Celjei vár

A celjei vár (szlovén nyelven Celjski grad vagy Celjski zgornji grad (Celjei felsővár) helyenként Stari grad Celje (Celjei óvár)) Szlovénia egyik legjelentősebb középkori vára, a Cillei grófok székhelye. A Celje városa melletti háromszög alakú fennsíkján található, a hely lábánál találkoznak a Savinja és a Voglajna folyók.

Celjei vár
Ország	Szlovénia
Mai település	Celje városi község
Épült	1322
Elhelyezkedése
Celjei vár Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 13′ 11″, k. h. 15° 16′ 20″46.21958657, 15.272317978
Celjei vár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Celjei vár témájú médiaállományokat.

Története

Első írásos említése 1322-ből származik: purch Cylie, később vest Cili (1341), castrum Cilie (1451), gsloss Obercili (1468) neveken jelent meg az okiratokban. Az Obercili, azaz „Felső Celje” név csak a celjei grófok családjának kihalása után jelent meg.

Az ásatások tanúsága szerint az eredeti román stílusú várépületet a 13. század első felében a karintiai Haimburg (Heunburg) grófjai építtethették. 1333-ban került Sanneck urainak birtokába, akik 1341-től megkapták a celjei grófi címet. Az első cillei gróf, Frigyes építtette ki az erődítményt korszerű főúri rezidenciává. Később az ő nevét kapta a vár akkoriban épült hatalmas keleti tornya (Frigyes-torony, Friderikov stolp). 1348-ban egy földrengés rongálta meg az egyik sziklarészt a rajta lévő román stílusú épülettel együtt.

1400 körül négyszintes öregtornyot építtettek. A várudvar másik, keleti oldalán lévő háromszintes lakótornyot, az addig szabadon álló Frigyes-tornyot körülvették a vár külső falaival. A fő lakóépület, palota a várnyugati oldalán állott. A déli oldalon még egy torony volt, amit András-toronynak neveztek a földszintjén található Szent András-kápolna után.

A nehezen megközelíthető hegyi erődítmény a középkorban bevehetetlennek számított. Kényelmetlensége miatt azonban a celjei grófok hamarosan a városba, az alsóvárnak nevezett épületegyüttesbe költöztek, a felső várban csak a katonaság maradt.

A Cillei-család kihalása után a várat a Habsburgok örökölték és birodalmi intézőket neveztek ki az élére. A 16. században a várat felújították, falait megemelték. Az új szakaszok reneszánsz jellegű, a kor olasz várépítészetének megfelelő kiegészítőket kaptak. A vár ekkoriban az egész Keleti-Alpok legfontosabb vára volt mintegy 5500 m² alapterülettel. Építészeti megoldásai példaként szolgáltak számos más környékbeli vár számára is.

A vár azonban hamarosan elvesztette hadászati jelentőségét és fenntartását elhanyagolták. A 17. század végén már nem volt tető a Frigyes-tornyon. A birodalmi várak 1681-es listáján Celje már nem is szerepelt. A városi alsóvár 1748-as felújításához a felső vár tetőcserepeit használták fel. A Gaisruck grófi családnak a közeli Novo Celjében épült barokk kastélyához is sok szép követ hordtak el innen a 18. század közepén. A vár lakhatatlanná vált, az utolsó lakosai 1795-ben hagyták el.

• 
  A rekonstruált Frigyes-torony
• 
  Várrészlet
• 
  A várudvar a hegyek felé
• 
  Kilátás a várból

19. és 20. század

1803-ban Andrej Gorišek helyi gazdálkodó megvásárolta a romot és kőbányának kezdte használni. 1871-ben kezdett érdeklődni a Szépítő Társaság nevű helyi civil szervezet a romok iránt. 1882-ben a Celjei Múzeum Társaság erőfeszítéseket tett a vár helyreállítására. A Jugoszláv Királyság idején a maribori hatóságok a város önkormányzatára hagyták a romokat. Annak megőrzéséért annak idején sokat tett az önkormányzat. A második világháború idején a romokat elhagyták. A háború után a Szépítő Egyesület folytatta a felújítást. Az elhordott kövek pótlására a Frederik-torony sarkaiba cementtömböket helyeztek el. A vár bejárata előtt parkolót is kialakítottak.

21. század

A celjei vár hosszan tartó felújítási munkái a 2010-es évek elejére lezárultak. Nyaranta gazdag programokkal, várjátékokkal várja a látogatókat. Jelentős kulturális és sporteseményeket is rendeznek a történelmi színfalak között. Ma a kastély Szlovénia egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja, évente mintegy 60 000 látogatóval. A többféle gazdag kiállítás között például középkori kínzókamra bemutatása is szerepel. A felújított részekben modern rendezvénytermeket is kialakítottak, nagyszerű kilátással a városra.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Celjski grad című szlovén Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Krones Franz (Gradec 1883). Die Freien von Saneck und ihre Chronik als Grafen von Cilli, 2. Teil, Die Cillier Chronik, (prevod Ludovik Modest Golia, Kronika grofov Celjskih, (Založba obzorja, Maribor 1972)), Celje: Kulturna skupnost v Celju.
• Orožen, Janko (1971). Zgodovina Celja in okolice, 1. del, v Celjski zbornik, Celje: Kulturna skupnost v Celju
• Stopar, Aleš (2006). Stari grad Celje, Starožitnosti: vodnik Pokrajinskega muzeja Celje; 2, Celje: Pokrajinski muzej
• Stopar, Ivan (1972). Stari grad nad Celjem. Maribor: Založba Obzorja
• Stopar, Ivan (1977). Razvoj srednjeveške grajske arhitekture na Slovenskem Štajerskem. Ljubljana: Slovenska matica