Wikipédia

Cesare Pavese

olasz regényíró, költő, novellista, műfordító, irodalomkritikus és esszéista

Cesare Pavese (Santo Stefano Belbo, 1908. szeptember 9. – Torino, 1950. augusztus 27.) olasz regényíró, költő, novellista, műfordító, irodalomkritikus és esszéista volt. Gyakran emlegetik korának egyik legnagyobb hatású olasz írójaként.

Cesare Pavese
Született1908. szeptember 9.
Santo Stefano Belbo, Piemont, Olasz Királyság
Elhunyt1950. augusztus 27. (41 évesen)
Torino, Piemont, Olaszország
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1950. augusztus 27.)[1]
  • olasz (1908. szeptember 9. – 1946. június 18.)
Nemzetiségeolasz Olasz
Foglalkozása
Iskolái
  • Liceo Classico Massimo D'Azeglio
  • Sociale
  • Torinói Egyetem (1926–1930, licenciátus, anglisztika)
KitüntetéseiStrega Prize (1950)
Halál okakábítószer-túladagolás
SírhelyeSanto Stefano Belbo
Cesare Pavese aláírása
Cesare Pavese aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesare Pavese témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiatalkora és iskolái szerkesztés

Cesare Pavese a Cuneo megyei Santo Stefano Belbóban született. Ez volt az a falu, ahol apja is született, és ahová a család minden évben visszatért a nyári szünidőre. Az általános iskolát Santo Stefano Belbóban kezdte, de tanulmányai további részét torinói iskolákban végezte.

A torinói Liceo Classico Massimo d'Azeglio(wd) gimnáziumba járt, ahol hatodik osztályos/érettségi tanulmányait végezte.[2] Legfontosabb tanára ebben az időben Augusto Monti(wd) író és pedagógus volt, akinek írói stílusa igyekezett mentes lenni minden retorikától.

Fiatal irodalmárként Pavese különösen az angol nyelvű irodalom iránt érdeklődött, a torinói egyetemen Walt Whitman költészetéből írt szakdolgozattal diplomázott. Egyetemi mentorai között volt Leone Ginzburg(wd),[3] az orosz irodalom szakértője és irodalomkritikus, Natalia Ginzburg(wd)[4] írónő férje és a későbbi történész, Carlo Ginzburg apja. Ezekben az években Pavese klasszikus és újabb amerikai és brit szerzőket fordított, amelyek akkoriban újak voltak az olasz közönség számára.[5]

1933-ban lefordította John Dos Passos A 42. szélességi fok és James Joyce Ifjúkori önarckép című művét.

Letartóztatása és elítélése; az olaszországi háború szerkesztés

Pavese antifasiszta körökben mozgott. 1935-ben letartóztatták és elítélték, mert leveleket kapott egy politikai fogolytól. Néhány hónapos börtönbüntetés után "confino"-ba, belső száműzetésbe küldték Dél-Olaszországba, ami a kisebb politikai bűncselekményekben bűnösökre általánosan alkalmazott büntetés volt. (Carlo Levit és Leone Ginzburgot,[3] akik szintén Torinóból származnak, hasonlóan küldték confino-ba.) A calabriai Brancaleone faluban töltött egy év után Pavese visszatért Torinóba, ahol a baloldali Giulio Einaudi(wd) kiadónak dolgozott szerkesztőként és fordítóként. Natalia Ginzburg[4] is ott dolgozott.

Rómában élt, amikor behívták a fasiszta hadseregbe, de asztmája miatt hat hónapot töltött egy katonai kórházban. Amikor visszatért Torinóba, német csapatok szállták meg az utcákat, és a legtöbb barátja elment, hogy partizánként harcoljon. Pavese a Casale Monferrato melletti Serralunga di Crea környéki hegyekbe menekült. Nem vett részt az ott zajló fegyveres harcban. A Torinóban töltött évek alatt a Liceo D'Azeglio egykori tanítványának, Fernanda Pivano(wd)[6] fiatal írónak és fordítónak volt a mentora. Pavese adta neki a Spoon River antológia amerikai kiadását, amely Pivano olasz fordításában jelent meg 1943-ban.

A háború után szerkesztés

 
Cesare Pavese portréja
 
Cesare Pavese házán lévő emléktábla a torinói Via Lamarmora utcában

A második világháború után Pavese belépett az Olasz Kommunista Pártba, és a párt L'Unità(wd) című újságjánál dolgozott. Munkáinak nagy része ebben az időszakban jelent meg. Élete vége felé gyakran látogatott el Le Langhébe(wd), szülőhelyére, ahol nagy vigaszra lelt. A depresszió, a Constance Dowling(wd)[7] színésznővel - akinek utolsó regényét és egyik utolsó versét ("Eljön a halál, és ő lesz a szemed"[8]) ajánlotta - folytatott rövid szerelmi kapcsolatának kudarca, valamint a politikai kiábrándultság 1950-ben barbiturát(wd)-túladagolással[9] öngyilkosságot követett el. Ebben az évben nyerte el a Strega-díjat(wd) a három novellából álló La Bella Estate című művéért: "La tenda" (1940), "Il diavolo sulle colline" (1948) és "Tra donne sole" (1949). Leslie Fiedler(wd)[10] írta Pavese haláláról, hogy "...az olaszok számára halála olyan jelentőséggel bír, mint számunkra Hart Crane(wd)[11] halála, olyan jelentéssel, amely visszanyúlik saját műveibe, és szimbólumként működik egy korszak irodalmában."[12] Egy szállodai szobában elkövetett öngyilkosságának körülményei az utolsó előtti könyv, a Tra Donne Sole (Barátnők) utolsó jelenetét idézik. Utolsó könyve a La luna e i falò volt, amely 1950-ben jelent meg Olaszországban, és amelyet Louise Sinclair 1952-ben fordított le angolra The Moon and the Bonfires címmel.

Ateista volt.[13]

Témák Pavese műveiben szerkesztés

Műveinek tipikus főszereplője magányos ember, akár önszántából, akár a körülmények miatt. Férfiakkal és nőkkel való kapcsolatai általában ideiglenesek és felszínesek. Lehet, hogy több szolidaritást szeretnének más emberekkel, de végül gyakran elárulják eszményeiket és barátaikat; A börtönben (Il carcere) például egy dél-olaszországi faluban élő politikai száműzött üzenetet kap egy másik, a közelben élő politikai fogolytól, aki találkozót javasol. A főszereplő elutasítja a szolidaritást, és nem hajlandó találkozni vele. A két novellából álló gyűjtemény címe Mielőtt a kakas kukorékol (Prima che il gallo canti), ami utalás Péter Krisztus halála előtti elárulására.

A Langhe(wd)[14], a terület, ahol kisfiúként a nyári vakációit töltötte, nagy hatással volt Pavese-re. Ez a szőlőültetvényekkel borított dombok földje. Ez egy olyan terület, ahol otthon érezte magát, de felismerte a szegény parasztok kemény és brutális életét, akik a földből éltek. Ezen a területen keserves harcok folytak a németek és a partizánok között. A föld Pavese személyes mitológiájának részévé vált.

A Hold és a máglyák című regényben a főhős egy amerikai bárban való sörözésről mesél. Bejön egy férfi, akit a járásmódjáról és a szemléletéről felismer, hogy a Le Langhe völgyeiből származik. Dialektusban szólítja meg, és azt javasolja neki, hogy egy üveg helyi boruk jobb lenne, mint a sör. Néhány Amerikában töltött év után a főhős visszatér szülőfalujába. Egy ott maradt barátjával együtt fedezi fel Le Langhe-t. Megtudja, hogy kortársai közül nagyon sokan szomorú körülmények között haltak meg, néhányan partizánként, akiket a németek lőttek le, egy neves helyi szépséget pedig fasiszta kémként végeztek ki a partizánok.

Könyvei szerkesztés

  • Lavorare stanca, versek 1936; bővített kiadás 1943
  • Paesi Tuoi, regény 1941
  • La Spiaggia, regény 1941
  • Feria d'agosto, 1946
  • Il Compagno, regény 1947
  • Dialoghi con Leucò, filozófiai párbeszédek klasszikus görög karakterek között, 1947
  • Il diavolo sulle colline, regény 1948
  • Prima che il gallo canti, két novella: La casa in collina és Il carcere, 1949
  • La bella estate, három novella: "La tenda" (1940), "Il diavolo sulle colline" (1948) és "Tra donne sole", 1949
  • La luna e i falò, regény 1950
  • Verrà la morte e avrà i tuoi occhi, versek, 1951
  • Il mestiere di vivere: Diario 1935–1950, 1952
  • Saggi Letterari, irodalmi esszék
  • Racconti, – két novelláskötet
  • Lettere 1926–1950, – két levélkötet

Magyarul megjelent szerkesztés

  • Az ördög kastélya (Il diavolo sulle colline) – Európa, Budapest, 1960 · Fordította: Lőrinczi László · Illusztrálta: Gyulai Líviusz
  • A hold és a máglyák (La luna e i falò) – Európa, Budapest, 1971 · Fordította: Lontay László · Illusztrálta: Karátson Gábor
  • Cesare Pavese legszebb versei – Albatrosz, Bukarest, 1974 · Fordította: Lőrinczi László · Illusztrálta: Vasile Roman, I
  • Szép nyár (La bella estate) – Magyar Helikon, Budapest, 1974 · ISBN 963-207-416-5 · Fordította: Lőrinczi László · Illusztrálta: Kass János
  • Szép nyár (La bella estate, Il diavolo sulle colline, La luna e i falò) kisregények – Európa, Budapest, 1977 · ISBN 9630710722 · Fordította: Ecker Ildikó, Lontay László, Lőrinczi László · Illusztrálta: Szemethy Imre
  • Barátnők (Tra donne sole) – Magvető, Budapest, 1980 · ISBN 9632711807 · Fordította: Király Erzsébet
  • Ház a domboldalon (La casa in collina, Il compagno) – Magvető, Budapest, 1981 · ISBN 9632713664 · Fordította: Pődör László, Szomráki Béla
  • A remete (In: És mégis kopogtatnak : modern olasz elbeszélések) – Nagyvilág, Budapest, 1998 · ISBN 963-85680-4-6 · Fordította: Magyarósi Gizella

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ LIBRIS, 2012. október 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ Ward, David. "Primo Levi's Turin." In: Gordon, Robert S.C. (editor). The Cambridge Companion to Primo Levi (Cambridge Companions to Literature). Cambridge University Press, 30 July 2007. ISBN 1139827405, 9781139827409. CITED: p. 11.
  3. ↑ a b Leone Ginzburg (1909. április 4. - 1944. február 5.) olasz szerkesztő, író, újságíró és tanár, valamint jelentős antifasiszta politikai aktivista és az ellenállási mozgalom hőse volt.
  4. ↑ a b Natalia Ginzburg (született Levi; 1916. július 14. - 1991. október 7.) olasz írónő.
  5. ↑ Garofalo, Piero. Pavese: Editorializing America, Cesare Pavese a San Francisco. Incontro per la celebrazione del centenario della nascita. Florence: Cesati Editore, 139–148. o. (2011) 
  6. ↑ Fernanda Pivano (1917. július 18. - 2009. augusztus 18.) olasz író, újságíró, műfordító és kritikus.
  7. ↑ Constance Dowling (1920. július 24. - 1969. október 28.) amerikai modellből lett színésznő az 1940-es és 1950-es években.
  8. ↑ di Vincenzo, Ludovica. „Death will come and she'll have your eyes – The Times Stephen Spender Prize 2013 (commended)”, Stephen Spender Trust, 2014. április 25.. [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 18.) 
  9. ↑ Cesare Pavese. Italica. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 20.)
  10. ↑ Leslie Aaron Fiedler (1917. március 8. - 2003. január 29.) amerikai irodalomkritikus.
  11. ↑ Harold Hart Crane (1899. július 21. - 1932. április 27.) amerikai költő.
  12. ↑ Twentieth Century Authors: A Biographical Dictionary of Modern Literature: First Supplement, edited by Stanley J. Kunitz, New York: The H. W. Wilson Company, 1955.
  13. ↑ Paloni, Piermassimo, Il giornalismo di Cesare Pavese, Landoni, 1977, p. 11.
  14. ↑ A Langhe (Mons Langa et Bassa Langa) a Tanaro(wd) folyótól délre és keletre fekvő dombvidék Cuneo és Asti tartományokban, Piemontban, Észak-Olaszországban.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cesare Pavese című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cesare_Pavese&oldid=26865912”