Cigánycsuk

a légykapófélék családjába tartozó madárfaj

A cigánycsuk vagy cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Cigánycsuk
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Saxicola
Faj: S. rubicola
Tudományos név
Saxicola rubicola
(Linnaeus, 1766)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cigánycsuk témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cigánycsuk témájú médiaállományokat és Cigánycsuk témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, Motacilla nembe Motacilla Rubicola néven.[3]

A fajt hagyományosan Saxicola torquata néven ismerték, de újabban külön fajként kezelik ezeket a madarakat, vagyis az európai és az afrikai alfajok külön, önálló fajok lettek. Ebben az értelemben az európai faj helyes neve Saxicola rubicola, míg a Saxicola torquata név ebben az esetben csak az Afrikában költő fajra vonatkozik. 2021-ben az év madarának választották.[4]

Előfordulása szerkesztés

Költőterülete Ázsia és Európa nagy részére, Észak-Afrikára, valamint Afrikának a Szaharától délre eső területeire és Madagaszkárra terjed ki. Észak- és Kelet-Európában nem fordul elő. Vonuló és állandó madár is. Természetes élőhelyei a bokrokkal tarkított domboldalak, füves árokpartok, nedves rétek és legelők.[5]

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon rendszeres fészkelő, márciustól októberig tartózkodik a térségben. Alkalmanként áttelel.[6]

Alfajai szerkesztés

Korábbi nagyszámú alfajaiból mára több faj leválasztása után már csak kettő alfaja maradt ennél a fajnál :

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 18-21 centiméter és testtömege 13-17 gramm.[6] A hím feje és farka fekete, nyakán kétoldalt a foltok, fartöve és a szárnyán lévő hosszanti csíkok fehérek, melle rozsdavörös. A költési időszakon kívül kevésbé élénk színezetű. A tojó hátoldala szürkésbarna és csíkos, melle matt rozsdabarna, nyakának oldalsó része halvány fehér. A kevéssé feltűnő színezet álcázza a költő madarat.

 
A hím
 
és a tojó

Életmódja szerkesztés

A madár felegyenesedve ül az ágon. Tápláléka rovarok, pókok, százlábúak, ászkák és apró csigák, télen magvakat is fogyaszt. A cigány csaláncsuk 6 évig élhet.

Szaporodása szerkesztés

A költési időszak áprilistól augusztusig tart. Évente 2-3, (Közép-Európában csak 2) fészekaljat rak. A hím több tojóval is párosodhat. Egy fészekalj 5-6 tojásból áll, ezeken csakis a tojó kotlik. A tojások halványkékek, rozsdabarna foltokkal. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiatal madarak 14-16 nap múlva repülnek ki.

 
A tojásai

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  4. A cigánycsuk nyerte a 2021 év madara szavazást. (Hozzáférés: 2020. július 28.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  6. a b c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  7. Siddle, J.P. (2006). „Which subspecies of Common Stonechat breeds in coastal Portugal?”. British Birds 99, 372–374. o.  

Források szerkesztés

  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Urquhart E, Bowley A 2002. Stonechats. A Guide to the Genus Saxicola. Helm Identification Guides, London.
  • Wink M, Sauer-Gürth H, Gwinner E 2002. Evolutionary relationships of stonechats and related species inferred from mitochondrial-DNA sequences and genomic fingerprinting. British Birds 95: 349-355. PDF fulltext

További információk szerkesztés