban adta Marshall köztudomásra, hogy alkoholfogyasztása és lelki problémái miatt többször állt klinikai kezelés alatt. Ez is az oka volt annak, hogy lemondta a tervezett USA turnét, amin a "The Greatest" albumot ismertette volna meg. Mégis visszatért még ugyanabban az évben több fesztiválfellépéssel US-amerikai színpadokon, és a 2007-es év elején keresztül turnézta Nyugat-Európát.

A 2006/2007-es években a Wong-Kar-Wai-jal a "My Blueberry Nights" (A távolság íze) filmen dolgozott. Ő szállított zenét a Soundtrack-nek (Living Proof és The Greatest dalait az azonos nevű albumról), és színésznőként közreműködött.

A 2008-ban nyilvánosságra hozott album, a Jukebox a Metal Heart-tal és Song to Bobby-val két Chan Marshall kompozíciót tartalmazott, a további tizenegy dal olyan dalok egyedi és érdekes átdolgozása, mint pl. New York (Frank Sinatra), I belive in You (Bob Dylan), Blue (Joni Mitchell) és  Ramblin' Woman (Hank Williams).

Stílusa szerkesztés

Marshall zenéje minimalista, takarékos gitár- és zongorahangokkal kíséri magát, gyakran támogatják hegedűk, ütősök, vagy más hangszerek. Az éneke a déli államok éteri folk, blues és country tradícióját követi, elragadó és törékeny.

Ápolgatja a dalai prezentációján, különösen élőben a törékenység imázsát (amit az interjúkban még vehemensen vissza is utasít) és a lelki elragadtatását. Mindazonáltal rávilágít más zenészek (mint például az ő idolja Mary J. Blige), és más zenei műfajok (pl. soul és R&B) csodálatára erős egyéni kifejezéssel. Személyes dalokat is gyakran énekel a publikum körében. Néhány koncert nagy fázisú improvizációs zenét tartalmaz.

Közös munka más zenészekkel szerkesztés

Marshall 2004-es albumán, White People-ön a Handsome Boy Modeling School hallható, Howe Gelb a Giant Sand-tól, az ő mellékes projektjén a The Band of Blacky Ranchette-n úgyszintén együtt dolgozott vele. Továbbá a The Flaming Lips-Dokumentációban a The Fearless Freaks-ben látható. A "V mint vérbosszú" filmben úgyszintén hallható, még a film Soundtrack-jére is felkerült az "I found a reason" dallal. Hozzá tartozik a "Werewolf" dala a You Are Free albumról, Pedro Almodóvar spanyol rendező "Megtört ölelések" filmjéhez tartozó Soundtrack-jéről.

Diszkográfia szerkesztés

Albumok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés