Cinkit

A cinkit (ZnO) vagy vörös cinkérc az oxidásványok közé tartozó ásvány. A cink-oxid természetben előforduló ásványa.

Cinkit
Általános adatok
Névváltozatok	vörös cinkérc
Kémiai név	cink-oxid
Képlet	ZnO
Kristályrendszer	hexagonális
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Oxidásványok
Alosztály	2:1 és 1:1 típusú fém-oxidok
Azonosítás
Megjelenés	hexagonális hemimorf
Szín	narancsvörös-világosbarna
Porszín	sárga-narancssárga
Fény	gyémántfényű
Átlátszóság	átlátszó, áttetsző
Keménység	4-5
Hasadás	tökéletes
Törés	kagylós, egyenetlen
Sűrűség	5,56 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Cinkit témájú médiaállományokat.

Jellemzői

A cinkit hexagonális rendszerben kristályosodik, szerkezete a wurtzitéval azonos (izotíp). Jó kristályokban a természetben ritka, inkább vaskos, leves, pátos formában található. A kristályok alakja jellegzetesen hemimorf, hasadása tökéletes. Gyémántfényű. Színe narancsvörös-világosbarna, ami a beépülő mangán és vas szennyeződéseknek köszönhető. Mesterségesen is előállítható, ilyenkor ultraibolya fényben lumineszkál. Olvadáspontja 1670 °C. Savak oldják, szénen hevítve világít.

Előfordulása

A természetben ritkán fordul elő. Legnagyobb lelőhelye a New Jersey állambeli Franklin városa mellett van, ahol egyéb mangán- cinktartalmú ércek társaságában fordul elő (willemit, franklinit). További lelőhelyei Bottino (Olaszország) és Heazlewood (Tasmánia).

Felhasználása

Úgy a természetes, mint a mesterséges cinkitet az elektrotechnikában hasznosították kristálydetektorokként a vákuumcsövek megjelenése előtt. Korábban a kalkopirittel kombinálták (ún. Perikon-detektor).

Források

• A cinkit lapja a webmineral.com-on
• Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994