Christian Rohlfs (Groß Niendorf, 1849. december 22.Hagen, 1938. január 8.) német festő.

Christian Rohlfs
Önarcképe (1918)
Önarcképe (1918)

Született1849. december 22.
Groß Niendorf (Holstein)
Meghalt1938. január 8. (88 évesen)
Hagen
SírhelyFriedhof Delstern
Alkotott18641938
Nemzetiségenémet
Stílusaimpresszionizmus, expresszionizmus
IskoláiGroßherzoglich-Sächsische Kunstschule Weimar
Mestere(i)Paul Thumann
Aki hatott ráEmil Nolde
Aki(k)re hatottEmil Nolde
A Wikimédia Commons tartalmaz Christian Rohlfs témájú médiaállományokat.

Élete és munkássága szerkesztés

1851-ben szüleivel Fredesdorfba költözött. 1864 baleset miatt súlyos sérülés érte a lábát. Betegsége alatt rajzolni kezdett, és hamarosan kitűnt tehetségével. 1870-ben Berlinben megismerkedett Ludwig Pietsch festő és műkritikussal, aki azt ajánlotta neki, hogy Weimarban, az ottani művészeti iskolában folytassa tanulmányait. Tanára ott Paul Thumann lett. Rohlfs ebben az időben naturalista képeket festett. 1873-ban egyik lábát amputálni kellett.

1884-től fokozatosan az impresszionizmus felé fordult. 1886-ban néhány hónapot Therese Heydenreich Kassel melletti birtokán töltött, ahol portrékat, látképeket festett. 1901-ben Karl Ernst Osthaus mecénás, műgyűjtő meghívására Hagenbe költözött, ahol tanítani kezdett. Az 1900-as években több alkalommal tett munkalátogatást Soestban, ahol a középkori templomok és más épületek keltették fel művészi érdeklődését. Ez a téma egészen a 20-as évekig foglalkoztatta. 1910 körül az expresszionizmus felé fordult. 1910-ben megválasztották a német művészeti szövetség zsürijének tagjává. 1924-ben Berlinben 75. születésnapja alkalmából felvették a Porosz Művészeti Akadémia tagjai sorába.[1] Műveiben ekkoriban a városi látképek, tájképek és az építészet kerültek a középpontba. 1927-től évente általában tavasztól decemberig Asconában lakott. Ott találkozott 1930-ban Helmuth Macke és Marianne von Werefkin festőkkel, akikkel 1931 tavaszáig szorosan együttműködött.[2] Asconában és környékén, Ticino kantonban főleg növényi motívumokkal foglalkozott.[3]

A náci rendszer és személyesen Joseph Goebbels megvetette a munkásságát. Az ő képeit is szerepeltették 1937-ben az „Entartete Kunst“ (kb. „degenerált művészet”) elnevezésű müncheni kiállításon, amit elrettentő példaként rendeztek meg az általuk elítélt művészeti irányzatokhoz tartozó művekből. E célra sok száz képét kobozták el, csak az akkori, róla elnevezett hageni múzeumból mintegy 450 darabot. Azt is megtiltották, hogy fessen, és 1938. január 7-én, egy nappal a halála kizárták a berlini Porosz Művészeti Akadémia tagjai sorából.[4]

Christian Rohlfs a német expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője volt. A 20. század elején saját, egyéni stílust hozott létre. legfontosabb kifejezési eszközei a színek voltak, különösen a tájképein és virág-csendéletein. Sokáig dolgozott együtt Emil Noldéval. A német művészek szövetségének (Deutscher Künstlerbund) elnökségi tagja volt,[5] csakúgy, mint a Hagenring nevű művészeti csoportnak.

Galéria szerkesztés


Jegyzetek szerkesztés

  1. Ausstellungskatalog Deutscher Künstlerbund: 34. Jahresausstellung Bonn - 1936 verbotene Bilder, Berlin 1986. Rohlfs war 1936 in Hamburg mit den Werken Schloßbrücke in Weimar und Birken vertreten. (S. 78/79)
  2. Burkhard Leismann, Helmuth Macke – ein Maler des Rheinischen Expressionismus, Ausst. Kat.: Helmuth Macke 1891-1936, Kaiser Wilhelm Museum, Krefeld 1991, S. 24
  3. Christian Rohlfs: Blätter aus Ascona. Mit einem Geleitwort von Helene Rohlfs. Piper Verl. München 1955.
  4. Ernst Klee: Das Kulturlexikon zum Dritten Reich. Wer war was vor und nach 1945, S. Fischer, Frankfurt am Main 2007, S. 494.
  5. kuenstlerbund.de: Ordentliche Mitglieder des Deutschen Künstlerbundes seit der Gründung 1903 / Rohlfs, Christian Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (abgerufen am 22. Dezember 2015)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Christian Rohlfs című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.