Iszaptöcs
Az iszaptöcs (Cladorhynchus leucocephalus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a gulipánfélék (Recurvirostridae) családjába tartozó Cladorhynchus nem egyetlen faja.[1][2]
Iszaptöcs | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Cladorhynchus leucocephalus (Vieillot, 1816) | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Iszaptöcs témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Recurvirostra nembe Recurvirostra leucocephala néven.[3]
Előfordulása szerkesztés
Ausztrália területén honos. A természetes élőhelye tengerpartok és tavak. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 35–43 centiméter, testtömege 190-260 gramm.[3] Tollazata fehér, kivéve a szárnyain, ahol fekete, nászruhás felnőtt madaraknál található egy barna mellörv. Lábai rózsaszínek. Csőre hosszú, fekete és egyenes.
Életmódja szerkesztés
Kisebb rákfélékkel táplálkozik, de fogyaszt vízi rovarokat, puhatestűeket, halakat és növényi anyagokat is.[3]
Szaporodás szerkesztés
Fészekalja 3-4 tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 3.)