Cinterem
A cinterem eredetileg a templom körüli – legtöbbször fallal kerített – temető régi magyar elnevezése. Később a templomudvar jelentését is felvette. A csángó nyelvjárásban előforduló csincsirin szó jelentése temetőkert (románul: ţintirim).
A protestáns templomok előcsarnokát vagy oldalépítményét is jelenti, ahová nagyobb temetési szertartások alkalmával a koporsót elhelyezik a halotti prédikáció időtartamára.
A szó eredete szerkesztés
A latin coemeterium szóból, az pedig a görög koiméthrion, 'nyugvóhely, fekvőhely' szóból ered.
Népies szólásokban szerkesztés
Népies szólásokban is előfordul: „cinterem felé áll a rúdja”: halni készül; „cinteremvirág veri a fejét”: őszül.
Ady Endrénél szerkesztés
Ady egy versében is említi a szót: „ha felzajlott a cinterem, ő nem játszott, sétált velem” ( Az első asszony).[1]) A vers ihletője valós személy volt, róla – Ady érmindszenti tanulóéveiről beszélve – a költő öccse, Ady Lajos is megemlékezett: „Fiuk, lányok együtt tanultak itt, s mivel pedig Katona Károly uram súlyos heptikával küszködött, s a két méter magas pici iskola-szobában erősen fúladozott, a márciusi első napfénytől kezdve a templom fás udvarán: a cinteremben folyt a tanítás.”[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Archivált másolat. [2013. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 29.)
- ↑ Ady Lajos: Ady Endre. Bp., 1923.
Források szerkesztés
- Művészettörténeti ABC, Terra, 1961. 86. old.
- Bokor József (szerk.). Cinterem, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. Gondolat Kiadó, Budapest, 1989. p. 70. ISBN 963-282-202-1