Chet Baker

Chesney Henry „Chet” Baker, Jr. (Yale, Oklahoma, 1929. december 23. – Amszterdam, 1988. május 13.) amerikai dzsessztrombitás, szárnykürtös, énekes. Az 1950-es években Kaliforniából indult cool jazz hullám egyik kitűnő alakja volt.

Chet Baker
Életrajzi adatok
Álnév	Chet
Született	1929. december 23. Yale
Elhunyt	1988. május 13. (58 évesen) Amszterdam
Sírhely	Inglewood Park Cemetery
Iskolái	El Camino College
Pályafutás
Műfajok	dzsessz
Híres dal	Revelation Autumn Leaves Leaving
Hangszer	szárnykürt trombita énekhang
Tevékenység	énekes trombitaművész zeneszerző dzsesszzenész
Kiadók	Pacific Jazz Records Columbia Records EmArcy Enja Records
A Wikimédia Commons tartalmaz Chet Baker témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az igazi áttörést a Gerry Mulligan-kvartettben érte el az 1950-es évek elején. Olyan híres dzsesszmuzsikusokkal játszott együtt, mint Stan Getz és Charlie Parker.

Pályakép

Kezdeti évek

Baker zenész családban született, apja, id. Chesney Baker profi gitáros és az anyja, Vera (szül. Moser) tehetséges zongorista volt. Zenei pályafutását énekléssel kezdte egy templomi kórusban. Apja vezette be őt a rézfúvósok birodalmába egy harsona segítségével, amelynek helyébe egy trombita lépett, amikor a harsona túl nagynak bizonyult.

Baker kapott némi zenei nevelést a Glendale Junior High Schoolban, de otthagyta az iskolát 16 éves korában. 1946-ban belépett az Egyesült Államok hadseregébe. Berlinben katonáskodott, ahol csatlakozott a hadsereg zenekarához. Miután 1948-ban leszerelt, zeneelméletet és harmóniát tanult az El Camino College-ban, Los Angelesben. Tanulmányait a második évben abbahagyta, és 1950-ben újra besorozták a hadseregbe. Baker tagja lett a hatodik hadsereg zenekarának Presidióban, San Franciscóban, de hamarosan a San Franciscó-i dzsesszklubokban, mint a Bop City és a Black Hawk játszik. A hadseregből ismét leszerelték, hogy profi zenész karrierjét folytathassa.

Baker trombitastílusa lírai, törékeny és főleg egyszerű volt. Amíg más zenészek megpróbáltak különböző hangzásokat és improvizációkat beleszőni a zenéjükbe, addig Baker úgy döntött, hogy tiszta és minimalista módon játszik, és hű marad a dallamhoz.

A szélesebb közönség körében az énekével szerzett hírnevet. Magas és érzelmes hangon tolmácsolt ismert dalokat, úgy mint a "My Funny Valentine" és "Let's get lost". Szintén felfigyeltek a James Dean szépségű megjelenésére.

Áttörés

Baker első jelentős koncertjeit a Vido Musso szaxofonos zenekarral, valamint Stan Getz tenorszaxofonossal adta, bár igazán ismertté 1952-ben vált, amikor Charlie Parker őt választotta, hogy játsszon vele egy nyugati parti koncertsorozaton.

1952-ben Baker csatlakozott a Gerry Mulligan Quartethez, de az együttműködésük elég rövid életű volt. Több dolog tette a Mulligan–Baker-csoportot speciálissá, de a legjelentősebb talán a kölcsönhatás Mulligan baritonszaxofonja és Baker trombitája között. Ahelyett, hogy azonos dallamot játsszanak, mint a bebopóriások, Charlie Parker és Dizzy Gillespie, ők ketten kiegészítik egymást az ellenpontos játékkal, és gyakran úgy tűnik, mintha telepátiával megéreznék, hogy a másik mit fog játszani. A kvartett My Funny Valentine-változata, melyben Baker egy szólórészt is játszik, nagy siker volt, és ez lett az dallam, amellyel Bakert leginkább összekapcsolják.

A kvartett gyorsan ért el sikereket, de alig egy év múlva felbomlott, mert Mulligant kábítószerezés vádjával letartóztatták, majd bebörtönözték. Baker 1953-ban megalakította saját kvartettjét a zongorista és zeneszerző Russ Freeman, Carson Smith, Joe Mondragon és Jimmy Bond nagybőgősök, valamint Shelly Manne, Larry Bunker és Bob Neel dobosok közreműködésével. A Chet Baker Quartet sikereket ért el az élő előadásokon, és 1953 és 1956 között számos népszerű albumuk megjelent. Kétszer egymás után, 1953-ban és 1954-ben Baker legyőzte a Down Beat és Metronome folyóiratok „olvasók dzsessz-szavazásán” a korszak két legjobb trombitását, Miles Davist és Clifford Brownt. A Down Beat olvasói szintén Bakert választották a legjobb dzsesszénekesnek 1954-ben. 1956-ban a Pacific Jazz kiadta a Chet Baker Sings lemezt, amely növelte az ismertségét, de elidegenítette a hagyományos dzsesszrajongókat.

Baker markáns kinézete Hollywood érdeklődését is felkeltette, és 1955 őszén a Hell's Horizon (A pokol pereme) című filmben debütált. Visszautasította az ajánlatot, hogy szerződést kössön a stúdióval, inkább a zenész vándorló életmódját választotta. Az elkövetkező néhány évben Baker frontembere a saját együtteseinek, köztük egy 1955-ös kvintettnek Francy Boland belga zongoristával, ahol Baker trombitált és énekelt. 1956-ban egy nyolc hónapos európai turnét csináltak, amelyről egy koncertalbumot is készítettek, Chet Baker in Europe:... címmel. Baker 1956-os felvételei teljes egészében első ízben az 1989-ben megjelent The Route című lemezen hallhatók, többek között Art Pepper szaxofonos és klarinétos közreműködésével.

Kábítószer-függőség és hanyatlás

Baker 1957-ben kezdett heroint használni, és függősége egész életében tartott. Időnként elzálogosította a hangszereit is, hogy pénze legyen a kábítószer beszerzésére. Az 1960-as évek elején több mint egy évet töltött börtönben Olaszországban kábítószerezés miatt, s később kiutasították Nyugat-Németországból és az Egyesült Királyságból kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért. Bakert végül kitoloncolták Nyugat-Németországból, miután másodszor is megsértette a törvényt. Ezután Milpitasban, Észak-Kaliforniában telepedett le, és San Joséban és San Franciscóban játszott több rövidebb börtönbüntetés között, amelyekre recepthamisítás miatt ítélték.

1966-ban Bakert egy a Trident étteremben, Sausalitóban adott koncertje után brutálisan összeverték (állítólag miközben kábítószert próbált vásárolni). A bántalmazás súlyos sérüléseket okozott az ajkain, és elülső fogai kitörtek, ami tönkretette az ansatzát. A Let's Get Lost filmben azt állította, hogy egyik éjszaka egy ismerőse megpróbálta kirabolni, de aztán meghátrált azért, hogy a következő éjszaka visszatérjen több férfival, akik üldözni kezdték őt. Bemenekült egy autóba, amit az üldözői körülvettek. Az emberek az autóban ahelyett, hogy megmentsék, kituszkolták vissza az utcára, ahol a hajsza folytatódott. Végül úgy megverték, hogy a fogai kiestek, az ajkai megsérültek úgy, hogy nem volt képes trombitálni. Ezalatt az idő alatt különböző alkalmi munkákat vállalt, mint például benzinkutas. Közben megcsinálták a fogsorát, és próbálta kialakítani az ansatzát. 1966 és 1974 között többnyire szárnykürtön játszott, és lemezre vett számokat, amelyek leginkább a West Coast jazz kategóriába sorolhatók.

Visszatérés és későbbi karrier

Stan Getz és Chet Baker 1983-ban Norvégiában

Miután kialakította az új ansatzát, Baker visszatért a tradicionális dzsesszhez, amellyel pályafutását kezdte. New Yorkba költözött, koncertezni kezdett, és újra felvételeket készített többek között Jim Hall gitáros közreműködésével. Később, az 1970-es években visszatért Európába, ahol ő segítette barátját, Diane Vavrát, aki személyes ügyeit intézte, és segítette a felvételek, valamint a fellépések alatt.

1978-tól 1988-as haláláig Baker szinte kizárólag Európában élt és játszott, az USA-ba nagyjából évente egyszer tért vissza egy pár előadás erejéig. Ez volt Baker egyik legtermékenyebb korszaka, ami a felvételeket illeti. Azonban a felvételek szétszórva voltak számos, többségében kis európai kiadóknál, ezek közül egyik sem jutott el a szélesebb közönséghez, bár sokat közülük a kritikusok jól fogadtak, és azt mondták, ez időszak volt Baker legérettebb és kifizetődőbb korszaka. Különösen fontosak a Baker-kvartett, a zongorista Phil Markowitz (1978–1980) és triója, valamint Philip Catherine gitáros és Jean-Louis Rassinfosse (1983–1985) nagybőgős közreműködései. Ebben az időben Stan Getz szaxofonossal is turnézott.

1983-ban a brit énekes, Elvis Costello, Baker régi rajongója szerződtette, hogy ő játssza a trombitaszólót a "Shipbuilding" számban, a Punch the Clock nagylemezén. A dal Baker zenéjét egy új közönséggel ismertette meg. Később Baker gyakran játszotta koncertjein Costello "Almost Blue" dalát (amelyet a The Thrill Is Gone Baker-változata ihletett), és felvették a dalt a Let's Get Lost dokumentumfilmhez.

1986-ban a Chet Baker: Live at Ronnie Scott London előadás Baker egy bensőséges színpadi fellépését mutatja be Elvis Costellóval és Van Morrisonnal, ahol egy pár eredeti és klasszikus számot játszott, köztük a Just Friendst, a My Idealt és a Shifting Downt. A zene kiegészítéseként Baker beszél a barátjával és kollégájával, Costellóval a gyermekkoráról, karrierjéről és harcáról a drogokkal.

A videó, amelyet egy japán televíziós társaság rögzített Baker 1987-es japán turnéja alkalmával, egy férfit ábrázol, akinek az arca sokkal idősebbnek néz ki, mint kora, de a trombitajátéka éber, élénk és ihletett volt. Ekkor rögzítették a Chet Baker Tokióban koncertalbum dalait, melyet a kvartettje Harold Danko zongoristával, Hein van de Geyn nagybőgőssel és John Engels dobossal vett fel. Az albumot már posztumusz adták ki. A Silent Nights karácsonyi dalt, Christopher Masonnal szaxofonon, New Orleansban vették fel 1986-ban, és 1987-ben jelent meg lemezen.

Emléktábla a Prins Hendrik szálloda bejáratánál Amszterdamban

Ismertebb dalai

Chetty's Lullaby, Freeway, Early Morning Mood, Two a Day, So Che Ti Perderò (I Know I Will Lose You), Il Mio Domani (My Tomorrow), Motivo Su Raggio Di Luna (Tune on a Moon Beam), The Route, Skidadidlin, New Morning Blues, Blue Gilles, Dessert és Anticipated Blues.

Halála

Senki nem tudja, hogy öngyilkosság volt-e vagy sem, amikor Amszterdamban 1988. május 13-án kiesett a Hotel Prins Hendrik szálloda ablakából. Heroint és kokaint találtak a szobájában, és a boncolás kimutatta ezeket a szereket a szervezetében is. Semmi nem utalt küzdelemre, és a halált balesetként könyvelték el. A szálloda falán egy plakett állít emléket neki. A 210-es számú szobát, amelyikben megszállt, azóta „Chet Baker szobának” hívják.

Baker az Inglewood Park temetőben, Inglewoodban, Kaliforniában van eltemetve.

Hagyatéka

A Street of Fame Burghausenben

William Claxton maga fényképezte le Bakert a Young Chet: The Young Chet Baker könyvéhez. Az Oscar-díjra jelölt 1988-as dokumentumfilm, a Let's Get Lost Bakert mint az 1950-es évek egy kultúraikonját ábrázolja, de szembeállítja későbbi képét mint kábítószerfüggő. A filmet a divatfotós Bruce Weber rendezte, fekete-fehérben filmezték, és egy interjúsorozatot tartalmaz barátokkal, családtagokkal (köztük három gyermekével, harmadik feleségével, Carol Bakerrel), üzlettársaival és barátnőivel. A filmet Baker korábbi életéről felvett jelenetek és interjúk életének utolsó éveiből tarkítják.

James O'Reilly drámaíró Time after time: A Chet Baker Project darabja számos elismerést kapott a 2001-es kanadai turnéján. A Chet Baker – Speedball című zenés játék életének és zenéjének különböző aspektusait tárja fel. Bemutatója a londoni Oval House Theatre-ben volt 2007 februárjában. A forgatókönyv és az előadások további fejlesztése a darab újra bemutatásához vezetett a 606 Clubban, a London Jazz Festival keretében 2007 novemberében.

Baker adta állítólag az ihletet a Chad Bixby karakterhez, akit Robert Wagner játszott az 1960-as All Fine Young Cannibals c. filmben.

1991-ben az énekes/dalszerző David Wilcox felvette a Chet Baker's Unsung Swan Song című dalt a Home Again albumára, amelyben azon spekulálnak, hogy mi lehetett Baker utolsó gondolata, mielőtt a halálba zuhan. A dalt később k.d. lang kanadai énekesnő is feldolgozta My Old Addiction címmel az 1997-es Drag albumán. A Chet Baker című dal, amely Wally ír folkénekes-dalszerző 2007-es Wally Page and Johnny Mulhern: Live at the Annesley House CD-jén szerepel, Baker életének végét ismerteti Amszterdamban.

A Jeroen de Valk írta Chet Baker: His Life and Music egy Baker c. életrajzot számos nyelvre lefordították, magyarra A lírai hangú jazztrombitás címmel. Egyéb életrajzok: James Gavin – Deep In A Dream—The Long Night of Chet Baker és Matthew Ruddick – Funny Valentine. Baker „elveszett emlékiratai” az As Though I Had Wings c. könyvben olvashatók, amelyhez a bevezetőt Carol Baker írta.

A 2015-ös Born to Be Blue filmben Ethan Hawke alakítja Bakert.

Az ausztrál elektronikus zenész Nicholas James Murphy a Chet Faker művésznevet használja, így tiszteleg Chet Baker előtt, aki nagy hatással volt rá.

Eliane Elias brazil dzsesszzongorista neki szentelte a 2013-as I Thought About You albumát.

Kitüntetések

• 1987-ben Chet Baker bekerül a Big Band és Jazz Hall of Fame-be.
• 1989-ben beválasztják a Down Beat magazin Jazz Hall of Fame-jába.
• 1991-ben bekerül a Oklahoma Jazz Hall of Fame-be.
• 2001-ben plakettet kap a Street of Fame utcában a németországi Burghausenben.
• 2005-ben Oklahoma kormányzója és az oklahomai képviselőház kihirdeti, hogy július 2. Chet Baker-nap lesz.
• 2007-ben az oklahomai Tulsa polgármestere kihirdeti, hogy december 23. Chet Baker-nap lesz.
• 2015. október 10-én az oklahomai Yale-ben megtartják az első, tiszteletére rendezett Chet Baker Jazzfesztivált.

Diszkográfia

Chet Baker megjelent lemezei

• 1953 – The Chet Baker Quartet
• 1953 – Haig '53 – The Other Pianoless Quartet, közreműködik Stan Getz
• 1953 – Chet Baker Quartet featuring Russ Freeman
• 1954 – Chet Baker & Strings
• 1954 – Chet Baker Ensemble
• 1954 – Chet Baker Sings
• 1955 – The Trumpet Artistry of Chet Baker
• 1955 – Jazz at Ann Arbor
• 1955 – Chet Baker Sings and Plays, közreműködik Bud Shank, Russ Freeman és Strings
• 1955 – Gerry Mulligan Quartet Featuring Chet Baker – Gerry Mulligan Quartet
• 1955 – Chet Baker Quartet Records Eight Cool Sides
• 1956 – Chet Baker in Europe: A Jazz Tour of the NATO Countries
• 1956 – Chet Baker & Crew
• 1956 – At the Forum Theater
• 1956 – Chet Baker Quartet
• 1957 – Chet Baker Big Band
• 1957 – Chet Baker & Bud Shank – Theme Music from ’The James Dean Story’
• 1957 – Quartet: Russ Freeman/Chet Baker
• 1957 – Mulligan and Baker!
• 1958 – Chet Baker in New York kiadva Polka Dots and Moonbeams címen is
• 1958 – Stan Meets Chet, közreműködik Stan Getz
• 1958 – It Could Happen to You – Chet Baker Sings
• 1959 – Playboys, közreműködik Art Pepper
• 1959 – Chet
• 1959 – Chet Baker Plays the Best of Lerner & Loewe
• 1959 – Chet Baker in Milan
• 1959 – Chet Baker with Fifty Italian Strings
• 1960 – Sextet & Quartet
• 1962 – Chet is Back! (kiadva The Italian Sessions címen is, 1978)
• 1963 – Chet Baker Quintette
• 1964 – Baby Breeze
• 1964 – The Most Important Jazz Album of 1964/65
• 1965 – Baker's Holiday
• 1965 – Hats Off, közreműködik The Mariachi Brass
• 1966 – Smokin' with the Chet Baker Quintet
• 1966 – Groovin' with the Chet Baker Quintet
• 1966 – Quietly There, közreműködik The Carmel Strings
• 1966 – Double Shot, közreműködik The Mariachi Brass
• 1966 – Into My Life, közreműködik The Carmel Strings
• 1966 – In the Mood, közreműködik The Mariachi Brass
• 1966 – A Taste of Tequila, közreműködik The Mariachi Brass
• 1967 – Comin' On with the Chet Baker Quintet
• 1967 – Cool Burnin' with the Chet Baker Quintet
• 1967 – Boppin' with the Chet Baker Quintet
• 1969 – Albert’s House
• 1970 – Blood, Chet and Tears
• 1974 – She Was Too Good to Me
• 1975 – Gerry Mulligan & Chet Baker – Carnegie Hall Concert
• 1977 – You Can't Go Home Again
• 1977 – The Incredible Chet Baker Plays and Sings
• 1979 – The Touch of Your Lips
• 1979 – Broken Wing
• 1979 – Ballads for Two, közreműködik Wolfgang Lackerschmid
• 1979 – All Blues, közreműködik Rachel Gould
• 1980 – Soft Journey, közreműködik Enrico Pieranunzi
• 1980 – Chet Baker / Wolfgang Lackerschmid
• 1980 – Chet Baker – Steve Houben
• 1980 – Night Bird – Live in Paris
• 1980 – Two a Day
• 1980 – Once Upon a Summertime
• 1980 – Leaving
• 1980 – No Problem
• 1980 – Daybreak
• 1981 – Rendez-vous, közreműködik Jean Paul Florens & Henry Florens
• 1981 – Tune Up – Live in Paris
• 1981 – My Funny Valentine
• 1981 – Chet Baker Meets Novos Tempos Group – Salsamba
• 1982 – Peace
• 1982 – Chet Baker and Lee Konitz – In Concert
• 1982 – The Great Lars Gullin Vol. 1 '55/'56
• 1982 – Studio Trieste, közreműködik Jim Hall & Hubert Laws
• 1982 – Sextet & Quartet
• 1982 – 'Round Midnight – Chet Baker Live
• 1982 – This Is Always (felv. 1979)
• 1983 – Crystal Bells, közreműködik Jean-Louis Rassinfosse & Philip Catherine
• 1983 – Stan Getz & Chet Baker – Line for Lyons
• 1983 – Kirk Lightsey Trio with Chet Baker – Everything Happens to Me
• 1983 – In Your Own Sweet Way
• 1983 – Someday My Prince Will Come (felv. 1979)
• 1984 – Live in Sweden with Åke Johansson Trio
• 1984 – The Improviser
• 1984 – At Capolinea
• 1984 – Mr. B.
• 1984 – Just Friends – Live at the Subway Club
• 1985 – Hazy Hugs, közreműködik The Amstel Octet
• 1985 – Witch Doctor (felv. 1953)
• 1985 – Chet Baker Plays Vladimir Cosma
• 1985 – Candy (Chet Baker album)Candy
• 1985 – Live in Hollywood, közreműködik Al Haig
• 1985 – Diane, közreműködik Paul Bley
• 1985 – Conception
• 1985 – Blues for a Reason, közreműködik Warne Marsh
• 1985 – Chet's Choice, közreműködik Philip Catherine
• 1986 – Symphonically, közreműködik Mike Melillo
• 1986 – Sings Again
• 1986 – Strollin'
• 1986 – The Touch of Your Lips
• 1986 – Silent Nights, közreműködik Christopher Mason
• 1986 – Live at Ronnie Scott's
• 1986 – When Sunny Gets Blue
• 1986 – Chet Baker and his Quintet with Bobby Jaspar
• 1987 – Rique Pantoja & Chet Baker
• 1987 – Live at Nick’s, közreműködik Phil Markowitz (felv. 1978)
• 1988 – Live in Paris, 1960–63 – Live in Nice, 1975
• 1988 – Memories – In Tokyo
• 1988 – My Favourite Songs – The Last Great Concert
• 1988 – Blåmann! Blåmann!, közreműködik Jan Erik Vold
• 1988 – Down – Live in the Subway Club (felv. 1980)
• 1988 – Chet Baker Meets Space Jazz Trio – Little Girl Blue
• 1988 – The Heart of the Ballad, közreműködik Enrico Pieranunzi
• 1988 – Live from the Moonlight (felv. 1985)
• 1989 – The Best Thing for You (felv. 1977)
• 1989 – Time after Time
• 1989 – Cool Cat
• 1989 – Misty
• 1989 – My Foolish Heart
• 1989 – Silence, közreműködik Charlie Haden
• 1989 – The Newport Years, vol. 1
• 1989 – Stella by Starlight
• 1989 – Chet Baker Sings and Plays from the Film ’Let's Get Lost’
• 1989 – Chet on Poetry
• 1989 – Bird & Chet – Live at the Trade Winds 16 June 1952, közreműködik Charlie Parker
• 1989 – Live in Rosenheim – Chet Baker’s Last Recording as Quartet
• 1989 – Four
• 1989 – Live in Chateauvallon, 1978
• 1990 – Chet Baker Introduces Johnny Pace (felv. 1958)
• 1990 – The Last Great Concert – My Favourite Songs Vol. I & II
• 1990 – As Time Goes By
• 1990 – Love for Sale, közreműködik Van Morrison
• 1991 – Live at the Trade Winds 1952
• 1991 – Out of Nowhere
• 1991 – Just Friends (felv. 1979)
• 1991 – Chet Baker Ensemble and Sextet (felv. 1953–56)
• 1991 – Chet Baker and the Boto Brazilian Quartet (felv. 1980)
• 1991 – Live at Fat Tuesday's, közreműködik Bud Shank (felv. 1981)
• 1991 – Burnin' at Backstreet (felv. 1980)
• 1992 – Live at Pueblo, Colorado 1966
• 1992 – L.A. Get-Together!, közreműködik Stan Getz (felv. 1953)
• 1992 – Grey December (felv. 1953/55)
• 1992 – Brussels 1964
• 1993 – Italian Movies (felv. 1961/62)
• 1994 – In Italy Unissued 1975–1988
• 1995 – The Legacy, Vol. 1 (Chet Baker-album)The Legacy, Vol. 1 (felv. 1987)
• 1995 – Embraceable You (felv. 1957)
• 1995 – Young Chet (felv. 1954/56)
• 1996 – The Legacy, Vol. 2 – I Remember You (felv. 1985)
• 1997 – West Coast Live (album)West Coast Live, közreműködik Stan Getz (felv. 1953/54)
• 1997 – Chet Baker in Paris (felv. 1980/81)
• 1998 – The Legacy, Vol. 3 – Why Shouldn't You Cry
• 1998 – Chet & Toots, közreműködik Åke Johansson Trio & Toots Thielemans (felv. 1985)
• 1998 – The Stan Getz Quartet with Chet Baker – Quintessence Volume 1 (felv. 1983)
• 1999 – I Remember You (felv. 1984)
• 1999 – Playing by Heart, közreműködik John Barry & Chris Botti (felv. 1956)
• 1999 – Live in Bologna 1985 (Dreyfus)
• 2003 – Chet Baker Quartet Featuring Dick Twardzik (felv. 1955)
• 2003 – The Legacy, Vol. 4 – Oh You Crazy Moon (felv. 1978)
• 2003 – But Not for Me (felv. 1982)
• 2003 – Chet Baker Sings, Plays – Live at the Keystone Korner (felv. 1978)
• 2006 – From Newport to New York (felv. 1955)
• 2006 – The Lost Holland Concert, September 18, 1955, közreműködik Dick Twardzik
• 2007 – Indian Summer (felv. 1955)
• 2008 – The Legacy Vol. 5 – Chet in Chicago, közreműködik the Bradley Young Trio (felv. 1986)
• 2010 – The Sesjun Radio Shows
• 2013 – Early Chet – Chet Baker in Germany 1955–1959 [Lost Tapes] (felv. 1955/56)

Filmográfia

Baker négy filmben szerepel színészként és hét filmben hallható trombitálni.

• 1955 – Hell's Horizon, Tom Gries rendezésében: színész
• 1959 – Audace colpo dei soliti ignoti, Nanni Loy rendezésében: zenész
• 1960 – Urlatori alla sbarra (Howlers in the Dock), Lucio Fulci rendezésében: színész
• 1963 – Nudi per vivere, Elio Montesi rendezésében: színész és zenész
• 1963 – Ore rubate (Stolen hours), Daniel Petrie rendezésében: zenész
• 1963 – Tromba Fredda, Enzo Nasso rendezésében: színész és zenész
• 1963 – Le concerto de la peur, José Bénazéraf rendezésében: zenész
• 1964 – L'enfer dans la peau, José Bénazéraf rendezésében: zenész
• 1988 – Let's Get Lost, Bruce Weber rendezésében: zenész

További információk

• Chet Baker az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Jeroen de Valk: Chet Baker. A lírai hangú jazztrombitás; ford. Bérczes Tibor; Silenos, Bp., 2010

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Chet Baker című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Chet Baker című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.